Csak öregszünk, és elszegényedünk

Egyre több a földön a szuperkorú társadalom, ahogy a globális elöregedés vészesen felgyorsult. A jelenség a világ legfejlettebb és az elmúlt évtizedekben leggyorsabban fejlődő országaiban a legdrámaibb, és teljesen átrajzolhatja a világgazdaság 21. századi térképét.

A japán társadalom 2006-ban lett szuperkorú. Az egyelőre inkább csak a demográfusok körében használt kifejezés azt jelenti, hogy egy adott országban 20 százalék fölé nőtt a 65 évesnél idősebbek aránya. Ugyancsak szuperkorú Olaszország és Németország (mindkettő 2010 óta), és körülbelül 10 éven belül Korea, Szingapúr és Hongkong is eléri ezt az állapotot. Kína 2037-ben, Thaiföld 2049-ben, Vietnam 2050-ben éri el ezt a státust, és addigra már Dél-Korea, sőt a világ ma legerősebb gazdaságának számító Egyesült Államok is szuperkorú lesz.

Mint az említett példák is mutatják, a tendencia globális. Afrikát leszámítva az összes kontinenst érinti, de Ázsiában a legdrámaiabbak a változások, itt a legkiugróbb a népességfogyás sebessége. Az okok között nyilván minden országban lehet egyedieket is találni, de azért vannak globális tényezők. A házasságkötések száma csökken, a gyermekvállalást a fejlett világban egyre későbbre halasztják a párok, a nők közül mind többen tovább tanulnak, szülés helyett inkább dolgozni kezdenek, a gyereknevelés költségei mindenhol emelkednek, és lazulnak a korábbi társadalmi konvenciók, például a családalapításra vagy az idősek családon belüli eltartására vonatkozó szigorú elvárások.

Nem jönnek a gyerekek

A változások gócpontjában az alacsony és egyre csökkenő termékenységi ráta áll. A demográfusok által kulcsértéknek tekintett 2,1-es szám az úgynevezett reprodukciós ráta – egy nőnek átlagosan ennyi gyereket kell szülnie ahhoz, hogy a népesség ne csökkenjen. (Ha minden gyerek megélné a felnőttkort, vagyis nem volna a földön gyermekhalandóság, akkor kereken 2 volna a népesség reprodukálásához szükséges születésszám.)

A világátlag ma 2,5, köszönhetően annak, hogy Afrikában, néhány kis dél-amerikai és dél-ázsiai országban ennél jóval több gyereket szülnek a nők. Európában, Észak-Amerikában, Ausztráliában, Brazíliában, és most már Ázsia legnagyobb területén azonban a 2,1-es kritikus szint alatt van a mutató, és – tempója miatt – főleg az ázsiai tendenciák az aggasztóak.

A maga 86 évével a legmagasabb átlagos várható élettartammal rendelkező Japánban 2020-ra a teljes 124,1 milliós népességből már 29,1 százalék lesz a 65 évnél idősebbek aránya, ami nagyon meredek emelkedés a pár évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest. 1964-ben még 97,2 millióan éltek Japánban, közülük csupán 6,2 százalék volt 65 éven felüli – azóta egyre kevesebb gyerek születik, és egyre tovább élnek az idősek.

Arányaiban a legkevesebb gyerek Tajvanon születik a világon. 1951-ben egy átlagos tajvani nő – a 15 és 49 közötti korosztályban – még hét gyereket szült, de az átlagos termékenységi ráta 2008-ra 1,05-re zuhant. Ez feleannyi, mint amennyi elméletileg kívánatos volna, és közel fele az Egyesült Államokban vagy sok más fejlett országban jellemző adatnál. Ezzel a sebességgel Tajvan is hamar belép a szuperkorú országok csoportjába, körülbelül 2024-re. Ekkorra az össznépesség eléri a maximumát, onnantól kezdve csökkenni fog, ami szintén lényegi drámai változás a múlt század közepéhez képest, sőt a pár évvel ezelőtti állapotnál is lényegesen rosszabb. 2008-ban a 65 évnél idősebbek aránya még 10,4 százalékos volt, vagyis minden tíz fiatalabb emberre jutott egy idősebb. 2024-re már 19,3 százalék lesz a 65 évnél idősebbek aránya, vagyis minden ötödik ember idősnek számít majd.

Ahogy sok másban sem, Ázsia a demográfiai mutatókban sem mutat egységes képet. A dél-ázsiai országokban még mindig viszonylag fiatal a népesség, a kelet-ázsiai országokban viszont jóval idősebb a lakosság. Ami közös: az összes országban csökken a születési ráta, és így a gyerekek aránya a népességen belül, a dolgozó felnőttek aránya eközben nő, vagy már nagyon magas szintet ért el. Mostanáig ez utóbbi jelenségnek igen pozitív hatásai voltak: a gazdasági növekedés, az egy főre jutó GDP-mutatók látványosan emelkedtek. Most úgy tűnik, ez átmeneti jelenség volt csupán, amely egy közelgő gazdasági hanyatlásnak ágyaz meg.

Sokba kerül

Közgazdasági szempontból ugyanis óriási jelentőségük van a demográfiai tendenciáknak. A globális elöregedés felborítja a gazdasági ciklusokat: az idősek (és a gyerekek) sokkal többet fogyasztanak, mint amennyit megtermelnek, ám ennek a pluszfogyasztásnak a fedezetét az egyre szűkülő aktív dolgozói réteg révén egyre nehezebb előállítani.

Ha egy ország népessége még fiatalodik, vagyis olyan fázisban van, hogy több gyerek születik, mint amennyi pusztán a természetes reprodukcióhoz szükséges, akkor borítékolható a lendületes gazdasági növekedés. Egyre többen lépnek be a munkaerőpiacra, egyre többen fizetnek adót és járulékot, állítanak elő piacképes árukat és szolgáltatásokat, többet termelnek, mint amennyit fogyasztanak. Ha viszont egyre szűkül az aktív kereső réteg, egyre több a nyugdíjas, aki ráadásul – a javuló egészségügyi rendszerek és a fejlődő orvostudomány jóvoltából – egyre tovább él, és ezzel párhuzamosan egyre kevesebb gyerek születik, akkor óhatatlanul lassulni fog a gazdasági növekedés.

Veszélybe kerül a szociális rendszerek stabilitása, kevesebb adó folyik be, egyre kevesebb pénz lesz a nyugdíjakra, és például be kell zárni egyetemeket, mert nem lesz rájuk szükség. Tajvanon – ahol a világon a legkevesebb gyerek születik a világon – úgy számolnak, hogy az egy főre jutó GDP a következő évtizedekben folyamatosan csökkenni fog, és 2021-ig be kell csukni a most működő 164 egyetemből és főiskolából körülbelül 60-at.

Ráadásul, ha a folyamatokat nem sikerül megállítani, akkor a szuperkorú társadalom után egy új fogalommal is meg kell barátkozni. Az angolszász szakirodalom már használja az „utmost-aged society” kifejezést, ami valami olyasmi, hogy „a lehető legvénebb”, és azt jelöli, amikor egy országban 40 százalék fölött van a 65 évesnél idősebbek aránya. A prognózisok szerint 2050 után nem sokkal ide jut Japán és Dél-Korea.

Nálunk is hasonló

A magyar társadalom szintén elöregedő, a népesség közel ötöde 60 év feletti. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2011-ben a 60 éven felüliek aránya 22,4 százalék volt. Becslések szerint néhány év múlva, 2025-2030-ra ez az arány elérheti a 25 százalékot.

A probléma Magyarországon is arra vezethető vissza, hogy alacsony a termékenységi ráta. A KSH szerint a termékenységi arányszám 1,3, ez azt jelenti, hogy átlagosan tíz anya 13 gyereknek ad életet. Ráadásul a születések alacsony számán a bevándorlás sem tud segíteni.

Magyarországon a születéskor várható élettartam folyamatosan nő: jelenleg a férfiak esetén 71 év, a nőknél 78 év ez a szám. Az elöregedés azzal jár, hogy a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer hosszú távon nem tartható fenn. A jelenleg munkaviszonyban állók járulékaiból nem lehet finanszírozni a nyugdíjakat.

A magyar kormány ezért a szakértők szerint a közeljövőben kénytelen lesz olyan ötletekkel előrukkolni, mint amilyen a nők 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulási lehetősége. Ezzel meg lehet akadályozni, hogy egyszerre ne hatalmas tömegek vonuljanak nyugdíjba, hanem időben elosztva terheljék a nyugdíjba vonulók a rendszert.