Ha a tőzsdék és befektetések hőskoráról olvasunk, akkor egyre-másra botlunk legendás sztorikba, amikben a mások előtt megszerzett információk, gyorsabban felismert fordulatok mesés nyereséget hoztak a szemfüles befektetőnek. Emiatt sokan ma is úgy gondolják, a sikeres befektető arról ismerszik meg, hogy olyan információkkal bír, amivel mások nem, és mindenkinél előbb jut hozzá válogatott fontos hírekhez.
Pedig a helyzet drasztikusan megváltozott a 21. században, az egész világ egészen másként fest, mint az 1900-as évek elején, Jesse Livermore idején. Egyetlen dolog nem változott: aki jó befektető akar lenni, annak olvasnia kell. Kis túlzással viszont a világ összes lényeges piaci információja ott hever a kezünk ügyében, sőt, mindenféle csatornán egyenesen eláraszt bennünket. Nem az a kihívás tehát, hogy hogyan jussunk hozzá a megfelelő információhoz, hanem hogy hogyan szabaduljunk meg a feleslegtől.
Akár napi szinten tőzsdézünk, akár csak két-háromhetente pillantunk rá a befektetéseinkre, muszáj kidolgoznunk a saját stratégiánkat erre. Nincsenek tuti biztos receptek, így én is csak a saját tippjeimet tudom megosztani. A rendszer nem tökéletes, de szépen fejlődött az elmúlt évek során.
0. Olvassunk Investort!
Nem akarjuk azt a nyilvánvalóan hamis illúziót kelteni, hogy aki az Investor.hu cikkeit olvassa, mindent tud már. De a célunk mégis az, hogy legalább kiindulópontot adjunk, és felhívjuk a figyelmet néhány, általunk fontosnak tartott tényezőre, mintegy gondolatébresztőként.
Ebben egyébként nemcsak az Investor.hu cikkei tartoznak bele, hiszen az Investor Trader ügyfelei minden reggel és délután külön szerkesztett hírösszefoglalót kapnak email-fiókjukba a nap legfontosabb piaci eseményeivel. Ha naponta csak kétszer öt percet szeretne piaci hírek olvasásával tölteni, akkor ez a legjobb megoldás.
És most jöjjenek a saját trükkjeink!
1. Számoljunk le az illúzióval!
Évekbe telt, mire sikerült magammal elfogadtatnom, hogy hiába is szeretném, nem fogom tudni a világ összes tőkepiaci hírét, véleményét, elemzését elolvasni. Volt olyan időszak, amikor csak a technológiai szektorról vagy 20-25 hírforrás minden hírét követtem, napi szinten vagy 3-400 híren rágtam át magam (nem betűről betűre persze, de legalább a címeket, bevezetőket átfutottam). És ezen felül jött a többi, ami így naponta sokórányi összefüggő hírolvasást jelent.
Ez a modell nyilvánvalóan fenntarthatatlan. A teljesítményt a végtelenségig lehetne fokozni, mégsem megvalósítható a cél, hogy mindig mindennel képben legyünk. Fogadjuk el, muszáj megszűrni valahogyan a híráramot, és csak a számunkra lényeges források lényegesnek tűnő kommunikációjára fókuszáljunk.
A többi engedjük el. Ha jó a szűrőnk, a lényeges infók úgyis eljutnak hozzánk. Ha pedig nem, akkor még mindig újragondolhatjuk a szűrést. És soha ne felejtsük el: a befektetés maraton, nem pedig sprintverseny.
2. Vigyünk rendszert az életünkbe!
Nem mindenkinek az a dolga, hogy egész nap a híreket bújja, és a piaci információkat vadássza. Szerencsére, tegyük hozzá, mert különben megállna az élet a gazdaság más területein (és akkor miről vadásznánk az infókat?).
Munka mellett viszont muszáj valamilyen rendszert kialakítani, szokássá tenni, hogy mikor, hogyan és milyen híreket, elemzéseket, blogokat, kommentárokat olvasunk. Ha valakinek arra van szüksége, indíthatja a napot félórás, órás hírolvasással (nekem általában így kezdődik), vagy épp zárhatja is ezzel (nekem általában így is végződik), de ugyanígy elfogadható rendszer, ha elhatározzuk, minden vasárnap délután rászánunk egy-két órát a nekünk fontos hírek, információk áttanulmányozására.
A lényeg: alakuljon ki a rutin, ne arra fecséreljük az időnket, energiánkat, hogy megpróbáljuk kitalálni, mit is akarunk olvasni!
3. Használjunk profi eszközöket!
A rendszeresség nemcsak az időnk beosztására érvényes. Ugyanúgy rengeteg felesleges időpazarlástól óvjuk meg magunkat, ha kihasználjuk a technológia adta előnyöket. Jesse Livermore vagy Andre Kostolany nem használhatott közösségi médiát vagy éppen rss-olvasókat a hírek rendszerezésére, mi ennyivel is előrébb vagyunk.
A nagyobb mennyiségű, hatékony hírfogyasztás legjobb eszköze az rss-olvasó. Számos ingyenes vagy akár fizetős online szolgáltatás érhető el a témában, amelyek főként a Google hasonló megoldásának megszűnésekor tűntek fel.
Aki esetleg nem ismerné: az rss-feedek lényege, hogy egy-egy website tartalmát jól áttekinthető listába rendezi, amit gyorsan és hatékonyan átfutva kiválaszthatjuk a nekünk érdekes híreket. Az Investor.hu-nak is van rss-feedje, amivel akár egy egész napi vagy heti tartalmunkat gyorsan át lehet pörgetni.
4. A közösségi média csodákra képes, de átok is lehet
A tőzsde közösségi médiája a Twitter, legalábbis a tengerentúlon. A Twitter gyorsasága és lakonikus tömörsége gyönyörűen rímel a tőzsdézéssel kapcsolatos igényekre. A megfelelő kliens – például Tweetdeck – használatával egészen ügyesen rendszerezhetjük is az egyes hírforrásokat, listákat, csoportokat hozhatunk létre.
Így akár összeállíthatjuk a saját professzionális „tanácsadócsapatunkat”, ha kiválogatjuk azokat a felhasználókat, akinek a bejegyzéseit érdekesnek, hasznosnak vagy szórakoztatónak találjuk (az a legjobb, ha mindhárom egyszerre, de az ilyen az nagyon ritka).
Ezzel is óvatosan kell viszont bánni. Az rss-olvasóval szemben a Twitter vagy más közösségi média nagy hátránya, hogy nem azt olvassuk, amit mi akarunk, hanem amit mások a figyelmünkbe ajánlanak. Ez a kettő sokszor egybeesik, de néha nagyon zavaró zajt tud a közösségi média gerjeszteni, amitől jobb távol lenni, mint megpróbálni kihámozni a lényeget.
5. Legyünk kritikusak és nézzünk vissza is!
Az ötödik tanács nem is a sajátom, hanem Barry Ritholtzé (őt és a Big Picture nevű blogját nyugodtan felvehetjük a hírforrásaink közé). Ő ugyanis saját állítása szerint utólag visszaköveti, hogy melyik hírforrás, elemzés hogyan muzsikált. Nem kell nagy dologra gondolni, de amikor olvas valami nagyon markáns jóslatot, előrejelzést, véleményt, akkor azt elteszi magának, és a naptárjába is beír egy emlékeztetőt, hogy pár hónap vagy egy fél év múlva nézzen rá, vajon bejött-e a jóslat.
Ezzel a módszerrel egyfelől kiváló véleményforrásokat találhatunk, másfelől pedig „karanténba” zárhatjuk a téves, zavaró, káros forrásokat is. Persze azt is érdemes hozzátenni, hogy az igazán korrekt és transzparens elemző egyébként sem igyekszik elrejteni a tévedéseit. Sőt, azokból lehet igazán tanulni.
A lényeg, hogy senkinek ne higgyünk el kritika nélkül semmit, bármilyen meggyőzőnek is tűnik. Ha valakinek van hozzá kedve, akkor az Investor.hu szívesen áll elébe a hasonló megmérettetéseknek. Tévedhetetlenek nem vagyunk, de szerencsére elégszer van igazunk ahhoz, hogy merjünk saját véleményt megfogalmazni.