Előre bejelentett csoportos létszámleépítés nélkül, folyamatos optimalizálásokkal és átszervezésekkel szabadul meg a Tesco mintegy 700 dolgozójától az év végéig. A hipermarketlánc ezzel, ha nem is szándékosan, de sajátságosan adja vissza a kormányzatnak a két évvel ezelőtt kapott balhorgot: a tavaly ünnepélyes külsőségek között bejelentett „stratégiai partnerségben” ugyanis ennek az ellenkezőjét, jelentős létszámbővítést irányzott elő a 2013-as és 2014-es évekre.
Azt persze már akkor lehetett tudni, hogy ez a partnerség nem egyéb nagyra fújt, színes luftballonnál, hiszen a kormányzat aláírt szándéknyilatkozatai – sem a Tescónál, sem a többi multicégnél – gyakorlatilag semmilyen konkrétumot nem tartalmaznak, jogi úton kikényszeríthető vállalásokat pedig végképp nem. A drasztikus kontraszt az aláírt partneri nyilatkozat és a valóság között ebben az esetben mégis szembetűnő. Persze a Tescónak jó oka volt arra, hogy meggondolja magát: a kormányzat által kivetett válságadó következtében a profitja négy év alatt 90%-kal, 9,7 milliárdról 1 milliárdra apadt. Maga a profitadó egyébként a Tesco számára a fenti különbségnél is nagyobb, a 2011 februárjában befejeződött üzleti évben 10,7 milliárd, a következő két üzleti évben pedig 12 - 12 milliárd forintos pluszterhet jelentett.
A mostani tehát egy igazi vesztes – vesztes szituáció: a kormányzat elérte, hogy egy korábban sikeresen és dinamikusan terjeszkedő multinacionális cég – amelyik nem mellesleg az ország harmadik legnagyobb munkaadója – takarékra kapcsoljon, és a fejlesztések helyett leépítésekben gondolkodjon; és hát nyilván a Tescónak sem ideális a helyzet.
Lehet persze a profit ellen érvelni, de a jelek szerint hosszú távon nem biztos, hogy érdemes.
Az áruházlánc egyébként a leépítéseket folyamatos „optimalizációkon” keresztül éri el, a HVG szerint osztályvezetőket, csoportvezetőket, és ún. „éjszakai igazgatókat” küldenek el, a megmaradt munkavállalóknak pedig sok esetben több munkáért rosszabb feltételeket ajánlanak.