Matolcsyék elmentek addig, ameddig akartak

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke (k) Balog Ádám alelnök (j) társaságában az MNB épületében, ahol a hazai vezető kereskedelmi bankok vezetőivel találkozott 2013. szeptember 10-én.

Ismét kamatot vágott a jegybank, egymás után a huszonegyedik alkalommal. Kizárni nem lehet, hogy folytatják a kamatcsökkentést, de minden arra utal, hogy egy ideig már nem lesz több. Az eddigi lépésekkel lejjebb vitték a hitelkamatokat, átterelték a magyarokat más befektetésekbe, és kiütötték a támaszt a forint alól.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa 0,1 százalékponttal 2,5 százalékra csökkentette az alapkamatot a keddi kamatdöntő ülésén. Ezzel egymás után a huszonegyedik alkalommal csökkent az alapkamat.

A lépés nem lepte meg a piacot. A Reuters elemzői felmérésében minden válaszadó azt gondolta, hogy áprilisban 2,5 százalékra csökken a kamat, és ugyanígy látták a Portfólió.hu körképében, illetve az MTI-nek megszólaló londoni elemzők is. A Reutersnek nyilatkozó 16 elemzőből ráadásul 15 úgy látta, hogy ezzel véget is ért a kamatcsökkentés, év végéig már kamatemelésekre lehet számítani.

A délután háromkor kiadott jegybanki közleményben a tanács úgy fogalmazott, hogy "a kockázati megítélés enyha javulása mellett volt még mozgástér az alapkamat óvatos csökkentésére". Emellett arról is írtak, hogy az alapkamat "érdemben megközelítette" azt a szintet, amit a gazdaságélénkítést és az inflációs célt egyaránt szolgálja. A jegybank nem sokat árult el abból, hogy mire lehet számítani a következő kamatdöntésekkor.

Itt a vége?

A jegybank ritkán ad egyértelmű nyilatkozatot arról, hogy mi lesz a következő lépése. Ez azért van, mert ha kimondaná például, hogy biztosan csökkenti a kamatot a következő alkalommal, de időközben romlanak a piaci feltételek, és arra kényszerül, hogy mégse vágjon, akkor csorbulna a hitelessége. Márpedig a jegybank szavahihetősége talán az intézmény legnagyobb erénye, mert ha kiszámíthatóan viselkedik, akkor a piacnak kisebb kockázattal kell számolnia.

Amit viszont megtehet a jegybank, hogy utal az irányvonalra. Matolcsy György jegybankelnök tavaly decemberben például a Hír TV-nek azt mondta, 2,5-3 százalék között lesz a kamatcsökkentés vége. Ebben benne volt az is, hogy 2,7 százaléknál állnak meg, de az is, hogy elmennek a sáv szélét jelentő 2,5 százalékig. Amennyiben lehet bízni az elnök szavaiban, akkor a mostani 2,5 százaléknál már nem fogják lejjebb vinni a kamatot.

A másik utalás a jegybank szokásos kamatdöntés utáni közleményében, illetve a pár héttel később megjelenő rövidített jegyzőkönyvben olvasható. Ebből kiderül, hogy melyik tanácstag hogyan szavazott, és az is, hogy milyen főbb érvek hangzottak el a kamat emelése, csökkentése vagy tartása mellett.

Belső ellenzék

A márciusi jegyzőkönyv erősebben utalt a kamatcsökkentés végére, mint a friss áprilisi. Aszerint „a tanács tagjainak többsége egyetértett abban, hogy egyértelmű üzenetet kell megfogalmazni a közleményben a kamatciklus közeli lezárásáról”. A múlt havi közleményből valóban kiderült, hogy a tanács közelinek érzi a kamatcsökkentés végét, de egyértelmű üzenetről nehéz beszélni. Három egymás utáni mondatban szerepel ugyanis, hogy a megnövekedett bizonytalanság ellenére is „maradt még némi mozgástér óvatos kamatcsökkentésre”, „az alapkamat érdemben megközelítette azt a szintet, ami az inflációs cél középtávú elérését és a reálgazdaság ennek megfelelő mértékű ösztönzését biztosítja”, illetve az, hogy romló piaci környezet esetén „nem lát lehetőséget a kamatcsökkentési ciklus folytatására”. Ezek nem ellentmondó mondatok, de nem is épp a tisztánlátást segítették.

A tanácson belül két tag, Pleschinger Gyula és Cinkotai János hónapok óta már inkább fékezné a kamatcsökkentést. Pleschinger Gyula márciusban azzal magyarázta óvatosságát, hogy a kamatcsökkentés már exponenciálisan növelné a kockázatokat. Ezt azzal támasztotta alá, hogy az ukrán válság kitörésére a forint reagált a leghevesebben, ami szerinte nincs arányban azzal az előnnyel, amit a további, kismértékű kamatcsökkentés hoz.

Mit hozott az alacsony kamat?

Az alapkamat változtatása a jegybank elsődleges fegyvere a gazdasági folyamatok befolyásolására. Az alacsonyabb kamat élénkíti a hitelezést, de rontja a forintban vezetett befektetések hozamát. Így a külföldi befektetők számára kevésbé lesz vonzó Magyarország, ezzel nő az ország sérülékenysége. A befektetők kevesebb forintot vásárolnak, így a hazai fizetőeszköz árfolyama gyengébb lábakon áll. A kamatcsökkentés kezdete előtt a forint árfolyama 280 alatt járt az euróval szemben, a keddi kamatdöntő ülés előtti órákban a 309–310-es sávban. A döntés után az euró árfolyama nem sokat változott, marad 309 forint közelében.

Az alacsonyabb kamat arra ösztönzi a bankokat, hogy a jegybanki kötvények helyett más megtakarítások után nézzenek, vagyis élénkítik a hitelezést. A 2012 augusztusa óta minden hónapban csökkenő kamat megtette hatását. A lakáscélú forinthitel átlagos hitelköltség-mutatója 12 százalék körüli szintről 8 százalék alá került, a fogyasztási hiteleké az átlagos 25,6 százalékról 22,5 százalékra. Ennek ellenére a lakossági forintalapú lakáshitelezés alig-alig élénkül, de legalább a vállalatok vettek fel hiteleket, igaz, nagy részük a jegybank hitelprogramja keretében, nem a hagyományos módon, a piaci körülmények hatására.

A kamatcsökkentés a bankbetétek kamatait is lejjebb szorította. Ez ahhoz vezetett, hogy a lakosság 2013-ban több mint 600 milliárd forintot kivett a bankszámláiról, és áttette más típusú megtakarításba. Az új megtakarításokkal együtt így közel 1000 milliárd forint áramlott tavaly befektetési alapokba, és több mint 700 milliárd forint állampapírokba.