A 2000-es évek elején valószínűleg csak kevesen gondolták, hogy idővel pont a napenergia fogja kiütni a monopolisztikus piaci viszonyokat élvező közszolgáltatókat a nyeregből. A kezdetben csak jelentős állami támogatások mellett életképes megújulók mostanra önálló életre keltek, már a lakosság számára is elérhető és versenyképes áron kínálva például a napenergiát.
A jelentős költségmegtakarítás egyrészt abból származik, hogy az elmúlt tíz év alatt harmincszorosára emelkedett a napelemek gyártása az egykori 1000 MW/évről 30 000 MW/évre. Ennek köszönhetően a napelemek gyártásához kapcsolódó fix költségek több termék között oszlanak el, aminek hála a termék darabára csökkenhetett.
A napelemek otthoni, valóban megtérülő használatának viszont volt egy másik kerékkötője, méghozzá az energia tárolásának módja. A napsütötte órákban a háztartások jellemzően kevesebb áramot fogyasztanak, azonban például az esti órákban az áramszükségletük kielégítéséhez már szükség volt a hálózati kapcsolódásra. Az energia tárolásához szükséges elemek/akkumulátorok pedig még 2009-ben is nagyjából 17 ezer dollárt kóstoltak (nagyjából 34 millió forint), ami a megtérülést könnyen agyon is csaphatta. Mostanra viszont a Barclays kalkulációi szerint már 3700 dollárért hozzá lehet jutni az energia tárolását szolgáló eszközökhöz, nagyjából ötödannyiért, mint pár évvel ezelőtt.
A napenergia lakossági felhasználásának összköltsége tehát drasztikusan csökkent, sőt ha az Elon Musk nevével fémjelzett SolarCity felépíti az akkumulátorokat előállító gigagyárat, akkor ez a kedvező trend akár tovább is folytatódhat. Ezzel viszont a nagy áramszolgáltató vállalatok szépen lassan a halálba kergethetik, ha azok nem eszmélnek időben és kezdik mondjuk bekebelezni a megújulókban élen járó szereplőket.
Minél olcsóbban tudnak ugyanis a háztartások napenergiát felhasználó rendszereket kiépíteni, annál többen kezdhetik majd meg a leválást a nagy áramhálózatokról. A közszolgáltatók viszont a csökkenő számú, rendszerben maradó fogyasztónak csak magasabb áron tudja majd kínálni az áramot, ami még nagyobb lecsatlakozási hullámokat indíthat be. A Barclays szerint ez a halálspirál várhat a közszolgáltató vállalatokra, melyeknek a részvényeit szerintük érdemes lehet kerülni.
Ehhez képest az amerikai közszolgáltatókat tömörítő index csúcsközelben mozog (ami egyébként nem arra enged következtetni, hogy nagyon vergődne a szektor), igaz harmadszorra próbál nekifutni ugyanazoknak a szinteknek. Itt egyébként a híres hedge fund guru, Paul Tudor Jones stratégiáját alkalmazva már akár lehetne is nyitni az eladási pozíciókat, majd új csúcsnál stoppolni a pozíciót, ha rossz irányba mennének a dolgok.
A Solarcity, vagy a First Solar, és a többi részvény viszont érdekesek lehetnek.