Hol jó nyugdíjasnak lenni?

Three elderly ladies inspect the new Euro money after they changed their German Marks at their seniors' residence in Leipzig, 2.1.2002

Ausztráliában, Új-Zélandon és Skandináviában nem okoz gondot, hogy a jövő nyugdíjasait miből fizessék majd ki, ellenben Thaiföldön, Brazíliában és Japánban óriási gondok vannak. Magyarországon sincs minden rendben: a magánnyugdíjpénztárak kiiktatása miatt nőhetnek az állam terhei, de annak is nőtt a kockázata, hogy a majdani nyugdíjasok a szegénységi küszöb alá csúsznak.

A 32. helyen végzett Magyarország azon a listán, amely 50 ország nyugdíjrendszerének fenntarthatóságát vizsgálta. A rangsort 2004 óta készíti el az Allianz, és elsősorban azt nézi, hogy 30-40 év távlatában mit bírnak még el az egyes országok állami nyugdíjrendszerei, illetve, hogy hol van szükség reformokra.

A legutóbbi, 2011-es tanulmány óta sokat romlott a helyzet Hongkongban, Tajvanon, Horvátországban, Franciaországban, Szlovéniában és Máltán, miközben Nagy-Britanniában, Luxemburgban, Szingapúrban, Írországban, Romániában, Törökországban és Görögországban jelentősen javult. Van, ahol a demográfiai helyzet változott (lassult vagy gyorsult a társadalom öregedése), máshol meg esetleg belenyúltak a rendszerbe, nyugdíjalapokat hoztak létre vagy éppen töröltek el.

Magyarországon – és a térség több országában – ez utóbbi történt a 2011-es rangsor készítése óta, és mint a tanulmány megállapítja, ez nem segítette a nyugdíjrendszer hosszú távú finanszírozhatóságát. Mint írják, ezzel megnövekedhet a kockázata annak, hogy a leendő nyugdíjasok a szegénységi küszöb alá kerüljenek, ebben az esetben pedig az államnak majd a zsebébe kell nyúlnia, hogy segítse az időseket. A nyugdíjpénztárak kiiktatásának következményeként tehát hosszú távon nőhetnek az állami terhek, és ez Magyarország mellett igaz Lengyelországra, Szlovákiára és Csehországra is.

Kik vannak az élen

Ausztráliában nincs sok tennivalójuk a politikusoknak: a hivatalos nyugdíjkorhatár magas (65 év), és az úgynevezett effektív korhatár is ugyanennyi, vagyis nem mennek el korábban nyugdíjba az emberek. Itt kétpilléres a nyugdíjrendszer, ami azt jelenti, hogy az állami nyugdíjalap lényegében csak annyi nyugdíjat ad, amennyi az időskori szegénység elkerüléséhez elég (a fizetéseknek alig több mint 40 százalékát), és az idősek a tőkefedezeti elven működő nyugdíjalapokból kapják a többi pénzt. Így aztán az állami nyugdíjkiadások a GDP arányában a 4 százalékot sem érik el, szemben például a magyarországi közel 12 százalékkal.

Európára persze általában jellemző, hogy bőkezűbb állami nyugdíjrendszerrel rendelkeznek, ami szükségképpen eleve magasabb állami terhet jelent (Anglia és Írország kivétel). A teljes európai állami nyugdíjkiadások az európai GDP 11,3 százalékát teszik ki, és ez a ráta 2050-re várhatóan 12,8 százalékra fog emelkedni, mivel arányaiban még több nyugdíjast kell majd eltartani.

Európában a skandináv államok vannak messze a legjobb helyzetben: Svédország és Norvégia költségvetési fegyelme és tartalékai nagy stabilitást adnak, a korhatár magas (67 év), és az öregedés is kisebb probléma (főleg Norvégiában).

Hol a legrosszabb?

Thaiföldön, Brazíliában és Japánban vannak a vizsgált 50 ország közül a legnagyobb problémák. Thaiföldön a hivatalos nyugdíjkorhatár mindössze 55 év, a társadalom nagyon gyorsan öregszik, a politikai prioritások között mégsem kap helyet a nyugdíjkérdés. Brazíliában pedig hiába 65 év a nyugdíjkorhatár, a nyugdíjak relatív szintje túl magas ahhoz, hogy a rendszer hosszú távon fenntartható legyen, és a társadalom ott is nagyon gyorsan öregszik.

Japánban megint más gondok vannak: eleve nagyon idős a lakosság, és nagyon nagy az állam eladósodottsága. Az ottani nyugdíjrendszer tehát már most nagyon drága, és sürgős reformokért kiált.

Görögország viszont arra példa, hogy lehet fordítani a dolgok menetén. A 2011-es felmérésben még ők végeztek a legrosszabb helyen, de miután drasztikusan visszavágták nyugdíjkiadásokat az IMF és az Európai Központi Bank nyomására, ma sokkal fenntarthatóbb a rendszer, mint volt. Más kérdés, hogy ez nyilván más feszültségeket generált, de ez a tanulmány erről nem szól, hiszen pusztán a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából vizsgálja a kérdést. A súlyos államadósság és az időskorúak eltartottsági rátájának magas szintje ugyanakkor továbbra is problémát jelent Görögországban.