Az aprópénzt sem hagyják ellopni

A tartozások behajtása annyira körülményes tud lenni, hogy a kisebb összegű kifizetelen számlákat a céget gyakran leírják veszteségként. Egy alapítvány viszont vállalja, hogy helyettük is mindenkit perel, aki jogtalanul próbálja megúszni a fizetést. 

A néhány ezer vagy tízezer forintos kifizetetlen - és behajthatatlan - tartozásokat a vállalkozók hajlamosak rutinból veszteségként elkönyvelni. Pedig el is ajándékozhatnák: a Vállalkozói Érdekvédelem Alapítvány adomány formájában kéri el ezeket az üzleti szempontból piszlicsárénak számító tételeket.

Ám a VÉA nem behajtással és nem faktoringgal foglalkozik. Azért választották az alapítványi formát, mert a hansúly a behajthatatlan tartozásokon van, másrészt pedig ki adományozna egy cégnek?

Létezik egy lélektani összeghatár, nagyjából 40 ezer forint, amely alatt azok is legyintenek az elmismásolt számlára, akiknek ez nettó bevételkiesés. A leggyakoribb érv, hogy nincs értelme: az ügyintézés átfutási ideje több hónap, és mire egy ügy nagy nehezen a bíróság elé kerül, a tartozó cég már teljesen kiürített állapotban fel is van számolva, az ügyvezetőnek pedig bottal üthetjük a nyomát, így az eljárás minden, csak nem kifizetődő. Nem kifizetődő az alapítványnak sem, de ők másért csinálják.

Midnenkit perelnek

A Vállalkozói Érdekvédelem Alapítványt októberben hozták létre. A vállalkozásoktól a reménytelennek ítélt, kifizetelen számlákat adományként elkérik, és minden esetben perre viszik. „Kétféle hozzáállással találkozunk az adósok részéről” – mondja Bujdosó Gergely, a kuratórium elnöke. „Aki azért nem fizet, mert nehéz helyzetben van, annak részletfizetést ajánlunk, kap türelmi időt. De ha agresszióval találkozunk, elindítjuk a folyamatot, és, bár senki nem ad ennek esélyt, végig is visszük. Ők blöffölhetnek, mi nem.”

Az adósoknak egyetlen felszólító e-mailt küldenek, részleteset, pontosat, amelyben feketén-fehéren közlik, hogy nem lesz második, hogy melyik nap indítja el a folyamatot az ügyvédjük, és azt is, mit tegyen a címzett, ha nem tartja jogosnak a követelést. Pontosan ez az, amire nem számít senki: hogy ebben az esetben a per nem duma és nem fenyegetés. „Akkor van esélyünk a sikerre, ha az a megalapozott hírünk, hogy kiszámíthatóan, következetesen valóban utánaeredünk annak az aprópénznek, amelyet a vállalkozó hagyna elsüllyedni” - mondja Bujdosó Gergely.

Az általuk vállalt ügyek közül ítéletig még egyetlen per sem jutott, de a végrehajtási szakaszba igen. Egyelőre minden résztvevő – köztük ügyvéd, marketinges, kis és nagy cégvezetésben tapasztalatot szerzett üzletember – a saját főtevékenysége mellett foglalkozik több száz üggyel, miközben elmondásuk szerint havonta körülbelül 200 ezer forintos rezsivel kell számolniuk. Az adományozó egyébként akkor sem kap pénzt, ha az alapítvány képes lenne érvényesíteni a követelést, viszont az adomány összegét leírhatja az adóalapjából.

Költséges küzdelem

Minél nagyobb az érintett szervezet - például ha hatósági engedélyköteles szektorról van szó -, annál komolyabbak a költségek. Az illeték a fizetési meghagyás esetén 5 ezertől 750 ezer forintig, peres eljárásban 15 ezertől 1,5 millió forintig, végrehajtási eljárásban 5 ezertől 350 ezer forintig terjed. Ezt tetézi a végrehajtónak fizetendő díjelőleg és költségállomány, ez a tőkekövetelés nagyjából 1+2 százaléka. A legkisebb összeg esetén is legalább 10-15 ezer forint. Az ügyenként minimum 1000 forintos postaköltség, és a nyomtatásra, papírra, telefonra, IT-költségekre ügyenként szánt mintegy 500 forint pedig aligha csökkenthető.

Az adminisztrátori teherről leginkább spekulálni lehet: egy ügy iktatása, feldolgozása, az arra szánt telefonhívás, e-mail, majd az ügyvéd értesítése akár másfél órát is elvihet. Az ügyvédi munka így alakul: egy ügy a fizetési meghagyásig 60 perc, a fizetési meghagyás és a végrehajtási szakasz között 90 perc, a végrehajtási szakaszban 90-150 perc. Peres eljárás egyszerű ügyben 3-4 óra: 2 tárgyalás, egy kereset, egy beadvány. Ha az ügy bonyolult, úgy az tárgyalásonként egy új beadványt, azaz még két óra munkát jelent. Jelenleg az ügyvédi óradíj 12-15 ezer forint.

A közepes vállalkozások természetesen saját ügyvédet foglalkoztatnak, aki vehetné a fáradságot, hogy utánamenjen a követelésnek – és ha veszi, igen drágán teszi. A VÉA-nál lehangolónak tartják, hogy a NAV-nál önálló kategória a behajthatatlan kintlévőség, azaz intézményesített fogalom, adózási kategória – holott az volna a természetes, hogy mindent megérjen behajtani.

Meddig bírják?

Az alapítvány sikerét illetően vannak kétségek. Bár nemes és emelkedett vállalkozásnak tartja munkájukat Forgács Irén, a Magyar Faktoring Szövetség titkára, de azt nem tudja elképzelni, hogy hosszú távon győzzék a résztvevők.

„Összességében azt mondhatom, tényleg nagyon szép dologba vágtak bele, de nem hiszem, hogy ebben a formában fél, legfeljebb egy évnél tovább győzik” - mondja Nemes Ákos. A követeléskezelőket tömörítő szervezet, a MAKISZ titkára szerint a fizetési morál javulása messze nem kizárólag etikai kérdés, hanem olyan gazdasági változás, amely a GDP-n is meglátszik: ha csökkennek a kétes kintlévőségek, ha mérséklődik a kockázati felár, akkor csökkennek a fogyasztói árak is, élénkül a gazdaság.

A MAKISZ tagszervezetei 2012-ben 14 millió ügy 1100 milliárd forintos állományát kezelték. A behajtás mértékegysége a portfólió, mondja Nemes, ezért is nehéz számszerűsíteni az az alsó összeghatárt, amivel még úgymond érdemes foglalkozni. „Ha a követelést megvásároljuk, akkor nem darabértékben gondolkozunk, elképzelhető, hogy az adott portfolióban az egyik ügy 50 ezer, de három másik több mint 500 ezer forintról szól” – mondja. „Ha viszont megbízást vállalunk el, az akár 1 forintról is szólhat.”

A MAKISZ titkára szerint bírósági végrehajtásra a 15-90 napos ügyeket lehet nagyobb megtérüléssel terelni. Ám az alapítvány jóval régebbi tartozásokkal foglalkozik: az 1-2 évnél korosabb ügyek 70 százaléka elsikkad a felszámolásban. Az is előfordul, hogy a vállalkozó okkal nem fizet - például mert a másik fél szerződést szegett -, de ennek kiderítésére is munkát kell szánni.

Határidő nélkül

A követeléskező más miatt is szkeptikus, mert szerinte erre a fajta ügykezelésre nem alkalmas forma az alapítványi működés.

"Nem tudjuk kizárni azt a lehetőséget, hogy más célokat elérni akaró vállalkozás áll mögötte. Sok egyéb burkolt célt is szolgálhat, hogy megkeresik a vállalkozásokat, és nagyon aggályos az adatbiztonság. Például sok kis követelésen keresztül nagyobb állományokat, engedélyköteles követeléseket szerezhetnek meg, építhetnek eDM-adatbázist, kapcsolati hálót" - mondja Nemes.

A VÉA-nál azt mondják, nem szabtak maguknak határidőt, mert nagyon lassú, vontatott folyamatokról van szó. Vagy annyi pénz sem jön be, amennyiből el lehet tartani az alapítványt - de azt legalább elmondhatják, hogy tettek egy próbát -, vagy beáll az önfinanszírozási szint, és életképessé válik az elgondolás. „Ha növekszünk és hírünk lesz és többen találkoznak velünk, akkor eleinte tartani fognak tőlünk" - mondja Szabó Gábor. Az alapítvány marketingese szerint azok lesznek hangosak, akik mérgesek, mert nem tudták megúszni a máskor olyan jól megúszható tartozásukat”.

És mihez kezdenének, ha egyszer csak egyik pert nyerik a másik után? „Kifizetjük az adósságainkat, és örülünk, hogy attól kezdve nem kölcsönből fizetjük a pereinket” - mondja Szabó. „Amikor pedig rengeteg pénzünk folyik be az érdekvédelemből, megpróbáljuk megfejteni, miért gondolják behajthatatlannak a valójában behajtható követeléseket. De ez a veszély a közeli jövőben nem fenyeget.”

Az alapítvány e-mailcímére szép számmal érkező fenyegetésekről általában nem vesznek tudomást, ha mégis muszáj, a rendőrséghez fordulnak.