Senki sem szeret veszteséget elszenvedni. Nekünk ráadásul most olyan veszteséget kell lenyelnünk, amelynek kapcsán a felelősségünk nagy részben vitatható. Fontos látni azt is, hogy a várható szektorszintű veszteség nincs arányban a hazai bankok teherviselő képességével sem. Az OTP esetében ugyanakkor elmondható, hogy stabilitásunk magas fokú, tőkehelyzetünk szilárd, tőkemegfelelésünk még nyugat-európai összevetésben is kimagasló, így biztonságos a működésünk.
Érdemes talán még egy fontos tényt kiemelni: a bankszektor és a gazdaság/társadalom kapcsolatán belül a lakossági devizahitelek alacsony súlyt képviselnek. De még ha kizárólag a lakosság és a bankszektor kapcsolatára fókuszálunk, akkor sem olyan jelentős a devizahitelek súlya, mint ahogy azt beállítják, hiszen száz háztartásból maximum kettő-három terhelt bedőlt devizaalapú jelzáloghitellel. Eközben a fizetési forgalom lebonyolítása, a bankkártyák, a megtakarítások, a befektetések, a forint alapú hitelek óriási érintkezési felületet és értékes, elismert szolgáltatást jelentenek a lakosság számára.
Az OTP esetében nem lesz hatással a devizahitelesek helyzetéhez kapcsolódó szabályozás a normál üzletmenetre. A külföldi hátterű bankok esetében felléphet tőkepótlási igény, ami végső soron oda vezethet, hogy a hazai bankszektor átrendeződik. Ez az átrendeződés azonban nem feltétlenül jelent kivonulást. Elképzelhető, hogy egyes bankoknál a minimális tőkét biztosítja a tulajdonos, de ez csak arra lesz elég, hogy a jelenlétüket fenntartsák a piacon.
A piaci konszolidáció, egyes bankok felvásárlása rendkívül kényes kérdés volt már az elmúlt években is: egészen egyszerűen az eladói oldalon elvárt ár és a vevők által elképzelt ár között szakadékok tátongtak.
A GDP növekedése az elmúlt időszakban megindult. Ez a növekedés azonban nem egységes a gazdaság minden szegmensében. Jól kézzelfogható a járműiparban, az IT- és a vegyipari szektorokban, az exportorientált cégeknél és az agráriumban, illetve az állami tulajdonú vállalatok egy részénél. Egyéb szegmensekben viszont az élénkülés lényegesen gyengébben jelentkezik. Ez természetesen befolyásolja a mi aktivitásunkat, a mi hitelezési fókuszainkat is.
Már utaltam rá, hogy túlzás a lakosság és a bankok viszonyát a devizahitelezés kérdésére szűkíteni, és fagyosnak beállítani. Úgy látom, hogy a lakosság problémáit sokkal inkább a gazdasági és munkapiaci helyzet okozza, mint a bankok.
A vállalatok pontosabban látják a bankszektor szerepét, jelentőségét a gazdasági élet egészében, illetve a saját kapcsolataikban is. A vállalatok döntő részének együttműködő, pozitív kapcsolata van saját bankjával.
Fontos kiemelnem, hogy a jó minőségű vállalatok azt tapasztalják, hogy a bankok versenyeznek értük, és ki is használják ezt: nem megfelelő ajánlat esetén azonnal más banknál veszik igénybe a szolgáltatást. A vállalati szférában a bankokkal szembeni kritika elsősorban ott keletkezik, ahol nincs hitelképesség. A legtöbb hitelelutasítást alaptalan kritikaként élik meg a cégtulajdonosok.
Megítélésünk szerint a hitelezési gyakorlatban alkalmazott óvatosság indokolt. Az elmúlt években a bankszektor egészének és az OTP-nek is sok vállalati ügyféllel kapcsolatban merültek fel kockázati problémái. Szeretnénk elkerülni azokat a helyzeteket, ahol a betétesek által elhelyezett pénzt úgy helyezzük ki, hogy hitel-visszafizetési problémája lesz a későbbiekben vállalati ügyfelünknek.
Egyébként ha szabályozói oldalról úgy látszik, hogy a bankok túl szigorúak, akkor az állami tulajdonban lévő garanciaintézményeken keresztül a hitelezési kockázat átvállalásának mértéke könnyen megemelhető, és ezáltal a hitel szélesebb kör, a bankok számára kevésbé hitelezhető vállalatok számára is biztosítható.
A kérdést ketté kell bontanunk. Bankunk a beadott vállalati hitelkérelmek többségét, piaci átlag feletti mértékét pozitívan bírálja el (a konkrét számot üzleti titokként kezeljük). A pozitív elbírálás ugyanakkor nem jelenti automatikusan a hitelszerződés aláírását, hiszen bizonyos esetekben a jóváhagyó döntés olyan feltétellel jár, amelyet végül a vállalkozó nem tud vagy akar elfogadni. Ilyen feltétel lehet például a magasabb önerő, a nagyobb fedezet előírása, de az ügyfél a piaci helyzetében bekövetkezett változás miatt is visszaléphet.
A kép egy kicsit árnyaltabb. Amennyiben egy olyan újonnan alapított vállalatról beszélünk, ahol a tulajdonossal nem volt korábban a banknak kapcsolata, a tulajdonosnak nincs korábbi értékelhető vállalkozási múltja, akkor csupán egy jónak tűnő üzleti gondolatra nem, vagy csak korlátozottan tudunk hitelt adni.
Mindazonáltal, ha egy olyan újonnan alapított cégről van szó, ahol a tulajdonosnak értelmezhető vállalkozói múltja van, nálunk vezeti korábban meglévő cégei számláját, az új tevékenység valamilyen formában kötődik a korábbiakhoz, akkor megfelelő fedezetek megléte esetén a hitel elérhető számára. Itt jogi értelemben új vállalkozásról beszélünk, de a tulajdonosoknál rendelkezésre álló tudás és piaci kapcsolatrendszer teljesen más megítélést eredményez. Mivel ez egy abszolút létező élethelyzet a gazdaságban, a Növekedési Hitelprogram ilyen irányú módosítását maximálisan üdvözlendőnek, indokoltnak tartjuk.
Természetesen tervezzük az NHP kiterjesztését a vevőszámlák finanszírozását célzó faktoringra is, de ez alapvetően a közepes vállalkozásoknak lehet kedvező megoldás.
A mi olvasatunkban a hitelképes cég az elmúlt években sikeresen gazdálkodott, jelentős tapasztalatokat halmozott fel. A vállalat finanszírozásában a hitelt jelentős saját forrás is kiegészíti. Szükségünk van egy világos jövőképre, üzleti tervre és természetesen a hitelhez fedezettel is rendelkezni kell. Ha ezeknek megfelel, akkor a finanszírozásnak, hitelnek nem lehet akadálya. Mi azt gondoljuk, hogy a legtöbb vállalkozó ezt világosan látja, tudja.
Megítélésünk szerint egy olyan vállalkozásnál, ahol egy meghatározó tulajdonos van, a készfizető kezesség a bank részéről természetes elvárás. Látnunk kell, hogy erősen hisz a saját vállalkozásában, és ezt ki tudja fejezni a készfizető kezesség vállalásával. Az esetek legnagyobb részében ezt egyébként különösebb nehézség nélkül el is fogadják a hitelt kérő cégtulajdonosok.
Ezen a ponton szeretném újra megemlíteni a banki óvatosság szükségszerűségét. A vállalkozói kreativitás a múltban intenzíven megjelent abban a vonatkozásban is, hogyan lehet elkerülni a hitel visszafizetését… Színesebbnél színesebb esetek tucatjaival találkozunk, de ez érthetően nem kerül a nyilvánosság, a sajtó elé.
Ezen túlmenően hatalmas problémát okoz a bankok számára, hogy a meglévő jogszabályi környezetben a fedezetek érvényesítése rendkívül elhúzódó és költséges folyamatot jelent. A hazai felszámolási gyakorlat inkább növeli a bank kockázatát, semmint fizetésképtelenség esetén támogatná a hitel legalább részleges megtérülését.
Megítélésünk szerint ez teljesen életidegen megközelítés. Ha egy vállalkozó nem ad saját pénzt a beruházásához, akkor nem kockáztat semmit. Ha nem kockáztat saját pénzt, akkor a hitel megtérülése erősen kérdéses. És ezen az sem változtat, hogy vissza nem térítendő pályázati pénzt kapott. Az uniós forrás tökéletes arra, hogy a vállalkozó beruházásának megtérülését javítsa, a hiteligényét csökkentse, de semmiképpen nem helyettesítheti az önerő, a saját vállalkozói pénz és fedezet szükségességét.
Egy tényezőt tudnánk megemlíteni; hitelvolumen alapján differenciálni lehetne a 2,5 százalékos kamatplafont. Ma ez egységesen érvényesül egy 10 milliárd és egy 3 millió forintos hitelre. Amennyiben például 250 millió forint alatti hitelösszegnél a kamatplafon 4,5 százalék lehetne, a bankok által kihelyezhető hitelvolumen egészen biztosan nőne. Ez a 4,5 százalék még mindig igen kedvező lenne a kisvállalatok számára a jelenleg elérhető piaci hitelhez viszonyítva. Mindez természetesen nem jelentené azt, hogy 250 millió forint alatt automatikusan minden hitelt maximum kamaton helyeznének ki, hiszen a bankok közötti verseny egy jó minőségű cég 200 millió forintos hitele esetében is - miként történik ez a mai gyakorlatban - levinné az érvényesíteni kívánt kamatszintet akár 2,5 százalék alá is.
A rulirozó folyószámlahitelünk talán a legfontosabb alternatíva, amely igen széles kör számára elérhető. Emellett fontos szerepe van az exportorientált vállalatok finanszírozásában az Eximbank támogatott hitelének. Természetesen elérhető a kínálatunkban az Új Széchenyi Hitel is.
A kis cégek számára ma egy standardizált hitelkérelmünk van, amelynek kitöltéséhez nem szükséges extra pénzügyi tudás. E szint felett egyedi hitelkérelmeket kell kitölteni, részletes üzleti tervet leadva. A két szint között túl éles ma a váltás. Ezt kívánjuk megszüntetni azzal, hogy a pár százmillió forintos hitelügyletekre bevezetünk egy félstandard hitelkérelmet, amely ugyan tartalmaz már egyszerűsített üzleti tervet is, de kezelhetősége lényegesen egyszerűbb és a hitelhez jutás is gyorsabb egy kkv számára.