„Az lenne a cél, hogy ne érje meg kartellezni”

A cél az lenne, hogy ne érje meg kikerülni a tisztességes versenyt.

A Gazdasági Versenyhivatal figyelme az utóbbi időben, főleg a különböző pályázatokhoz kapcsolódó kartellügyeiben egyre inkább a kkv-szektor felé fordult, mondták versenyjogi szakértők az Üzletrésznek.

Az Országgyűlés által tavaly novemberben elfogadott új versenytörvény bő féléves felkészülési időszak után, 2014. július elsejétől lép hatályba, a kkv-szektor szempontjából azonban a konkrét változásoknál fontosabbak lehetnek azok a joggyakorlatban trendszerűen bekövetkező hangsúlyeltolódások, amelyeknek a mostani új törvény mindössze egy lépése.

A cél az lenne, hogy ne érje meg kikerülni a tisztességes versenyt. Fotó: Balla Zsolt

A jogalkotó és a jogalkalmazó is szívesen látná ugyanis, ha a kartellügyekben a hatósági vizsgálatok mellett mind nagyobb hangsúlyt kapnának a polgári peres eljárások is.

Több polgári peres eljárás kéne

„Amerikában a versenyjogi ügyeknek mintegy 90 százaléka magánjogi jogérvényesítés, azaz polgári peres eljárás, míg az EU-ban ezek csak az utóbbi években kezdtek el megjelenni és elterjedni” – mondja dr. Vörös Péter, a Kajtár Takács Hegymegi-Barakonyi Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda partnere.

Ez a tendencia azt jelenti, hogy miután a bíróság megállapítja a kartellezés tényét, és kiszabja a megfelelő bírságot, az elmarasztalt vállalkozások vevői egyenként érvényesíthetik a cégen az őket ért „kárt”, vagyis azt az árkülönbözetet, amennyivel a kartell miatt kénytelenek voltak az adott termékért vagy szolgáltatásért a piaci árnál többet fizetni.

Az európai tendencia egyértelmű: az első – főként holland és angliai – jogesetek után különálló üzlet lett egy-egy kartellbírság után felvásárolni ezeket a követeléseket, és csoportosan perelni értük. Olyan szervezetek is, mint például a Deutsche Bahn is ráálltak arra, hogy minél szélesebb területen érvényesítsék az őket a kartelleken keresztül ért veszteségeket: a vasúttársaság az elmúlt évben több százmillió euró értékben indított hasonló pereket mostani és egykori beszállítói ellen.

„Ezekben a kartell-perekben az egyik kulcskérdés a bizonyítékokhoz való hozzáférésé, hiszen azok a konkrét bizonyítékok, amelyek alapján a hatóság a kartellt megállapította, hacsak maga a hatóság nem csatolja őket az ítélet szövegéhez, kizárólag a kartelltagoknál állnak a károsultak rendelkezésre,” mondja Vörös Péter.

Bizonyítékok hiányában

Amíg tehát egy kartell-döntés csak az általános tényeket, tehát a kartellben résztvevő cégek nevét, a kartell időtartamát és módját tartalmazza, addig egy polgári perben a vevőt ért konkrét, összegszerű kárt kell bizonyítani – amihez viszont a vevőnek jó eséllyel nem áll rendelkezésre bizonyító erejű dokumentuma.

Az ellentét feloldására az EU most egy irányelvben rendelkezett arról, hogy a kartell-döntést meghozó hatóságnál hogyan lehet hozzáférni a bizonyítékokhoz. Erre ugyan elvben most is van lehetőség, ám a különböző EU-tagállamok mind a jogszabályok, mind pedig a gyakorlat szempontjából egymástól gyökeresen eltérően kezelik a kérdést.

Vörös Péter szerint a szabályozás európai harmonizációja – amire az EU-direktíva után a tagállamoknak két év áll rendelkezésükre – illetve egy kiszámítható joggyakorlat kialakulása az első számú, de nem egyetlen feltétele annak, hogy ezek a polgári perek itthon is elterjedhessenek. „Nagyon fontos persze, hogy ne essünk át a ló túloldalára, és a hatóság csak a valóban releváns bizonyítékokat adja ki ilyen ügyekben, biztosítva ezzel, hogy indokolatlanul ne sérülhessenek például üzleti titkok vagy egyéb, a kartellügytől független érdekek,” teszi hozzá a szakember.

A magyar szabályozás egyébként ebben a tekintetben némileg az EU előtt jár. Itthon ugyanis – ellenkező bizonyítékok hiányában – egy kartell-döntés után a jogszabály egy általános, 10%-os kárt vélelmez.

Ha tehát valaki vesz egy gépkocsit, majd egy vizsgálat az autógyárat kartellezésben bűnösnek találja, akkor ő a kocsija árának a 10%-át külön, a kárra vonatkozó bizonyítási eljárás nélkül is követelheti a gyáron.

A polgári peres eljárások elterjedése egyébként azért lenne kívánatos, mert ez jelenthetne arra biztosítékot, hogy a piac valóban védve van a – versenysemlegességet és a vásárlói érdekeket egyaránt sértő – kartellezéstől.

„Ha egy cég öt évig kartellben értékesíti a termékeit, amivel 10 milliárd forint jogosulatlan előnyhöz jut, majd egy GVH-s eljárás keretében megbírságolják 2 milliárd forintra, még mindig nyert 8 milliárdot az ügyön,” mondja példaként Vörös Péter. Ha azonban ezután a cég minden vásárlója várhatóan egyenként követeli a kartellezés során jogosulatlanul érvényesített árkülönbözetet – vagyis összesen 10 milliárd forintot –, akkor a kartell üzleti kockázata egyszerűen túl magas lesz a cég számára.

Csoportos perek

Bár a fent vázolt példa természetesen idealisztikus, a polgári perek elterjedése önmagában is sokat lendíthetne a piaci versenykultúra fejlődésén.

További lépés illetve könnyítés lehetne a kartellek visszaszorítására az amerikai mintára létrehozott csoportos („class action”) perelés lehetőségének megteremtése, erre azonban Európában egyelőre nincsen jól működő példa.

Magyarországon ugyan 2008-ban volt egy törvényjavaslat, amely lehetővé tette volna az ilyen jellegű pertársaságok alakítását, ezt azonban – miután a parlament megszavazta – Sólyom László akkori köztársasági elnök megvétózta. A versenyjogi szakemberek szerint ugyan a vétónak kizárólag a törvényhez kötődő okai voltak, nem pedig az elvvel volt probléma, új törvényjavaslat viszont végül azóta sem készült el, és az EU is még csak dolgozik rajta.

A kartellügyek szabályozása azért is lehet egyre fontosabb a vállalkozói réteg számára, mert míg korábban a GVH vizsgálatainak célpontjai jórészt a nagyvállalatok voltak, mára azonban a hivatal – különösen a közbeszerzésekkel és a különböző pályázatokkal kapcsolatban felmerült kartellgyanú esetén – komoly figyelmet fordít a kis- és középvállalatokra is.

Különösen fontos tehát, hogy a cégek vezetői működésük során a versenyjogi normákra is tekintettel legyenek, hiszen a kartellezés jogszabályait akár jóhiszeműen is könnyű megsérteni.