Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A gazdasági teljesítmény legfőbb mutatója az országban előállított termékek és szolgáltatások összességét kifejező GDP. A második Orbán-kormány egy válságból éppen csak kikecmergő gazdaságot örökölt meg, amit kifejez, hogy a kormány megalakulásakor, 2010 második negyedévében 0,9 százalékos volt a gazdaság bővülésének éves üteme. A legfrissebb adat a 2013 negyedik negyedévi, amely 2,7 százalékot növekedést mutat. Összességében a magyar gazdaság 2013 végére 2,5 százalékkal több terméket és szolgáltatást állított elő, mint a kormány alakulásakor. A kelet-európai versenytársak között Magyarország mögött csak Szlovénia áll, az élen pedig Lengyelország és Szlovákia, amelyek több mint 10 százalékkal termelnek többet, mint 2010-ben.
A gazdasági teljesítmény a kormány megítélése szerint az ipar teljesítményén múlik, noha a gazdaság kibocsátásának több mint a felét a szolgáltatások adják, az ipar csak valamivel több mint az ötödét. Orbán Viktor újraiparosításnak nevezte azt a folyamatot, amely célja az ipar részesedésének növelése. A miniszterelnök szerint már csak Csehország és Németország áll Magyarország előtt az iparosodási versenyben, ugyanakkor az ipar magyarországi részesedése 2013-ra valamelyest csökkent 2010-hez képest.
A foglalkoztatásról szóló vita a kampánynak is része volt. A kormány büszkén beszél a foglalkoztatás közel 300 ezer fős növekedéséről. A foglalkoztatottak száma valóban növekedett a KSH önbevallásra építő felmérése alapján, miközben a munkanélküliek száma 100 ezer fővel csökkent. A munkahelyteremtésben viszont a külföldi munkavállalás és a közmunka nagy súllyal esik latba, a magánszektorban nem jött létre több munkalehetőség. Ezt mutatja a KSH másik mutatója, az alkalmazottak száma, amely pontosabb képet ad a folyamatokról, mert a cégek kötelező adatbevallására épül. A magánszférában ez alapján 2013 utolsó három hónapjában kevesebben dolgoztak, mint 2010 azonos időszakában.
A kormány kétségkívül nagy sikert ért el az állami költekezés megfékezésében. A költségvetés hiánya 2010-ben még 4,2 százalék volt, ezt tavalyra 2,2 százalékra sikerült leszorítani úgy, hogy az Európai Bizottság közben meg is szüntette az uniós csatlakozás óta fennállt túlzottdeficit-eljárást. Az állam gazdálkodásának másik fontos mutatójában azonban nem sikerült nagy eredményeket elérni. Az államadósság a kormányváltás negyedévében (2010 június végén) a GDP 85,4 százaléka volt, a legutóbbi, 2013 végi adat szerint pedig 79,2 százalék. Év közben azonban könnyen változhat az adósság mértéke attól függően is, hogy az állam betartalékol-e az éppen esedékes törlesztésekre. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) maga is hivatkozott erre, ezért sajtóbeszélgetésen azt javasolták, hogy hosszú távú trendeket érdemes követni, és az év végi adatokat összehasonlítani. A 2010 év végi 80,2 százalék és a 2013 végi 79,2 százalék között nem nagy a különbség ahhoz képest, hogy a magán-nyugdíjrendszer felszámolásával 3500 milliárdot nyert az állam (a nyugdíjvagyon és az átcsatornázott nyugdíjjárulékok együttvéve). A nyugdíjváltozások nélkül 90 százalék fölött lenne az adósságráta.
A költségvetés kiadásait a kormány jelentősen átalakította. 2010-hez képest arányaiban kevesebb jut oktatásra, egészségügyre és szociális kiadásokra, de több a gazdasági feladatokra és az állam működésére.
A lakosság életét leginkább érintő gazdasági kérdések talán ezek: mennyim pénzem van, mennyivel tartozom, mennyit és mennyiért tudok vásárolni? Az árak emelkedése a 2010 júniusi 5,3 százalékról idén februárra 0,1 százalékra csökkent, igaz, első sorban az állam által meghatározott energiaárak csökkentése miatt. Ezzel összességében három év alatt 17 százalékkal nőttek az árak átlagosan, ami azt jelenti, hogy ha 2010-ben volt egy átlagos termék, ami 100 forintba került, akkor ugyanez az átlagtermék 117 forintot ért három évvel később. Az árak változásától függetlenül 2010-ben majdnem ugyanannyit vásároltak a magyarok, mint 2013-ben - ezt mutatják a kiskereskedelmi forgalom adatai. Igaz, a vásárlások az utóbbi hónapokban már jobban felpörögtek a korábbi szűk esztendők után.
Ha a válság valamire megtanította a magyarokat, akkor az az, hogy eladósodni veszélyes. Ennek megfelelően a parlamenti ciklusban folyamatosan fizették vissza a hiteleiket, amennyire tudták, miközben alig vettek fel újat. A háztartások pénzügyi vagyona (készpénz, bankbetét, megtakarítások, tulajdonrész vállalatokban) közben emelkedett. Igaz, az ábránkon bemutatott adat nem veszi figyelembe az árak emelkedését, így ha az inflációval korrigáljuk a vagyont, akkor azt kapjuk, hogy a magyarok pénzügyi vagyona kevesebbet ér, mint 2010-ben, ugyanakkor az inflációval való korrekció a hitelek értékét is csökkenti.
