Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Argentína 2001-ben feladta tovább törleszteni 93 milliárd dolláros adósságát, és államcsődöt jelentett. A helyzet ezután is súlyos maradt: 2005-ben és 2010-ben kétfordulós menetben sikerült kiharcolnia a hitelezőkkel folytatott tárgyalásokon, hogy a megmaradt adósságának csak a 93 százalékát kelljen kifizetnie. A tartozást átstrukturálták hosszabb távú és az eredeti kötvényeknél kisebb értékű papírokká.
Ezzel az adósságrendezéssel nem minden hitelező értett egyet. A fedezeti alapok, az úgynevezett hedge fundok, az Elliott hedge fund vezetésével nem fogadták el a csökkentést, és náluk nagyjából 15 milliárd dollárnyi követelés ragadt be. (Az Elliott vezetője Paul Singer, a teljes pénzt követelő csoport vezére).
Ezek az alapok már 12 éve perelik Argentínát azért, hogy fizesse vissza a pénzüket. A hedge fund olyan típusú befektetési alap, amelynek befektetési politikája, működésének keretei, befektetői köre nincs szabályozva, ezért bármilyen befektetési stratégiát folytathat. Így magasabb hozamokat tud elérni, mint a hagyományos pénzügyi eszközök, nagyobb kockázat mellett.
Az államcsőd közvetlen oka, hogy Argentína nem fizetett vissza 539 millió dollárnyi esedékes törlesztőrészletet. Vagyis visszafizették, de mégsem. Ugyanis egy amerikai bírósági döntés szerint a pénzt csak akkor fizethetik ki, ha törlesztenek azoknak a hitelezőiknek is, akik 2005-ben és 2010-ben nem egyeztek bele a követelésük csökkentésébe. A becsődölt argentin államkötvények kereskedelmét ugyanis Amerikában bocsátották ki, a vitás eseteket a New York-i törvények szabályozzák, és amerikai bíróság dönthetett a kifizetés körülményeiről.
Az argentin kormány viszont szembement ezzel, és megtagadta a pernyertes hitelezők kifizetését. Csak az újratárgyalt adósság következő esedékes törlesztőrészletét utalta át, az amerikai bíró viszont utasította a pénzt intéző BNY Mellont, hogy blokkolja a kifizetést, és utalja vissza az összeget. Argentína mostanáig kapott időt, de mivel az együttműködés semmilyen jelét nem mutatta, a piac napok óta a csődöt mérlegelte. A Standard & Poor's már az előtt a szelektív államcsőd kategóriába sorolta az országot, hogy lejárt volna a türelmi idő.
A helyzetből nem látszott kiút: ha Argentína fizet, akkor precedenst teremt, és a többi hitelező is feljogosítva érezte volna magát, hogy pénzt követeljen. Ez viszont, devizatartalékok híján, szintén államcsődhöz vezetett volna. A rolót akkor is lehúzhatják, ha nem állapodnak meg, hiszen az is fizetésképtelenséget jelent - ez történt most. Technikai értelemben már akkor is fizetésképtelenné váltak, amikor június 30-án megtagadták a kifizetést. Lett volna elég forrásuk a törlesztésre, de mégsem utaltak - ezt jelenti a technikai csőd.
Az argentin kormány egyszerű magyarázatot adott: nem engednek a zsarolásnak, és azért nem ülnek le tárgyalni a hedge fundokkal, mert azok dögkeselyűk: áron alul, dolláronként 30 centért vásárolták fel az elértéktelenedett kötvényeket, amelyeknek most undorító módon a teljes értékét követelik.
Nem sok jó: egy lefelé menő spirálban egyre drágábban jutnak majd forráshoz a piacokon, a cégek és állami szervezetek nem kapnak majd új hiteleket, a ki nem fizetett hitelezők továbbra is perelni fognak. A recesszió még jobban elmélyül, az infláció megugrik, a tőke kivonul, elértéktelenedik a peso, és jönnek a megszorítások. A nemzetközi tőkepiacra való visszatérés pedig elérhetetlen messzeségbe kerül. Az államcsőd veszélyeztetheti az alapvető fontosságú kifizetéseket is, tehát befagyaszthatják a szociális kiadásokat, például a nyugdíjakat és a közalkalmazottak bérét.
2001-ben a pénzügyi rendszer teljesen összeomlott, kiürültek a boltok és az ATM-ek, pár hétig káosz volt az országban. Az argentinok kétharmada a szegénységi küszöb alá került, és 25 százalékra ugrott fel a munkanélküliségi ráta. Az emberek annyira kiábrándultak és kétségbeesettek voltak, hogy politikusokra támadtak az utcán.
Most jóval kisebb az ország ki nem fizetett tartozása, mint 13 éve, és az adósságok is egy kisebb hitelezői kör kezében vannak, mint 2001-ben (és ebből is sok a hedge fund, ahol elfogadott, hogy a kockázat néha veszteséggel jár). A piacon már elszigetelt esetként kezelik Argentínát, ami csökkenti az esélyt, hogy az újabb csőd átterjedjen a feltörekvő piacokra. A befektetők azért is aggódhatnak kevésbé, mert a kötvénykibocsátásokkal kapcsolatos szerződések szabályozása megváltozott, a jövőben nem kell hasonló ügyekre számítani. Ezért a csőd talán nem jár nagy felfordulással: talán nem inog meg a bankrendszer, és a peso sem értéktelenedik el annyira, hogy az már az élelmiszer-ellátást veszélyeztesse.
De azért a csőd egyáltalán nem jön jól: Argentínának hitelezőket kellett volna találnia, hogy kitermelhesse a palagázkészleteit, hiszen ott van a világ harmadik legnagyobb palagáztartaléka. Ez pedig legalább egy kicsit javított volna az ország régóta tartó súlyos helyzetén.
