Az új hidegháború miatt maradhatunk gáz nélkül

Ukrajna ezer és ezer szállal kacsolódik Oroszországhoz, Kijev most mégis arra készül, hogy társulási megállapodást ír alá az EU-val, jó eséllyel kivívva Moszkva bosszúját. Mi lesz, ha újra elapad a gáz Kelet-Európában, és ki menti meg Ukrajnát az államcsődtől?

Ha minden az EU tervei szerint halad, november végén Vilniusban az ukrán állam képviselői aláírják az uniós társulási megállapodást, és ezzel Kijev elköteleződik nyugati partnerei mellett. Putyin orosz elnöknek viszont merőben más tervei voltak Ukrajnával, ő inkább az általa verbuvált Eurázsiai Unióba szerette volna csábítani az államot. A társulási megállapodás keresztülhúzza az orosz elnök terveit, ezért aláírása előtt komoly kelet–nyugati izmozást, utána pedig szörnyű orosz bosszút várnak az elemzők.

Európa vs. Eurázsia

A pályafutását KGB-ügynökként kezdő Putyin többször nyilvánvalóvá tette, hogy valamilyen formában szívesen felélesztené a Szovjetuniót. Egy 2011-es interjújában például a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának nevezte a szuperhatalom összeomlását, és arról is beszélt, hogy bűn kiaknázatlanul hagyni a mamutállam által megteremtett nyelvi, kulturális, ipari, tudományos és infrastrukturális egységet.

Vlagyimir Putyin egy mini-tengeralattjáró fedélzetén. Nosztalgiázna? Forrás: AFP/Alexei Nikolsky

Oroszország ezért gründolt az utóbbi években több olyan regionális szervezetet is, mely a szovjet utódállamok közötti együttműködést mélyítette volna el. Ezek közül a legfontosabb az egyelőre csak Oroszországot, Kazahsztánt és Fehéroroszországot tömörítő Eurázsiai Gazdasági Közösség, mely a tervek szerint 2015-re Eurázsiai Unióvá válna, és az Európai Unióval azonos integrációs szintet ér majd el.

Újabban Tádzsikisztánt, Kirgizisztánt és Örményországot sikerült becsábítani az eurázsiai együttműködésbe (ezek az államok jelölti státusszal szerepelnek az egyeztetéseken), a legzsírosabb falat, Ukrajna azonban kicsúszni látszik Putyin keze közül, ahogy Kijevben inkább Brüsszelhez, mint Moszkvához igyekeznek közeledni.

Ha felmordul az orosz medve

Hogy az oroszok mennyire nem szeretik, ha szovjet utódállamok kacsintgatnak az EU felé, már 2004-ben is látszott. Észtország, Lettország és Litvánia EU-taggá válásakor orosz katonák ezrei vonultak a balti határra gyakorlatozni, és Moszkva széles körű kereskedelmi korlátozásokat is életbe léptetett a három kisállammal szemben. Ezzel komoly gondokat okozott az országok gazdaságában.

Marx, Lenin és Putyin portréja egy magánházon Moszkva közelében – Elkezdték, ő folytatja Forrás: AFP

Ukrajna a balti államoknál sokkal jobban kellene Putyinnak, a két állam közös határa sokkal hosszabb, kereskedelmi kapcsolataik jelentősebbek, a 45 milliós Ukrajnát erőforrásai sokkal fontosabbá teszik Moszkva számára, emellett az oroszok jelentős része még ma is úgy véli, hogy országuk gazdasági-kulturális egységet alkot Ukrajnával. Putyin keményebben is harcol a nagyobb tétért: a társulási megállapodás aláírása messze a legkomolyabb konfliktusnak ígérkezik, ami Oroszország és a Nyugat között a hidegháború vége óta zajlott.

Új hidegháború?

Amikor az EU soros litván elnöksége és Ukrajna között szeptemberben elmélyültek a tárgyalások, Oroszország 12 ezer fős hadgyakorlatot rendezett a litván határon. Nem sokkal később betiltották a litván tejtermékek bevitelét az orosz piacra, ezzel durva visszaesést okoztak több litván cégnél. Az ukrán Roshen csokoládégyár is rosszul járt, ők sem exportálhatnak többé Oroszországba. A cég Petro Porosenko, az EU-pártiságáról ismert ukrán exkülügyminiszter tulajdona, így a Kremlben ez a bosszú különösen édes lehetett.

A banálisnak látszó csipkelődésekről aztán októberben komolyabb szankciókra váltott az orosz vezetés. A Gazprom közölte, hogy Kijev 882 millió dollárral (nagyjából 188 milliárd 750 millió forint) adós az augusztusi és a szeptemberi gázszállításokért, az ukrán fél viszont nem tudja, hogyan lett ennyire magas a számla. A hónap második felében pedig az orosz külügyminiszter kijelentette, hogy vége a személyi igazolványos határátlépésnek az ukrán–orosz határon, és az orosz határőrök el is kezdtek felhúzni egy drótkerítést az orosz oldalon.

Az ukrán gázszállító cég, az Ukrtranszgaz vezérlőterve Kijevben Forrás: AFP/Genia Savilov

A moszkvai kormányzati tisztviselők pedig már-már a hidegháborús retorikát idéző nyilatkozatokat adnak a sajtónak. Maga Putyin is olyanokat mond, mint: „Az EU-hoz való közeledésnek meglesznek a negatív következményei” vagy „ha a megállapodás sérti a piacunkat, lépéseket fogunk tenni a védelme érdekében”. Putyin szavai a legtöbb gazdasági elemző szerint azt jelentik, hogy ha Ukrajna aláírja a társulási megállapodást, Oroszország korlátozásokat fog bevezetni mind az ukrán termékek behozatalára, mind az Ukrajnába irányuló exportra.

Se gáz, se pénz

Egy ilyen lépés kétségkívül összetörné az ukrán gazdaságot. Az ukrán import negyede Oroszországba irányul, az ország ipara pedig szinte teljesen leállna az Oroszországból áramló gáz nélkül. A gázellátás biztosítása azonban még csak nem is a legnehezebb feladat. A Reuters uniós hivatalnokokra hivatkozva korábban azt írta, hogy Németország elvben készen áll arra, hogy gázt adjon el Ukrajnának, ha az orosz forrás elapad.

A tervnek csak két buktatója van. Az egyik, hogy Szlovákia vonakodna átengedni vezetékein egy ilyen gázszállítmányt, mert a pozsonyi kormány tart az orosz megtorlástól, nevezetesen attól, hogy a következő gázártárgyaláson a Gazprom bosszúból magasabb tarifát szab majd nekik. A másik probléma pedig az, hogy a német gáz is főleg orosz gáz: az Északi Áramlaton ugyanis szintén az oroszok exportálnak, a különbség csak annyi, hogy az a vezeték nem megy át Ukrajnán. Emellett az sem utolsó szempont, hogy a nyugat-európai gáztározók kiürítésével a projekt így is, úgy is felverné a gázárakat a kontinensen.

Vlagyimir Putyin orosz és Viktor Janukovics ukrán elnök Szevasztopolban a haditengerészet napját ünnepli 2013. július 28-án Forrás: AFP

A nagyobb gond a finanszírozási nehézségek megoldása lenne. Az ukrán kormány ugyanis így is rettenetes helyzetben van, az államkincstár szinte üres: a Kommerszant-Ukrajina című lap úgy tudja, hogy a kormány november elején alig 10 milliárd forintnyi hrivnya felett rendelkezett. A valutatartalékok nagyjából 20 milliárd dolláron állnak, miközben háromszor ennyi kellene az ország hiteleinek törlesztésére. Egy ukrán–orosz gazdasági vita tovább rontana Ukrajna így sem túl jó hitelminősítésén, ezzel pedig csődbe sodorná az országot.

Honnan lesz pénz?

Ha tehát az EU mindenképp szeretne társulási megállapodást Ukrajnával (mindenképp szeretne), fel kell készülni az ország mentésére és készenléti hitelek nyújtására. Az unió a Reuters szerint már össze is rakott egy 610 millió eurós (nagyjából 180 milliárd forintos) csomagot, de ez önmagában kevés, szükség volna az IMF segítségére is.

Az IMF viszont csak akkor lenne hajlandó újabb hiteleket adni Kijevnek, ha a kormány vállalja, hogy nem avatkozik be a hrivnya árfolyamába, és hogy megszünteti, de legalább csökkenti a lakossági gázárakon lévő állami támogatást. Ezt azonban a 2015-ös választásokhoz közeledve egyre kevésbé engedhetik meg maguknak a vezetők. Persze novemberben még bármi történhet, engedhet az IMF is, és a kijevi kormány is, de az is lehet, hogy télen már nem is lesz gáz, aminek az árát támogatni lehetne.

Ukrajna európai integrációját támogató aktivista Kijevben az Oroszországgal kötendő vámunió elleni tüntetésen Forrás: AFP/Sergei Supinsky

És velünk mi lesz?

Az ukránok mellett azonban többek közt Magyarország is megjárhatja, ugyanis ha Oroszország nem akarja, hogy Ukrajna gázhoz jusson, akkor teljesen elzárják a Testvériség gázvezetéket, ami a magyar gázellátás nagyobb részéért is felel. És arról ugyan ír a nemzetközi sajtó, hogy Németországból lehetséges Ukrajna ellátása, arról azonban nincs szó, hogy Magyarország vagy Szlovákia honnan fog gázt kapni, ha Ukrajnán át nem jön több. Ilyen esetben valószínűleg csak a gáztározóinkra számíthatunk.

Oroszország azonban megteheti azt is, hogy csak azt a gázmennyiséget veszi ki a vezetékből, amennyi Ukrajnának járna. Ebből a forgatókönyvből még politikai haszna is származhat, ugyanis, ha Kijevben úgy döntenek, fontosabb az ukrán, mint a magyar vagy szlovák radiátorok melege, és megcsapolják a vezetéket, Moszkva összeugraszthatná a keleti EU-tagokat Ukrajnával. Magyarország szempontjából persze ez a szcenárió is azt jelentené, hogy nem érkezik földgáz a Testvériségen.