Hogyan végződjön hepienddel a cégünk banki tartozása

A pénzügyi rekonstrukcióval foglalkozó Reconcept a blogján három összefüggő posztban foglalkozik a banki szorongatottsággal, és azzal, hogyan találhatjuk meg a nekünk való, testreszabott megoldást.

Az adósságcsapdára van megoldás, de nem receptre, nekünk kell megtalálnunk a testhezálló módszert Forrás: AFP/Kisbenedek Attila

Adósságcsapdában vagyok?

Az első poszt arról szól, miről ismerszik fel az adósságcsapda, és mi minden kell a restrukturáláshoz. Az adósságcsapda ismérvei többek közt az alábbiak: a vállalkozás árbevétele némileg csökkent, miközben költségei nőttek. A vállalat működési eredménye még pozitív, de az amortizáció pótlására (azaz az állagmegóvó beruházásokra) és az adósságszolgálatra már nincsen forrása. A vállalkozás vevői lassabban fizetnek és a végérvényesen nem fizető, leírandó követelésállomány is több éve növekszik. A cég sok hatékonyságnövelő intézkedésen van túl, mert folyamatosan újratárgyalja a vevői és szállítói megállapodásokat, a készletszint pedig a lehetőségekhez képest minimálisra csökkent – és ez csak egy része a teljes listának, amelyet a reconcept.blog oldalán megtalálhatunk.

Öt évet lehúzva a válságban már nem lehet elintézni a helyzetet azzal, hogy a cég előbb-utóbb kinövi a problémákat, elmúlnak a nehézségek. A hozampotenciál szempontjából a haircutnak nevezett kompromisszum helyett ajánlott az együttműködés átalakítása, azaz a hitel-restrukturálás. Ez a következő feltételek mellett lehetséges. Ha a finanszírozó bank és az ügyvezető között megvan a szándék a jövőbeni együttműködésre. Ha a vállalkozásnak van egyedi üzleti pozíciója – tehát alacsony tőkeérték mellett is van know-how, szaktudás, kapcsolati háló, mert ezeket az erőforrásokat érdemesebb megtartani, mint újraépíteni mindent elölről. Ha az adósságkonszolidáció után azonnal újjászerveződik úgy a működés, hogy lehessen készpénztermelésről beszélni. És ha a feleknek van annyi tőkeerejük, mellé annyi elszántságuk, hogy legalább részben önerőből állják a veszteségeket.

Van egyszerű és átmeneti

A második posztban az egyszerű módszereket és az interim megoldásokat veszi számba a blog. A cég kérelmezheti a hitel futamidejének meghosszabbítását, kérhet időleges tőkefizetési moratórimuot, vagy a kamat tőkésítését. A kamatcsökkentés önmagában általában nem hatásos, átmeneti eszközként azonban igen. A hitelleírás önkéntes veszteség-realizálás, de önmagában általában ez a módszer sem orvosolja a problémát. Ez esetben azonban számolni kell az erkölcsi kockázattal is, és azzal, hogy ha nincs teljeskörű reorganizáció, a veszteség hamarosan újra fog termelődni.

Az interim megoldások a tranzakciók idejére valók, a felek teljes egyetértése szükséges a célokban, illetve a feleknek vállalniuk kell bizonyos lépéseket. A leggyakoribb átmeneti megoldások pedig a meg nem támadási szerződés, illetve a csődvédelem. Előbbi előnye a helyzetérzékenység, és a konstruktivitás. Ilyenkor minden érintett egyenrangú szerződő féllé válik, így ha létrejön, az jó jel: megvan a restrukturálás legfontosabb összetevője, vagyis az együttműködési szándék. Hátránya, hogy a megállapodás létrehozása idő- és kompromisszum-igényes. Sok bajban lévő társaság már ezt sem képes túlélni.

Utóbbi agresszívabb eszköz a tárgyalási helyzet kialakítására, a célja, hogy egyezség szülessen a hitelezőkkel a cég továbbműködése érdekében – van, aki csak időhúzásra használja. A csőd a törvény erejénél fogva reorganizációs tárgyalási keretet nyújt. Olyan cégek esetében, ahol sok hitelező áll sorban, általában ez az egyetlen működőképes (és törvényes) konstrukció. Előnye a gyorsaság, a feszes és egyértelmű időkeret, valamint a törvényi háttér nyújtotta biztonság. Mivel azonban csődvédelmet az adós kér, a hitelezők konstruktivitásának határt szabhat, hogy bizonyos lépéseket nem egyeztettek velük.

Szerkezeti átalakítás és összetett módszerek

A harmadik bejegyzés alaposan, részletesen végighalad először a kötelezettségek szerkezetét érintő megoldásokon. Az első a hitel alárendelése: a finanszírozók a kölcsöneik egy részéhez tartozó adósságszolgálatot alárendelhetik a vállalat többi kötelezettségének, valamint saját „normál” hiteleiknek. További lehetőség, hogy az alárendelt kölcsönök adósságszolgálata (annak egy része) tőkésíthető (az utolsó törlesztőrészletet növeli), így rövid távú meg nem fizetése nem terheli a vállalat cashflow-ját. Mit kap ezért cserébe a finanszírozó? Jobb esetben nagyobb kamatot, rosszabb esetben azt, hogy nem rántja magával az adós a bukásba.

A második a tőkévé konvertálható kölcsön vagy kötvény: az adósság egy része átalakítható olyan konstrukcióvá, ahol a hitelező saját döntése vagy előre rögzített feltételek esetén könnyen és gyorsan tulajdonba kerülhet a cégben. Hazánkban ez leginkább az adós üzletrészeire, részvényeire szóló vételi jog kiírásával állítható elő. Kérdés, hogy e módszer milyen támogatást kap majd az új Ptk-tól.

A harmadik eset a konverzió lízingre, eszközbérletre: elsősorban ingatlanprojektek restrukturálásának eszköze. Maga az ingatlan vagy az azt tulajdonló projekttársaság üzletrésze átszáll a finanszírozókra, az adós pedig üzemeltetőként, bérlőként kezeli tovább az ingatlant. Előnye, hogy a nehéz helyzetben lévő cég finanszírozásának kockázatát azzal tudja mérsékelni a hitelezői kör, hogy tulajdonba kerül, így további nehézségek esetén gyorsabb és olcsóbb a biztosíték érvényesítése. Az adóst gyakran visszavásárlási opció támogatja.

A poszt ezek után a komplex módszereket veszi sorra, jóllehet hangsúlyozza, valamennyi tételt úgy kell elképzelni, mint egy-egy fogást az étlapon. „Több tételt kell választani”, írja a blog, „mert önmagában egyik sem lehet eredményes. A jó szakértő feladata, hogy az érintetteknek minden lehetséges eszközt bemutasson, azok előnyeivel és hátrányaival, hosszú távú hatásaival együtt.”

A komplex módszerek az igazán kreatív, összetett, ezért jó eséllyel eredményre vezető megoldások.

Ezek az igazán kreatív, összetett és éppen ezért jó eséllyel eredményre vezető megoldások. Életmentő műtétek, melyeket követően a rehabilitáció (azaz az alaptevékenység újraszervezése és az új pénzügyi rendszer megfelelő működtetése) ugyanolyan fontos, sőt:

Hitel–tőke konverzió: klasszikus eszköz, amely a hitelező tulajdonossá válását eredményezi. A kölcsönt átsorolják a tőkeelemek közé, miközben a felek megállapodnak, hogy mekkora tulajdoni aránnyal és milyen tulajdonosi jogokkal ruházzák fel a hitelezőkhöz kerülő üzletrészt/részvénycsomagot. Mivel a hitelezők kevésbé szeretnek aktív szerepet vállalni a cég irányításában, viszont fokozott transzparenciát várnak el, az osztalékarányok és a menedzsmentjogok ténylegesen elválnak a tulajdoni hányadtól. Az új tulajdonosi szerkezetről és a komplex együttműködésükről a felek társasági szerződésben és szindikátusi szerződésben rendelkezhetnek.

Menedzsmentjogok közös gyakorlása: ha a hitelezők nem akarnak tulajdonossá válni, viszont aktívabb szerepet vállalnának a cég irányításában vagy annak felügyeletében, akkor a társasággal egyetértésben szakértőket delegálhatnak. Az elv egyszerű, a megvalósítás már nem annyira. Ha a szakértő a cég ügyvezetésébe kerül, akkor ő nem járhat el a hitelezők javára, csak és kizárólag a cég érdekeit kell, hogy képviselje (kivéve a csődszituációt, amikor az ügyvezetés a hitelezők érdekében kell eljárjon). Éppen ezért gyakoribb, hogy egy nagy felhatalmazással rendelkező tanácsadót, úgynevezett bankbiztost neveznek ki, aki bizonyos kérdésekben a finanszírozók „jobb keze” és „szeme” is egyben. Az ő támogatása nélkül bizonyos pénzügyi, beruházási lépéseket nem valósíthat meg a vállalat, ellenkező esetben a finanszírozók felmondhatják kölcsöneiket.

Eszközök, üzletágak és leányvállalatok leválasztása: a technika hasonlatos a felvásárlási ügyletekben használt asset strippinghez. A módszer a társaság cashflow-jának egyik szintjét, a befektetési pénzáramlást célozza. Az alaptevékenységhez nem feltétlen szükséges eszközök leválasztása készpénzt szabadíthat fel, csökkenti a kötelezettségállományt, sőt további komoly előnyökkel jár: a vezetői figyelem kevesebb irányba szóródik, miközben a kisebb finanszírozási igény miatt a finanszírozók bátrabb döntéseket hozhatnak az őket érintő kérdésekben.

Turn-around szakértő bevonása tulajdonosi szinten: bár az egyszerű tőkebevonás általában nem működőképes, a speciális szakértelemmel egybekötött tőkebevonás már sokszor elfogadható a felek számára. A túlságosan eladósodott vállalatok ritkán képesek kigazdálkodni a klasszikus tanácsadói díjakat. A szakértő ekkor a díjazásának nagy részét tőkésíti – üzletrészt kap érte vagy a finanszírozóknak alárendelt hosszú távú kifizetést fogad el. Már ezzel önmagában bizalmi szituációt jött létre minden fél irányában, hiszen így az érdekeltsége egyértelmű: a cég reorganizációjában és profittermelő képességében lesz érdekelt – ez minden fél üzleti érdeke. Ezt a módszert a Reconcept is előszeretettel használja.