Egymillió forint is visszajárhat egy átlagos frankhitelesnek

Varga Mihály ígéretével ellentétben a múlt pénteken beterjesztett mentőcsomag nem rendelkezik az elévülési idő kérdéséről, így nem lehet tudni, mely szerződéseket kell újraszámolni, kik lesznek jogosultak visszatérítésre, mekkora terhet jelent a csomag a bankszektornak.

A devizahitelesek mentését szolgáló törvényjavaslat 30 napos határidőt szab a bankoknak arra, hogy a végrehajtást felügyelő szervnek, a Nemzeti Banknak jelentést küldjenek arról, saját szerződési feltételeik közt mely rendelkezések minősülnek jogtalannak, mely hitelszerződéseket érint a törvény, és milyen követelések merülnek fel ezek kapcsán.

Imre András, az Imre Ügyvédi Iroda vezetője hívta fel lapunk figyelmét arra, hogy a törvény egyáltalán nem rendelkezik az elévülési idő kérdéséről. Más szóval a bankok egyelőre nem tudhatják, mely (esetleg már lezárult) szerződéseikre kell vonatkoztatniuk a jogszabályt, így azt sem, összességében mekkora veszteséggel kell szembenézniük. Az ügyvéd szerint a jogalkotó mulasztása „több mint hiba, mert így nem határolható be pontosan, hogy milyen időponttól terheli majd a pénzügyi intézményeket a kötelezettség”.

A bizonytalanság senkinek sem jó

Mivel a törvényjavaslat egyáltalán nem rendelkezik az elévülés kérdéséről, sőt, semmiféle időbeli hatályt nem állapít meg, ha a Parlament jelen formájában fogadja el, akkor elvben minden hitelszerződést (például egy 2001-ben kötött és 2008-ban lezártat is) újra kellene számolni, ez pedig aligha lehet a kormány célja. Az időbeli hatály kérdését ezért mindenképpen külön jogszabályban kellene rendezni, legkésőbb ősszel, a következő jogalkotási aktus során. Mint már említettük, azért volna érdemes erre ennél korábban sort keríteni, mivel a jelenlegi bizonytalanság a hiteleseknek és a bankoknak sem jó.

A kormányzat eredeti elképzelése szerint egyébként (legalábbis Varga Mihály múlt heti nyilatkozata szerint) az ötéves elévülési idő a hitelszerződések lezárását követően indult volna. Tehát a folyamatban levő szerződések teljes időtartamára, 5 évnél régebbi szakaszára is, az elmúlt 5 évben lezárt szerződések 5 éven belüli részére, az 5 évnél régebben lezárt szerződésekre pedig egyáltalán nem vonatkozott volna. Lehetséges, hogy ez lesz az a forgatókönyv, ami végül megvalósul, a most beterjesztett javaslat azonban nem ezt mondja ki.

Jog vagy igazság?

A Széchenyi Hitelszövetség elnöke, Barabás Gyula előzetes véleménye szerint az elévülési időt teljes egészében figyelmen kívül kellene hagyni a devizahitelek esetében (jelenleg ez van a törvényben). A jogszabályi környezet ugyanis nem változott az elmúlt években, a Kúria határozata mindössze a jogértelmezésben jelent változást. Amennyiben az árfolyamrés alkalmazása és az egyoldalú szerződésmódosítás a bankok részéről jogszerűtlennek minősül ma, akkor évekkel ezelőtt is az volt. „Ideje, hogy ne jogszolgáltatás, hanem igazságszolgáltatás legyen” – mondja Barabás Gyula.

A devizahitelek problémája 2009 óta húzódik, a bankszektort, a bíróságokat és az államot mindenképpen felelősség terheli a kialakult helyzet miatt, nem tekinthető igazságosnak, ha a felelősséget az hiteleseknek kell viselniük, akár csak részben, a szervek késlekedése következtében szerephez jutó elévülési idő miatt. A károkat a károkozónak kell megtéríteni, vagyis a bankoknak és az államnak.

Többen mulasztottak

Barabás Gyula szerint 2009 óta minden kormány felelős a kialakult helyzetért. A baloldali kormányok azért, mert hagyták, sőt, támogatták a devizahitelek elterjedését, a Fidesz-kormányok pedig azért, mert mindezidáig nem tudták rendezni a problémát. (A bankadó bevezetése helyett például lehetőség nyílt volna a kérdés teljes megoldására.) A hitelszövetség elnöke egyelőre ezt a jelenlegi megoldást is szkeptikusan várja, mivel véleménye szerint az előző adósmentésből sem érzékeltünk sokat. Ráadásul az egyelőre nem látszik, pontosan mennyire fogják a visszatérítések megterhelni a bankszektort, és a szektor hogyan fogja viselni ezt a terhelést.

A Bankszövetség ellenzi

A Bankszövetség egy korábbi sajtóközleményében élesen ellenzi az elévülési idő módosítását, vagy bármiféle kivétel létrehozását: „Egy sok évtizedes, a polgári törvénykezés egyik alapkövét jelentő szabály átértelmezése, átírása olyan kockázatot jelent, amely túlmutat a devizahiteles kérdésen, és valamennyi, nem csak banki szerződés alapját megkérdőjelezi, ráadásul visszamenőleges jelleggel.” A Bankszövetség e közleményen felül (legalábbis, amíg a törvénytervezet napvilágot nem lát) nem kommentálta az új adósmentő-csomagot. Az ügyben több bankot megkerestünk, mindenhol azt a választ kaptunk, a Bankszövetség megkérte őket, külön-külön ne nyilatkozzanak, mivel az egész szektort érintő kérdésről van szó.

Kevés adóst érint

Sándorfi Balázs, a Bankmonitor alapító-ügyvezetője szerint az elévülés kérdése jóval kevesebb adóst érint, mint azt elsőre hinnénk. Az ingatlan-fedezetű hiteleket jellemzően hosszú futamidővel rendelkeznek, nagy részük, 70-80 százalékuk ezért jelenleg is nyitott. Ami azokat az adósokat illeti, akik éltek a végtörlesztés lehetőségével, ők részesültek egy 25 százalékos adósság-elengedésben, vagyis a kormányzatnak nem kell feltétlenül arra törekednie, hogy további jogorvoslatot, anyagi kártérítést nyújtson számukra (a beterjesztett törvény szerint a végtörlesztők kiesnek a jogszabály hatálya alól). Egyébként, ha az ötéves elévülési időt vesszük alapul, akkor abba minden olyan szerződés beleesik, amit 2009 közepe után zártak le.

Mivel a forintgyengülés és a bankok által végrehajtott kamatemelések jellemzően a gazdasági válsággal kezdődtek 2008-ban, csupán egy bő háromnegyedéves időszakról beszélhetünk, amelyben az adósoknak komoly veszteségeket kellett elszenvedniük, és amelyre a jelenlegi elévülési idővel számolva nem vonatkozik a Kúria határozata. A kormány szándéka szerint az új mentőcsomag minden devizahitelre kiterjedne, nem csak az ingatlan-fedezetűekre, ezek között már egy jóval nagyobb réteget érinthet az ötéves elévülési idő; például a gépjármű-hitelek futamideje jellemzően jóval rövidebb a lakáshitelekénél.

980 ezer vagy 1.2 millió?

A Bankmonitor számítása alapján egy átlagosnak mondható, 2007-ben 20 évre felvett, 7 millió forint értékű, svájci frank alapú lakáshitel után az adós a Kúria döntése nyomán megközelítően 1.2 millió forint visszatérítésre jogosult. Számításukat arra alapozták, hogy a bank 4 százalékos árfolyamrést és 2 százalékpontos indokolatlan kamatemelést alkalmazott; ez két adat a valóságban bankonként eltérő, de a fenti számok átlagosnak tekinthetőek. Az 1.2 millió forint 5 éven belül keletkezett része 980 ezer forint, vagyis ha a kormányzat a készülő törvényjavaslatban szigorúan értelmezi az elévülési időt, akkor ezt az összeget kell a banknak visszafizetnie.

Hogy erre milyen formában fog sor kerülni, az majd csak a törvényből derül ki. Azok a hitelesek, akiknek ügye még folyamatban van tőketartozásuk és havi törlesztőjük csökkenésére számíthatnak, míg a már lezárult szerződések esetében a bankoknak valószínűleg egy összegben kell majd visszautalniuk a pénzt ügyfeleiknek.