Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A hitel 2008 ősze óta perzselő gyűlölet tárgya Magyarországon. Akinek van, menekül belőle, akinek nincs, az gondolni sem akar rá. Több mint öt év után oda jutottunk, hogy a vállalatoknak még ingyen sem kell a hitel, a lakosság pedig a valaha svájci frankban elérhető kamatszintnél olcsóbb forinthiteleket sem keresi. Így alakul ki lassan egyfajta hiánybetegség, ami lassan, de könyörtelenül mardossa a társadalmat: a gazdaság sokkal kisebb mértékben nő, mint az hitelundor hiányában lehetséges lenne. Kisebb gazdasági növekedés, kevesebb beruházás, kevesebb munkahely, alacsonyabb fizetés.
A probléma gyökere, hogy mérhetetlenül rövidlátók vagyunk. 2008 őszén kirobbant egy pénzügyi válság, melynek semmi egyéb következménye nem lett, mint néhány korábbi hitelválságnak: égetni kezdte a magyar gazdaságot a hitelek túlzott nagyságrendje, túlnyújtott futamideje és devizaháttere. A személyes drámák a szemünk előtt játszódtak: felháborodás, tüntetések és perek. Féligazságokat, tudatos megtévesztéseket hallhattunk ahelyett, hogy egy következetes gazdasági-szociális segélyprogrammal végleges megoldásig jutott volna a helyzet. Öt és fél évvel a pénzügyi robbanás után még mindig indulatot és kivárást érzékelni. A banki oldalon hatalmas a befagyott, nem fizető hitelállomány, a lakossági oldalon hatalmas a félelem a hiteltől, a vállalati szegmensben pedig hiányzik a beruházási hajlandóság.
A múlt évben, amikor az MNB hitelprogramjának köszönhetően több mint 700 milliárd forint kvázi ingyenhitel került a vállalkozásokhoz, az összesített vállalati hitállomány mégis csökkent. Ugyancsak tavaly, amikor már olcsóbban el lehetett érni a forintalapú lakáshitelt, mint a válság előtt a svájci frank alapú hitelt, a lakossági hitelállomány rendületlenül tovább csökkent.
Összesen 13 százalékkal (az inflációt is figyelembe véve 27 százalékkal) esett vissza 2009 elejétől 2013 végéig a vállalatok hitelállománya. A hitelcsökkenés mértéke a lakosságnál 22 százalék, inflációt is figyelembe véve 35 százalék volt ugyanezen időszakban. A magyar gazdaság számára a hitelállomány tartós csökkenése jelentős, többszázalékos GDP-áldozatot eredményezett.
Nem lehet nem észrevenni, hogy az MNB változtatni szeretne. Új hiteleket akar a gazdaságba pumpálni. A vállalatok számára ma 2,5 százalékon érhető el akár 10 éves futamidejű beruházási hitel, ami – figyelembe véve, hogy 2015 közepén már 3 százalék lesz az infláció – nagyon hamar pénzügyi értelemben ingyenhitelt eredményez. A kereslet ennek ellenére kicsi, de a jegybank gyorsan reagál, és háromhavonta kiigazítja a hitel feltételeit.
A konkrét hiteltámogatás mellett (ingyenes forrás biztosítása a kereskedelmi bankoknak) szakmai vitát kezdeményezett az MNB a hazai bankrendszer jövőjéről. A jegybank deklaráltan aktívabb hitelezést szeretne látni és – az elmúlt évek veszteséghegyeit követve – fenntartható profitabilitással rendelkező bankrendszert.
A hitelezés beindítására tehát már a hazai pénzügypolitika legfelsőbb irányítói szerint is szükség lenne. Akkor mi a gond?
Aki hitelt szeretne, az immár közel két éve csak vár. De mire?
Egyébként azon kevesek, akik hitelt vesznek fel, láthatóan lényegesen reálisabban gondolkoznak: a statisztikák szerint mind az ingatlanértékhez viszonyított átlagos hitelösszeg, mind a hitelek átlagos futamideje csökkent a válság előtti szinthez képest.
A devizahitelesek helyzete
A kormányzati szerint olyan megoldás kell, amellyel a devizahitelesek nem kerülnek jobb helyzetbe, mint a forint hitelesek. Ez logikus, ám ha a devizahitelesek helyzetének könnyítése nem teremt kedvezőbb helyzetet, mintha adott pillanatban forint hitelt vettek volna fel, akkor a képletnek nincs megoldása. Matematikailag nem jön ki. Azt a mértékű könnyítést, ami a forint hitelesek szintjére hozza a devizahitelesek törlesztő terheit, az adósok jelentős része számára az árfolyamgát konstrukciója megteremtette. Miközben fuldoklunk a devizagyengüléstől, elfelejtjük, hogy az adósok számottevő részénél a fizetőképtelenséget a jelentősen meggyengült munkaerő piaci helyzet váltotta ki: a munkanélküliség, vagy az, hogy a lényegesen alacsonyabb fizetést az új munkahelyen.Kiszámítható, hosszú távon érvényes feltételrendszerre lenne szüksége a hitelpiacnak, rögtönzésszerű változások nélkül. A devizahitelesek esetében fel kellene ismerni, hogy a szociális szempontok differenciált érvényesítése nélkül nem lesz olyan megoldás, amely pénzügyileg nem okoz hatalmas károkat vagy a bankrendszernek, vagy az adófizetőknek, vagy mindkét csoportnak.
Változatni kell a kommunikáción is: ha már az MNB is növelné a hitelezést, akkor be kellene szüntetni a hitel rémképének lebegtetését. Meg kell tanítani a lakosságot arra, hogy mit jelent a felelős hitelfelvétel, nem pedig ijesztgetni a devizahitelesek drámájával. Ami történt, az drámai volt, ám nem érdemes fokozni a tragédiát az indulatalapú megközelítésekkel.
Ha ma betérünk egy bankba, és közöljük, hogy van egy cégünk, és hitelt szeretnénk, akkor tárt kapukat döngetünk. Feltéve, hogy olyan cégünk van, amely hitelképes. Rendelkezésünkre áll a 2,5 százalékon elérhető Nemzeti hitelprogram (NHP), vagy akár a 6,5 százalékos kamatterhet jelentő Új Széchenyi-hitel. Mindkettő fix kamatozással, akár 10 évre, devizakockázat nélkül.
Mit jelent az NHP nyújtotta lehetőség, amiből egész egyszerűen lényegesen a várakozások alatt tudtak kihelyezni a bankok (és nem azért, mert nem akartak hitelezni, hanem azért, mert nincs olyan kereslet, amely az előírásoknak megfelel)? A 2,5 százalékos kamat konkrétan ingyenes hitelt jelent. 2014 közepe és 2015 közepe között ugyanis 3 százalék lesz az infláció a jegybank várakozásai szerint. Ha ez beigazolódik, akkor a hitel felvételét követően pár hónappal már az inflációnál kisebb kamatot fizetünk. Más megközelítésben: az NHP 10 évre alacsonyabb kamat mellett elérhető, mint amit az USA kormányzata fizet a befektetőknek a 10 évre, dollárban felvett hitelei után. (Ellenőrző kérdés: inkább az amerikai kormánynak adnának kölcsön 10 évre dollár alapon 2,7 százalékért, vagy egy magyar magánszemély által tulajdonolt kft.-nek 10 évre forint alapon 2,5 százalékért?)
Az ingyenhitel a bolondnak is megéri. Vagy mégsem. A vállalatok racionális gondolkodást feltételezve csak akkor hajtanak végre beruházást és vesznek fel hitelt, ha kiszámítható gazdasági környezetre és a termékeik iránti stabil keresletre számítanak. Úgy tűnik, hogy ezek ma nem adottak.
A vállalatok hitelfelvétele minden bizonnyal akkor fog érdemlegesen beindulni, amikor nem az állami szektor beruházásai és két-három multinacionális autógyár elszigetelt jó teljesítménye lendíti meg a magyar GDP-t, hanem egy szerkezetét tekintve egészséges gazdasági növekedés indul meg.
A hitelek már a középkor óta bankokon keresztül jutnak el a lakossághoz és a vállalkozásokhoz. Levegőhöz kell tehát juttatni a bankokat ahhoz, hogy a gazdaságban a vérkeringés, azaz a pénz áramlása egészséges legyen.
A kormányzat elvitathatatlan érdeme, hogy az elmúlt években sokat tett a felelős hitelezésért a szabályozás átalakításával; a hitelkamatok változtatásának átláthatóvá tételével, a lakossági devizahitelezés de facto beszüntetésével, a nyújtható hitel összegének jövedelem és ingatlanérték függvényében történő limitálásával. A bankszektor és a kormányzat között a feszültség azonban mind a mai napig kézzelfogható, ennek eredményeként a bankok működése nem optimális, a fejlesztések óhatatlanul elmaradnak.
Ha működő, szépen növekedő gazdaságot szeretnénk, létszükséglet a kiegyezés a kormányzat és a bankszektor között. Nem kell, hogy szeressük a bankokat. Azt azonban lehetetlen nem tudomásul venni, hogy jól működő bankrendszer nélkül egy gazdaság csak beteges lehet.
A szerző a Bankmonitor.hu ügyvezetője.
