Az MNB-nek azért kellett visszavonnia a Körmend és Vidéke Takarékszövetkezet tevékenységi engedélyét, mert a takarékszövetkezet gyenge likviditási helyzete – a korábbi hatósági intézkedések ellenére – tovább romlott, és fennállt a veszély, hogy az intézmény nem lesz képes eleget tenni fizetési kötelezettségeinek. A takarékszövetkezet működésének egyes elemeibe való célzott beavatkozás már nem lett volna alkalmas a pénzügyi egyensúly helyreállítására.
A Körmendi Takarékszövetkezet egyik tulajdonosa Töröcskei István, az Államadósság Kezelő Központ vezetője, és egyúttal annak a Széchenyi Banknak az 51 százalékos tulajdonosa, amelyik megpróbálta megvenni a Raiffeisen Bankot 1 euróért. (Töröcskeiről itt olvashat.)
A takarékszövetkezetnek 13 ezer betétese van, de amúgy igen kicsi hitelintézet, a mérlegfőösszeg alapján számított piaci részesedése alig haladja meg az egy ezreléket. A betéteseket az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) 20 munkanapon belül 100 ezer eurós összeghatárig (mintegy 30 millió forint) kártalanítja. Az OBA a jogszabályi előírásoknak megfelelően minden jogos betéti követelést kielégít majd.
Indoklása szerint a jegybank a takarékszövetkezetnél végzett átfogó vizsgálat, a folyamatos felügyelés keretében feltárt körülmények és a korábban válságos helyzetbe került hitelintézetek felügyelése során szerzett tapasztalatok alapján jutott arra a következtetésre, hogy visszavonja a működési engedélyt. Mint írták, a takarékszövetkezetben elindult – és a gyors növekedés miatt kiteljesedett – negatív folyamatok, az azok révén felépült problémás hitelportfólió, valamint a takarékszövetkezet működési sajátosságai összességében olyan magas kockázatúak, ami már nem kezelhető egyéb felügyeleti intézkedésekkel.
A MNB tavaly november 5-én rendelt ki felügyeleti biztosokat a takarékszövetkezethez, és átadta az intézmény részére a felügyeleti hatóság által lefolytatott átfogó vizsgálatról készült jelentést. Az MNB e vizsgálata során a takarékszövetkezet kockázatvállalási tevékenységében és likviditási helyzetében számos problémát tárt fel, amelyek részben irányítási hiányosságokkal függtek össze.
A felügyeleti biztosok a korábbi évek negatív üzleti folyamatait ugyan le tudták fékezni, de a már felhalmozódott problémák kezelésére, a prudens működéshez szükséges tőke és likviditás biztosítására a biztosok eszközei önmagukban nem elégségesek. Eredményes válságkezelésre, a prudens működés feltételeinek visszaállítására és fenntartására csak olyan mértékű ráfordítások révén kerülhetett volna sor, amilyenre ésszerű időn belül nem volt reális esély.