Startup-őrület másképp: az emberi tényező

A világ valószínűleg első diszruptív és paradigmaváltó startuppere, Johannes Gutenberg

Tegyük fel, hogy egy dolgot kell választanunk, egyetlen pontot, amely megmutatja, mégis mire jó nekünk a startup őrület. Ez esetben azt mondom, a legfontosabb, amiben reménykedhetünk, a választás szabadsága.

A startup-őrület még hozhat akkora forradalmat, mint a könyvnyomtatás Forrás: Origo

Hogyan tudjuk azt megtanulni, hogy képesek vagyunk kezünkbe venni az életünk megtervezését, és releváns, jól informált döntéseket tudjunk hozni? Lehetséges-e, hogy a startup életforma, a kis és közepes üzletek, maga az eredeti értelmében vett valamire vállalkozás nem a gazdaság, még csak nem is az egyes sikeres üzletek miatt igazán fontos, hanem az edukációs szerepe miatt?

Egy lean tréner barátnőm a közelmúltban órát adni indult, és mielőtt elköszönt, nagyot sóhajtva kifejtette, hogy igazából semmi kedve az egészhez, ezek nem is igazi – startup-értelemben vett – vállalkozók, csak gondolkodnak rajta vagy kis üzleteik vannak. Megértem, ha szakmailag nem erre a kihívásra vágyott éppen, de szerintem nagyszerű dolog, hogy emberek különböző karrierhelyzetben is tanulni akarnak. Biztosan nem mindegyikük választja végül ezt az utat – és ez is rendben van. Vállalkozni megterhelő szellemi és fizikai feladat, a startupvilág pedig specifikus terület, sokan az első komoly bukkanónál felismerik, hogy nem nekik való. A tapasztalat és a megszerzett ismeretek viszont megmaradnak és máshol hasznosíthatóak.

Szeretnék arra is választ találni, hogyan segíthet ez leküzdeni a tanult tehetetlenségünket. Mikor kattan át a fejünkben a “nekem úgysem fog sikerülni” és a “persze, mert X.Y.-nak megvolt a háttere, pénze, boldog gyerekszobája hozzá”? A 13 éves kislány, aki 8 évesen kezdte az első cégét, de akár a tinédzser magyar startupper, a huszonéves saját erőből dollármilliomos mikor válik rémtörténet helyett inspiráló példává?

És ha már nekünk megvan a trükk, hogyan adhatjuk tovább, mivel gyorsíthatjuk fel a folyamatot? Hogyan alakíthatjuk át az oktatást, hogy ne csak sablonos élethelyzetekben segítse a fiatalokat eligazodni, hanem gondolkodni és alkalmazkodni tanítsa meg őket? Ha az éppen tomboló startupőrületnek semmi mást nem tesz, csupán néhány óriási sikeren és több kisebb, de működőképes, fenntartható, izgalmas dolgokat létrehozó új cég történetén keresztül bemutatja, hogy nem csupán egy járható út létezik, már óriási hatást gyakorolt a következő generációkra.

Optimista előrejelzés? Egész biztosan. De nem megalapozatlan, mindez itt történik, a szemünk láttára. Sokáig fog-e tartani, amíg valóban széles társadalmi rétegekben érzékelhető lesz mindez? Persze, de addig nem, mint gondolnánk. A közös célok és értékek segítenek áthidalni egyébként nagy kulturális különbségeket is, és ez erősíti a kollaborációs hajlandóságot, nagyobb esélyt ad a sikerre az eltérő projekteknek. Lelkes őrültek maroknyi csapatai képesek könnyen és gyorsan kapcsolódni, ötleteket és gondolatokat kicserélni, építeni egymás munkájára. Ez katalizálja a folyamatot. (Éppen úgy, ahogy a nyomdagép feltalálása és a könyvnyomtatás egyszerűsödése tette 6 évszázaddal ezelőtt. Csak szorozd fel néhány ezerrel.)

Nem gondolom, hogy ehhez csupán a vállalkozói szférára és a startupokra van szükség, de az aktuális nyilvánosság elősegíti az információ és pozitív minták terjedését. Nem gondolom, hogy tejjel-mézzel folyó kánaán felé tartunk feltartóztathatatlanul, vagy hogy néhány éven belül mindenki csak a lábát lógatja valamelyik trópusi paradicsomban, de a legutóbbi kutatások egyébként is azt mutatják, hogy nem az úgynevezett boldog pillanatoktól érezzük teljesnek az életünket. Úgy tűnik, a megoldott – de legalábbis emelt fővel kezelt – kihívások adják az életünk pozitív töltetét. Márpedig kihívást mindig talál a vállalkozó szellem.

Tóth Orsolya Anna

kommunikációs stratéga, a Drungli.com egyik alapítója,

blogjában márkaépítésről,

kommunikációról és trendekről ír