Vér még nem folyt, de már vannak áldozatok

US President Barack Obama (R) and Russian President Vladimir Putin hold a bilateral meeting in Los Cabos, Mexico on June 18, 2012 on the sidelines of the G20 summit. Obama and President Vladimir Putin met Monday, for the first time since the Russian leader's return to the presidency, for talks overshadowed by a row over Syria. The closely watched meeting opened half-an-hour late on the sidelines of the G20 summit of developed and developing nations, as the US leader sought to preserve his "reset" of ties with Moscow despite building disagreements. AFP PHOTO/Jewel Samad

Megérezné Oroszország, ha Amerika vagy az EU beváltaná a gazdasági fenyegetéseit, vagy valójában ezekkel nem lehet sarokba szorítani Putyint? Vajon kinek fájna jobban, ha korlátoznák az energiakereskedelmet? Az EU-nak, ahová a felhasznált olaj több mint 30 százaléka és a felhasznált földgáz közel 40 százaléka Oroszországból jön, vagy Moszkvának?

Hétfőn délután elterjedt egy hír, hogy az orosz hadsereg ultimátumot adott a krími ukrán helyőrségeknek. A hír nem bizonyult valósnak, de a hidegháború óta legnagyobb orosz katonai erőfitogtatás gazdasági értelemben már most hatalmas áldozattal járt.

A BBC kimutatása szerint hétfőn a múlt pénteki állapothoz képest a moszkvai tőzsde legfőbb indexének zuhanása 58,4 milliárd dolláros veszteséget mutatott, ami több, mint az az 51 milliárd dollár, amennyit Oroszország a szocsi olimpiára költött. Külföldi nagyvállalatok részvényárai is estek, például az Ukrajnában érdekelt Raiffeisen közel 10 százalékkal, de 5 százaléknál nagyobb mértékben gyengült a Renault, a Metro és a Carlsberg, valamint a magyar OTP is.

Mivel Oroszország atomhatalom, a nyílt háborút a nyugati országok aligha kockáztatnák meg ellene. Ugyanakkor Barack Obama hétfőn gazdasági szankciókat helyezett kilátásba, sőt az enyhébb fajtákat már be is vetette. Azt mondta, Oroszország a „történelem rossz oldalára állt”, és kormányzata felfüggesztette a katonai és gazdasági egyeztetéseit Putyinéval. Az EU külügyminiszterei pedig első körben a vízumkönnyítésről szóló tárgyalásokat függesztették fel, és további „célzott intézkedéseket” is kilátásba helyeztek, amelyekről a hét végére várható csúcson születhet döntés. A világ vezető országait tömörítő G7 vasárnap közleményben jelentette be, hogy nem tárgyalnak Oroszországgal a krími bevonulás miatt – vagyis a G8 nevű gazdasági szerveződés tetszhalott állapotba került.

Ezek egyelőre csak figyelmeztető lövéseknek tekinthetők, és nem arról van szó, hogy az egész kereskedelem leállt volna az USA, az EU és Oroszország között. A nyugatiak azonban máris készítik elő a következő gazdasági eszközeiket, John Kerry amerikai külügyminiszter például azért is megy Kijevbe, hogy egyeztessen a további gazdasági szankciókról Oroszország ellen. Kerry azt mondta, hogy a katonai megoldás az utolsó, amit elővennének, de addig szóba jöhet bármi, akár a külföldi orosz vagyon zárolása is.

Miért hatékony a gazdasági fegyver?

Amellett, hogy hétfőn brutális mértékben, több mint 10 százalékkal esett a tőzsde Moszkvában, az orosz jegybank rendkívüli kamatemelésre is kényszerült. Az alapkamat 2012 augusztusa óta változatlan volt, most mégis 1,5 százalékponttal, 7 százalékra emelték a kamatot, hogy elejét vegyék a tőke elmenekülésének. Az alapkamat emelése segít a tőkepiac stabilizálásában, de drágítja a hitelezést, ami lassítja a gazdasági növekedést, ami már most is csak 1-2 százalék között van. Emellett a rubel védelmére 12 milliárd dollárt költött el a jegybank az 500 milliárdos tartalékából – ez nagyjából a paksi orosz hitel mértéke. Ez a tartalék soknak tűnik, de ha ilyen tempóban kell elkölteni a rubel védelmében, akkor nem tart ki sokáig.

Amikor a nyugati országok gazdasági szankciókat emlegetnek, valójában változatos arzenálról beszélnek. Az első, enyhébb lépések között van az említett tárgyalások felfüggesztése, ez olyan károkat okozhat, mint például egy-egy beruházás elmaradása. Enyhe lépés a vízumkiadás megnehezítése vagy teljes leállítása is, ami nemcsak az orosz üzletemberek külföldi kapcsolattartását nehezíti meg, hanem feldühítheti az orosz középpolgárokat is, akik Kanári-szigeteki utazásra vagy akár csak Hévízre mennének pihenni.

Az eggyel keményebb lépések közé sorolható egy-egy orosz állampolgár, vagy akár a teljes orosz népesség külföldi vagyonának zárolása. Timothy Ash, a londoni Standard Bank elemzője szerint az elmúlt húsz évben az orosz gazdasági elit legalább 1000 milliárd dollárt vitt ki külföldre, elsősorban nyugati bankokba (ez körülbelül a magyar gazdaság tízezerszerese).

Timothy Ash szerint a szankciók hatásosak lehetnek Oroszország ellen. A vízumnehezítés és a vagyon zárolása elsősorban az orosz oligarcháknak fájhat. Nehéz lenne például egy Roman Abramovicsnak, az angol Chelsea futballcsapat tulajdonosának játékosokat vennie saját zsebből, miközben a számláihoz nem fér hozzá. Ash szerint Janukovicsot is az oligarchák kényszerítették tárgyalóasztalhoz. Bár Janukovics bukásának pontos háttere aligha derül ki a legapróbb részletekig, sokat elárul, hogy az USA január 22-én jelentette be, hogy megvonja a vízumot olyan személyektől, akiknek közük van a kijevi vérontáshoz – az ukrán parlament pedig még aznap elítélte Janukovicsot, és előrehozott elnökválasztást írt ki.

Kinek fájna jobban?

A legdurvább gazdasági szankció a kereskedelem korlátozása vagy felfüggesztése lenne – az ettől való félelem mértékét fejezi ki a moszkvai tőzsde hétfői zuhanása. Oroszország első számú árucikke az energia (olaj és földgáz), a szankció tehát ennek kereskedelmét érintené elsősorban. Ha egyszer csak elvágnák ezt a szálat, az mindkét félnek fájna. Az EU-ban felhasznált olaj több mint 30 százaléka és a felhasznált földgáz közel 40 százaléka Oroszországból jön egy 2007-es uniós energetikai dokumentum szerint. Az USA ennél kisebb mértékben függ, de az orosz olajcsap elzárása olyasmi hatással járna, mint az 1970-es évek olajválsága: a világgazdaság az olajár megugrásán keresztül megérezné a lépést.

Több és fajsúlyosabb érv sorakoztatható fel amellett, hogy a kereskedelmi korlátozás az oroszoknak mégis jobban fájna. Egyrészt az időzítés nem Oroszországnak kedvez: még csak éppen tavaszodik, vagyis a gázfelhasználás csökken, így a gáz hiánya kisebb sebeket ejt, mint ha télen élesedik a konfliktus. A másik ok, hogy az EU már most is az orosz energiafüggés mérséklésén dolgozik, például az energiahatékonyság növelésével, a palagáz kiaknázásának fejlesztésével (Lengyelországban) és az alternatív energiatermelők támogatásával. Timothy Ash szerint az energiafegyver alkalmazása csak felgyorsítaná a folyamatot, és a végén Oroszország elveszíthetné az állami bevételek zömét jelentő energiaüzletet.

A harmadik árulkodó jel az orosz reakció: az orosz gázzal kereskedő Gazprom kijelentette, hogy a mindkét fő útvonalon, a Lengyelországon és az Ukrajnán át vezető gázvezetéken rendben teljesülnek a vállalások, és remélik, hogy a német Opal vezetéket csúcsra járathatják. A BBC arról írt, hogy a Kreml válaszlépéseket fontolgat, ha az USA szankciókat vetne be Oroszországgal szemben. Egy meg nem nevezett forrás szerint Moszkva átváltaná a dollárban tartott devizatartalékát, sőt megtagadná az amerikai bankoktól felvett hitelek visszafizetését.

Ezek azonban gyenge lábakon álló fenyegetések. A tartalék átváltása gyengítené ugyan a dollárt, de ez a világ jelenleg leginkább elismert fizetőeszköze, például az olajpiacon is dollárban számolnak el, ezért Moszkva saját magával szúrna ki, ha így tenne. A kölcsönök vissza nem fizetése pedig más szavakkal államcsődöt jelent, ami pedig hosszú évekre kiírná Oroszországot a világgazdaság fősodrából.