Az OTP egy tőkeerős, minden piaci szegmensben jelenlévő hitelintézet, rengeteg ügyféllel, akiket ki tud szolgálni az óriási fiókhálózatával. Ha egy megfelelően erős magyar ellenbankot akar létrehozni a kormány, akkor egy hasonló intézményi formációt kell felállítania, amelynek a körvonalai talán már látszanak is.
A konglomerátum gerince lehet a Spéder Zoltán által vezetett FHB, amely közvetett tulajdonosként befolyást szerzett a Takarékbankban, és stratégiai partnerséget kötött a Magyar Postával. Egyes feltételezések szerint ehhez a szövetséghez csatlakozhatna a most államosított MKB Bank. Persze csak miután az állam a saját eszközeivel rendbe tette. Ezzel válhat valóra egy Fidesz-közeli gazdasági csoportosulás álma, hogy létrehozzanak egy, az OTP-vel méretben is összemérhető és vele konkuráló bankot.
Nem elégséges csak a számok alapján összehasonlítani két bankot, különösen nem a Csányi Sándor elnökölte OTP-t és a Spéder Zoltán vezette FHB köré épülő csoportosulást. Az OTP egy egységes szervezet, jól felépített vállalati kultúrával, világos stratégiával, amihez a menedzsment is hű. Kialakult rend uralkodik a cégcsoportban, ráadásul a köztudatban sokszor még mindig az OTP „a bank". Egy összetákolt csoportosulásnak emberfeletti munka lehet felvenni vele a harcot, nem utolsósorban pedig költséges mulatság - vélik a banki ügyeket jól ismerő forrásaink. Szerintük már a Takarékbank újraprivatizálásakor is olyan problémák merültek fel, amelyekkel eredetileg nem számoltak azok, akik a szálakat mozgatják.
Egy méretben az OTP-hez közelítő bank létrehozásához óriási tőke kell, amit kétféleképpen lehet előteremteni. "Vagy a magyar állam adja, tehát az adófizetők tőkésítik fel, vagy hosszú évek alatt az eredményt forgatják vissza a tulajdonosok" – véli Csáki György, a Szent István Egyetem tanára, a Magyar Posta volt elnöke. Ez utóbbihoz van szükség egy nyereséges bankra, amely ügyfeleket is tud szerezni.
A Posta, az FHB, az MKB és a Takarékok összesen közel 4,5 ezer egységgel rendelkeznek, de ezek nagy része nem alkalmas univerzális banki tevékenységre. "A postafiókok legfeljebb betétgyűjtésre vagy egyszerű biztosítások eladására képesek" – mondja Csáki. A rövid ügyintézés alatt ugyanis nem jut idő a bonyolultabb banki termékek értékesítésére.
Egy posta tehát legkevésbé sem számít teljes értékű bankfióknak, sőt a takarékokkal is akad probléma. Az OTP előnye ugyanis az, hogy közel 500 fiókja szinte mindenhova elér, és jól ismert márka. A középosztály is ott tartja a pénzét. Ez a kör hiányzik - legalábbis indulásnál - az OTP ellenfelének. Az ügyintézés költsége nem függ az összegtől, így az a bank keres jobban, amelynek ügyfelei nagyobb összeget mozgatnak meg. Ebben pedig óriási lemaradásban vannak a jellemzően idősebb ügyfélkörrel rendelkező takarékok, de az FHB és az MKB lakossági ügyfélköre sem javít érdemben a helyzeten.
Ugyanabba a problémába ütközünk, mint a tőkebevonás kérdésénél. Egy versenyképes szervezet felállításához idő kell, egy annak megfelelő termékkínálat kialakításához még inkább. Az ilyen folyamatok pedig általában veszteséget termelnek. Tehát évek kérdése, amíg a felépült új pénzügyi csoport annyira vonzó tud lenni, hogy elkezdheti elszívni az ügyfeleket a konkurenciától, és nyereséget is tud termelni. Csak ez után kezdődhet meg a tőkeemelés korszaka, hogy idővel OTP-nagyságrendű szervezet jöjjön létre. Itt azonban évtizedekről beszélhetünk.
Persze, ahogy már említettük, állami pénzen is lehet tőkét emelni. Ráadásul arra is megvannak a módszerek, hogy törvényi eszközökkel üzleteket tereljenek egy új bankba. Ekkor azonban egyáltalán nem beszélhetünk piaci alapokon működő bankszektorról. Ráadásul ezeket az intézkedéseket mind az adófizetők fizetik meg, és cserébe nem részesülnek semmilyen előnyben.
A bankszektorban ugyanis a szektor szereplőinek egybehangzó állítása szerint most is verseny van. Szerintük ez azt jelenti, hogy egy pénzügyileg tudatos magyar könnyen tud az OTP-nél olcsóbb bankot választani. A versenyképességnek ugyanis nem feltétele, hogy méretben felnőjön egy hitelintézet az OTP-hez, a kisebbek is tudnak jó termékeket kínálni. A nyitott kérdés tehát csak az maradt, hogy elég türelme, tudása és elszántsága van-e az érdekelt körnek, hogy állami segítség nélkül valósítsa meg saját álmát.