Érik a meggy, de hitel kellene, hogy eladjuk

Vágólapra másolva!
Kiváló, keresett termék külföldön a magyar gyümölcs, de az exporttal csak az tud kaszálni, akinek jelentősebb forgótőkéje van. Utánajártunk, hogy miért.
Vágólapra másolva!

Magyarországon hetekkel korábban érik a meggy, mint Lengyelországban vagy Németországban. A nálunk termő gyümölcs minősége kiváló, a termelők szinte csak hazai fajtákkal dolgoznak, amelyek szép nagy érett szemeket nevelnek. Általában a mennyiséggel sincs probléma, ezért jó üzlet lehet a lengyel vagy német export, ahol az igényesebb vevők jó árat hajlandóak fizetni a náluk akkor még nem termő gyümölcsért. Pár hét múlva indul is a szezon, ám amikor megkértük egy exporttal foglalkozó közepes méretű vállalkozás vezetőjét, hogy avasson be az üzlet részleteibe, kiderült, hogy a képlet korántsem ilyen egyszerű.

A modell szerint a termelők beszállítják a gyümölcsöt (ez esetben például a meggyet) az exportőrhöz, ahol az alkalmazottak a külföldi vevők igényei szerint szétválogatják, osztályozzák és becsomagolják az árut. Az általunk megkérdezett kereskedő 20 tonnát rak fel egy-egy kamionra, és amilyen gyorsan csak tudja, küldi ki az árut a megrendelőnek. Amikor például meggyszezon van, a termelők nappal leszedik a gyümölcsöt, este beszállítják a telepre, az áru pedig másnap indulhat külföldre.

A szezon általában két hétig tart, vagyis elvileg 15-ször 20 tonna, azaz 300 tonna meggyet is ki tudna pörgetni egy ekkora csomagoló kapacitással rendelkező vállalkozó, nem beszélve arról, hogy ugyanez a helyzet a szilvával, a barackkal és a hasonló gyümölcsökkel is. A meggy kilóján 10-15 forint hasznot lehet ezzel a módszerrel (és ebben a cégméretben) elérni, tehát egy szezonban összesen 3-4,5 millió forint ütheti a vállalkozó markát két hét alatt. Bomba üzletnek tűnik, de a magyar valóságban általában mégsem az. A kereskedésnek ugyanis van egy szépséghibája: csak az tud ekkorát szakítani vele, akinek eleve sok pénze, azaz jelentős forgótőkéje van.

„Gondoljon bele, hogy ha este a termelő behozza a meggyet, akkor azonnal, vagy legkésőbb másnap reggel fizetnem kell érte. A kamion viszont a távolságtól és országtól függően két vagy három nap alatt ér ki a gyümölccsel, a vevő pedig csak akkor fizet, ha kicsomagolta és rendben átvette az árut. Vagy esetleg még pár nap késéssel. Mire megkapom a pénzem, eltelik egy hét, vagyis lement a szezon fele” – mondja az exportőr. Mivel egy kamionnyi jó minőségű áru értéke közel 6 millió forint, a kereskedőnek durván számolva 40 milliót kellene betennie az üzletbe, hogy a szezonban minden nap fuvarozni tudjon. Márpedig a kisebb magyar kereskedők többségének nincs ennyi tőkéje. „Én csak két kamiont tudok elindítani, aztán várok, és ha beérkezik a vételár, akkor tudok újra meggyet venni” – mondja a kereskedő.

A probléma ősrégi, és a forgóeszközhitel, vagy ebben az esetben az exporthitel lenne rá a gyógyír. Ennek segítségével az exportáló kereskedő az áru ellenértékének döntő részét nem sokkal azután meg tudná kapni, hogy a kamion átlépte a határt (a maradékot pedig akkor, amikor a hitelt nyújtó Eximbanknak a vevő kifizette a teljes összeget). Amikor azonban ezt vetettük fel a kereskedőnek, azt mondta, szerinte ma Magyarországon a hozzá hasonló kisebb cégek közül csak kevesen képesek felvenni ilyen hitelt, másrészt annak is költsége van, ami csökkenti a hasznot. Nekik ez a két szempont már elég ahhoz, hogy erősen meggondolják, belevágnak-e.

Eleve erősen szűkíti a lehetőségeket, hogy a 40 millió forint túl nagy összeg, és csak a patyolat tiszta vállalkozásokkal áll szóba a bank. „Higgye el, nem arról van szó, hogy a kereskedők csalnak, de ha az elmúlt években akár csak egyszer is késett valaki egy járulék befizetésével, vagy egy átfogó, öt évre visszamenőleges ellenőrzésen egy apróságért megbüntették 100 ezer forintra, akkor búcsút is mondhat a hitelfelvételi terveinek” – mondja a kereskedő.

Az exporthitellel kapcsolatban pedig még a kristálytiszta mezőgazdasági kisvállalkozóknak is van egy további speciális problémája: erre a szektorra jellemző, hogy gyakran gyorsan változik a külföldi partner, az utolsó pillanatban beesik egy vevő, vagy valaki visszamondja a megrendelést. Márpedig az exporthitel folyósítása előtt nem csak a felvevőt, hanem a külföldi partnert is át kell világítani, és ezt az akár hetekig tartó procedúrát sokan eleve olyan rugalmatlanságnak tartják, hogy el sem kezdik a hitel szervezését.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!