A cégek már nem félnek a felhőtől

Leskó Norbert, a MiniCRM ügyvezetője

Az idén tavasszal indított versenyt a Telekom debütáló, illetve már működő, de innovatív üzleti alkalmazásoknak. Mind a hazai, mind a nemzetközi mezőnyben a MiniCRM nevű appot találták a legkiválóbbnak.

Kezdjük az elején: a CRM rendszernek attól kezdve lehet jelentősége, amikor a vállalati szervezés és irányítás eléri a saját természetes korlátait. Hogyan legyen mindenki up to date, amikor egyre több kolléga érintett. Mit tegyünk, ha van stratégiánk, de menet közben irányt kell váltani. Vagy ha, bár fontosnak tartanánk, nincs elég idő a projektre, nem elég kidolgozott az árajánlat, nem engedhetjük meg, hogy kövessük a tranzakciók utóéletét. A CRM-rendszer az egyre duzzadó levélláncokat, az egyre kuszább jegyzeteket, a lassan követhetetlen utólagos módosításokat szálazza szét és teszi kezelhetővé.

Leskó Norbert, a MiniCRM ügyvezetője Forrás: Szabó Gábor - Origo

Miért nem használja mindenki?

Egy, a Magyar Telekom megbízásából kkv-vezetők körében készült felmérés szerint a cégvezetők 85 százaléka gondolja úgy, hogy elég jól ismerik ügyfeleiket, és jó minőségű az ügyfelek kiszolgálása. A kis- és középvállalkozások mindössze 4 százaléka használ CRM rendszert. Pedig CRM nélkül sok hiányosságra, problémára nem is derül fény. Sok vállalat nem tudja, hogy azért nem tud növekedni, azért nem jön a várt árbevétel, mert a vezetők nem látják a hibákat, nem tudnak az elfelejtett ügyfelekről. A rendszer összefogja a folyamatokat, időt spórol, és szinte nullára csökkenti annak esélyét, hogy elkallódik egy ügyfél jelentkezése, vagy elmarad egy visszahívás. Adja magát a kérdés, ha ilyen nyilvánvalóak az előnyei, ugyan miért tudta az Eurostat 2013-ban kimutatni, hogy az uniós államok közül Magyarországon a legalacsonyabb a felhasználó cégek száma? A nagyvállalatok egészen jól állnak, de a kkv-szektorban még csak a fehér hollók hallottak róla.

Könnyebb elérhetőség

Leskó Norbert valahol a két part között állt, amikor rájött, hogy abban rejlik az üzleti potenciál, ha a szoftver elérhetőségét könnyíti meg. Az Árukereső.hu alapítójaként és ügyvezetőjeként épp elég kitartóan kereste azt a CRM-rendszert, amely illeszkedik az ügyfelek közti árnyalatokhoz. Sőt már az itt töltött 12 évben szerepet játszott, hogy az egyetemről kikerülve olyan munkahelyre készült tudatosan, ahol a technológiában éppúgy kiemelt szerepet kap az újdonság, mint az üzleti arculatban. „Meg akartuk érteni, melyik webshop hajlandó többet fizetni jobb szolgáltatásokért, és ki az, aki éppen kevesebbet akar költeni nálunk, így hát több tucat rendszert végigpróbáltunk – meséli. – Két irányt tapasztaltunk: a nagyon komplex megoldásokat nehéz megérteni és kezelni, de az, amelyiket első látásra is szívesen használnánk, nem tud mindent, amire szükségünk van. Amikor az Árukeresőt megvette az Allegro, és én eljöttem, ennek áthidalásán kezdtünk gondolkozni. Így született meg a MiniCRM koncepciója.”

Beérik a régi rutinnal

Leskó Norbert szerint a céges vonakodásban a megszokás a legerősebb faktor: a vállalkozások úgy tartják, mennek a dolgok e nélkül is. Való igaz, mennek – csak ne furakodna a mondatba a „tulajdonképpen”, az „egész jól”, a „végül is”. Pedig az is csak rendes ügymenet, hogy az újdonságba fektetett időt és energiát sem megspórolni nem lehet, sem elvárni nem reális, hogy az első héten megtérüljön. „Én Bécsben élek – folytatja Leskó Norbert –, onnan távirányítom a céget, és szembeszökőek a különbségek. Ausztriában az a norma, hogy a vállalkozó jól bánik az ügyfeleivel, kiszolgálja az igényeit, ezzel akármilyen kicsiben, de hírnevet és lojalitást épít. Azon dolgozik, hogy aki a környéken lakik, ismerje és szeresse. Arra törekszik, hogy mivel teljes erőbedobással dolgozik, minél drágábban el tudja adni a termékét. Magyarországon ezzel szemben mindent visz az árverseny, a cégek célja a mindenki másénál olcsóbb termék, a minőség sokadlagos. Nagyon hiányzik az itthoni üzleti életből, hogy megforduljon a spirál: ha arányaiban növekszik a minőségi szolgáltatók száma, azzal az igény a minőségre is növekedni fog. Márpedig ha ezt mint üzletember komolyan gondolom, akkor az ügyfeleim minden kérdésére válaszolnom kell, méghozzá gyorsan. Pontosan kell ismernem és értenem, mit szeretnének. Ez az, amit nem lehet papíron, ceruzával, sem kusza e-mail láncban követni – teszi hozzá. – Mi azzal próbáljuk segíteni a potenciális ügyfél életét, hogy megkeressük az égető problémáját, majd demonstráljuk, hogy az appunkkal milyen gyorsan meg lehet azt oldani.”

Ennyi a varázslat

Az ügyvezető kifejti, hogy a MiniCRM talán leginkább felhasználóbarát vonása a viszonylagos egyszerűség: nem kell programozó ahhoz, hogy az adott cégre szabja. Nincs két egyforma vállalati működés, a rendszer ezért nem tud dobozos lenni, de nem is ez a cél: sosem fogja mindenki ugyanazt használni. A klasszikus CRM nem működik tanácsadó és IT-szakember nélkül, a beállítás több hónapba telik, majd végül senki sem azt kapja, amire számított: „Maga a szoftverfejlesztés kicsit úgy működik, mintha egy grafikus előállna egy csendélettel, mindenkinek nagyon tetszene is a rajz, csak aztán hatalmas csalódás volna összevetni magával a háromdimenziós gyümölcsöstállal. A döntéshozó azt hiszi, jól ismeri a cége működését, ezért megpróbálja leírni nekünk. Csakhogy nem elég pontos, amit mond, mivel cégvezetőként nem az a munkája, hogy mindenhez egyformán értsen. A mi rendszerünk programozó nélkül is testre szabható, a felhasználó akár tévénézés közben is létrehozhat új mappát. De nap mint nap változik minden cég, változik a környezet, erre pedig reagálni kell. Például egyszer csak elénk áll egy fontos kérdés, és még nem tettük fel az ügyfeleknek. A CRM abban segít, hogy ezt pillanatok alatt integráljuk. Sőt nem is olyan régen még harcolni kellett azért, hogy a cégek elfogadják a felhőalkalmazást. Idén ez már nem kérdés, nagyon ritka, hogy valaki kategorikusan elzárkózna.”

Családi vonal

A kérdésre, hogy szoftvermérnöknek vagy vállalkozónak érzi magát inkább, Leskó rávágja, hogy éppen a jelenlegi pozíciójában nem kell választania a kettő között. „Tudok programozni, értem a technológiai vonalat, de nálam fut össze a marketing is. Értékesítőnek nem vagyok ügyes, ezért van olyan üzlettársam, aki azt viszi. Az ügyvezetés pedig közös feladatunk” – mondja. Ami a vállalkozói létet illeti, bizonyára nem mindegy, hogy a szülei a lehető legkorábban, a kilencvenes évek elején belevágtak. „Édesanyám alkalmazottként dolgozott, mellette foglalkozott céges ügyekkel, édesapám főállásban vállalkozott, sőt nekem is voltak kisebb cégeim a mostani előtt. Őszinte leszek, azok a sztorik kudarccal végződtek. Így először én is az alkalmazotti létbe álltam bele. Az Árukereső volt az első sikerem vállalkozóként, de előtte négy-öt éven át fizettem a tanulópénzt” – meséli.

A portré második részét itt olvashatják.

Az Origót kiadó Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. kizárólagos tulajdonosa a Magyar Telekom Nyrt.