Nem vagyunk túlzó mértékben eladósodva, eredményesek is vagyunk, mi „fenyegethet” még? Számvitelileg lehet egy cég nyereséges, de ha a készpénze helyett a követelései gyarapodnak, akkor a likviditásában nehézségek adódhatnak. Ha pontosan tartani szeretnénk a fizetési határidőinket a bérek, a szállítói számlák, vagy az adók, adófeltöltések terén, akkor csak a rendelkezésre álló pénzeszközökre hagyatkozhatunk. Ezért a vevői követelések „pénzzé tétele” elemi érdekünk. Válságos időkben több energiát és időt igényel a vevőkezelési/behajtási tevékenység. Vevői portfóliótól, volumenektől függően gondolkozhatunk faktoring szolgáltató igénybevételén is, így csökkentve a likviditási nyomást.
Vevői kintlévőségük gyarapodása esetén nem elhanyagolható mértékű (gyakorlatilag a kintlévőségünk 27 százalékának megfelelő volumenű) és igen gyakori probléma az áfa előfinanszírozása. Alapesetben a kiállított, de ki nem fizetett számla után is kötelesek vagyunk bevallásunkban a befizetendő oldalon számolni a forgalmi adóval. Erre megoldást jelent a pénzforgalom szerinti áfafizetés, amelynek szabályait mindenképpen érdemes megvizsgálni (a keresőbe beírva számos tájékoztató elérhető, de talán a legautentikusabb a NAV tájékoztatója).
Likviditási mutató = forgóeszközök/rövid lejáratú kötelezettségek
A mutatóból arról kapunk képet, hogy az általában gyorsan készpénzzé tehető eszközök milyen mértékben fedezik a rövid távú kötelezettséget. Azon társaságoknál, ahol a készleteket pár hónapon belül nem lehet pénzzé tenni, érdemesebb ennek módosított változatait vizsgálni:
Likviditási gyorsráta = (forgóeszközök-készletek)/rövid lejáratú kötelezettségek
vagy
Készpénz-likviditási mutató = likvid pénzeszközök/rövid lejáratú kötelezettségek
A vállalat számára az a kedvező, ha ezek az arányok 80–100 százalék körüliek, ami azonnali fizetőképességet jelent.
A fenti mutatótípusokra úgyis tekinthetünk, mint veszély indikátorokra, vagyis amelyek szektortól és (szinte) vállalati életciklustól függetlenül figyelmeztetnek a nem megfelelően alakuló folyamatokra. Azt is jelzik, ha egy helyzet esetleg rövid távon fenntartható, de hosszú távon már nem, azaz vezetői, tulajdonosi beavatkozásra van szükség. Azt tudni kell, hogy egy-egy mutató önmagában nem sokat „mutat”. A vállalatvezetőnek fel kell figyelnie a versenytársakhoz képest mért eltérésekre, kedvezőtlen irányokra, tendenciákra is.