A válság alatt nem kevés cég szembesült a problémával, amikor annyira kevés ügyfélnek volt képes eladni, hogy már név szerint ismerte őket. Mondják, ha magához is tér a gazdaság, mi, akik átéltük ezeket az éveket, már nem fogjuk elfelejteni, nekünk már semmi nem lesz olyan, mint azelőtt. A válságütött fogyasztói réteg óvatosabb, kevésbé invenciózus, mint a kétezres évek elejéig tartó trendek tanúi. Nem szeret hitelt felvenni, költségérzékenyebb – és szomjazza a minél egyszerűbb üzeneteket.
A válságütött szóban persze az is benne van, hogy mi úgy érezzük, a legrosszabb már megtörtént velünk, innen csak felfelé vezet az út. És valóban, így Barna Tamás, az elmúlt fél évben mintha kibillentünk volna, mintha valami elindult volna felfelé. A kiskereskedelemben egészen szépek a mutatók, a fogyasztói bizalom pedig mintha kezdene helyreállni.
Az biztos, hogy a válság hatására a médiában és a társadalomban, a fogyasztó fejében átalakultak a fogalmak. Már más terméket és szolgáltatástípusokat tartanak fontosnak. Az egyszerűség lett a megbízhatóság szinonimája.
A média egészen obszcén mennyiségben dobálja ránk az adatokat, erre egy hasonlat: egyetlen napilap egyetlen kiadásának tartalma annyi információval szolgál, mint amennyivel a tizenhetedik századi ember egész életében találkozott. Hogy egy márka képes-e megfogni a fogyasztókat, és mivel, csak azon múlik, mennyire sikeres víziót tesz le az asztalra. Barna Tamás két politikai plakátot hozott fel példának. Úgy véli, a gigantikus kép, amelyen Orbán Viktor portréja látható, és sem több, sem kevesebb, mint a „Magyarország miniszterelnöke” kifejezés, a kifinomult egyszerűség ritka példája. Szuggeratív, nem vezet a-ból b-be, akármi jut is róla eszünkbe, azzal mi egészítjük ki. Ugyanezt a struktúrát hozza a Magyarország jobban teljesít sorozat.
Nemcsak a médiában ugrik az arcunkba percenként több tucat adat, a termékek is egyre bonyolultabb. Barna Tamás elmesélte, hogy a lakásfelújítás részeként új kazánt vettek. Csak a használati útmutató 78 oldal, miközben a fogyasztó semmi mást nem szeretne, mint 21 fokot a lakásban. Nem olyan műszerre vágyik, amelyik többet tud, mint a szomszéd kisfiú kétévesen, hanem melegre a szobákban. Ugyanennyire messze túl sok tudnivalót zúdit ránk egy perc az ismert lila drogériában: az átlagos dm-ben 367 illat fogad minket.
Ami pedig a marketinges szerepét illeti ebben az örvényben, Barna Tamás szerint három fontos részleten múlik, hogy a branding felépítése valóban le tudja fedni a találkozási pontokat a márka és a fogyasztó között. Az első az empátia. Legyünk tudatában, milyen élethelyzetben vannak a fogyasztók, miért kíváncsiak a termékünkre. A második, hogy biztos kézzel nyúljunk a lényeghez. Vajon értjük-e, mit és miért vásárolnak? A sok csillogó kiegészítő, az egye szofisztikáltabb funkciók mellett milyen zsigeri igényt elégít ki, amit választanak? A harmadik pedig ha a marketinges képes a termék lényegét érthetően elmagyarázni. Itt is hatalmas a kísértés a minél diferenciáltabb, egyénibb, sokrétűbb változatra – de higgyük el, nem érdemes túlbonyolítani, az csak az értést zavarja.
Ha tetszik, ennyire egyszerű elindulni az egyszerűség felé. A bonyolítás besurranó tolvaj. Elrabolja az időnket, a türelmünket, természetesen a pénzünket, és azt az optimizmust és hitet, amellyel pedig a kezdet kezdetén belevágtunk.
A válság egyik közvetett hatása, tért ki rá a szakember, hogy minden márkának újra kellett definiálnia magát. Nemigen lehetett megúszni a kérdést, vajon az öt évvel ezelőtti állításaim ma hogyan hangoznak? Mennyi igaz belőlük? Mi az, amit biztosan másképp kell csinálnom, hogy haladjak? És mi az, amit másképp is kell gondolnom?
Végezetül fontos leszögezni, hogy bár a válság után már valóban semmi nem lesz olyan, mintha nem történt volna meg, az alapszabályok nem változtak. A kommunikációs piac rendkívül dinamikus változásokat indít el és él át, marketingest, hirdetőt, médiatulajdonost, ügynökséget egyaránt megcsap a szele. A digitális forradalom minden percünkre hatással van, de ha a fontossági sorrend a kérdés, a marketingesek még mindig klasszikus dolgokat említenek. A legfontosabb a szempontok a megtérülés, a vevő megtartása, a márkahűség, a piaci pozíció – tiszáta, mint bármikor a szakma története során. Valamennyi paradigmaváltó, fancy és cool, yolo és progresszív jelenséggel számolnak ugyan a hétköznapokban is, a munkában is – de mind a lista végén szerepel.