A Loffice első budapesti irodája 2009 januárjában még azelőtt megnyílt, hogy a coworking kifejezést széles közben használni kezdték volna. Az eredetileg „9 to 5”-nak (kilenctől ötignek) nevezett megosztott irodák ötlete egy volt Google-alkalmazottól, Brad Neubergtől származik, és kétévnyi előkészület után a Loffice is az általa megfogalmazott kezdeményezéshez csatlakozott.
„A belvárosi Paulay Ede utcában, a Zeneakadémia régi kottanyomdájában nyitott irodát három másik pesti, és 2011-ben egy bécsi helyszín követte" - mondja Klementz Kata, a Loffice társalapítója.
A kezdetek
A coworking valójában egyik előfutára volt az azóta népszerűvé vált megosztáson alapuló gazdaság (sharing economy) filozófiájának, amely az utóbbi években olyan ágazatokat alakított át gyökeresen, mint a turizmus (Airbnb) vagy a személyszállítás (Uber).
Az ötlet eredetileg a költséghatékonyságról, és a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb kihasználásáról szólt. Az ötletgazda Brad Neuberg kezdetben a saját költségeit kívánta optimalizálni, és első körben a hasonló cipőben járó – szintén szabadúszó, vagy kezdő startupos – barátait ültette maga mellé, hogy osztozzanak a költségeken. A kimondottan mások kiszolgálására létrejött coworking irodák üzleti modellje csak később forrta ki magát.
A hazai piacon úttörő szerepet felvállaló Loffice egyből nagyon magasra is tette a lécet: az egyedi technológiai megoldásai valamint a dizájnja nemcsak megkülönbözteti, de egyben pozicionálja is az irodateret, amely ennek megfelelően a legmagasabb árakkal dolgozik a budapesti piacon (a coworking irodák árainak és szolgáltatásainak összehasonlítását lásd a mellékelt táblázatunkban).
„Fontos volt számunkra, hogy az iroda minden részlete tükrözze a megosztáson, újrahasznosításon alapuló filozófiánkat, a házban így több helyen felbukkannak újrahasznosított alapanyagokból, iparművészek által készített tárgyak” - mondja Klementz Kata. Az épület (újra)tervezésekor a környezettudatosságot is szem előtt tartották: a Loffice egyáltalán nem használ fosszilis energiaforrásokat: az irodák fűtéséről geotermikus rendszer, a vízellátásról pedig fúrt kút gondoskodik.
Mivel a Loffice-ban napijegy is váltható, nemcsak a nyüzsgés, hanem értelemszerűen a fluktuáció is nagyon nagy – a belvárosi helyszínből pedig szinte egyértelműen következik a sokszínű, nemzetközi ügyfélkör.
„A Loffice-ban az emberek nem elszenvedik egymás társaságát, hanem a mindennapi pörgés során adódó networking lehetőségek az iroda szolgáltatásainak szerves részét képezik” – magyarázza Klementz Kata, kiemelve, hogy egy náluk asztalt bérlő grafikus mostanra számos társbérlő első számú grafikai szolgáltatójává vált, és ugyanez igaz a Loffice-ban dolgozó jogászokra és könyvelőkre is. „Nem tudom elhallgatni azt sem, hogy az itt megforduló társaságban nemcsak munkahelyi, hanem magánéleti kapcsolatok is rendszeresen születnek” - teszi hozzá az ügyvezető.
Teljesen más háttérrel és némileg más szempontokat szem előtt tartva, de nem kevésbé sikeres modellt épített fel a Loffice-tól alig tízpercnyi sétára, a Károly körúton lévő coworkingiroda, a CoWo.
Az alapító, Oláh László korábbi munkahelyének, egy Magyarországról éppen kivonuló multinacionális cégnek az irodabútorait tudta kedvezményes áron megvásárolni, és, „gombhoz a kabátot”, ezekhez a bútorokhoz keresett megfelelő ingatlant, ahol az irodát berendezheti.
A Károly körúti helyszín hamar jó döntésnek bizonyult, hiszen a coworkingiroda megnyitása után az alapítónak szinte azonnal két új lakást kellett vásárolnia, hogy az érdeklődő – ezúttal már hosszabb távú – bérlők igényeit kielégíthesse. „Mi nem árulunk napi- vagy hetijegyet, és nagyon odafigyelünk az iroda közönségének összetételére” - mondja Oláh László, aki személyesen interjúztat minden érdeklődő bérlőt. Az eredmény egy nyugodt munkahely, egy családias és összetartó csapattal, ahol, ha az ember az asztalán felejti a pénztárcáját, azt másnap pont ugyanott fogja megtalálni.
„Azért ragaszkodtam a belvárosi helyszínhez, mert a célcsoportunk elsősorban a tömegközlekedést használja, viszont fontos neki a reprezentatív és egyben könnyen megközelíthető iroda” – mondja az alapító, akinek van összehasonlítási alapja a sharing economy más ágaival is.
„Az irodák jövedelmezősége nagyságrendileg megegyezik azoknak a lakásoknak a hozamával, amelyeket Airbnb-n adok ki” – mondja a vállalkozó. „Ha azt vesszük, hogy a lakások megvásárlásával és felszerelésével együtt az irodák kialakítása mintegy 80 millió forintos befektetést igényelt, lehet, hogy jobban jöttem volna ki, ha a pénzemet bankbetétben tartom, de akkor hol marad a móka?” – kérdez vissza Oláh, aki közgazdászként bevallottan az új, megosztásra épülő gazdaság iránti rajongását is kiéli a coworkingvállalkozásában.
Vásony Nóra, a XI. kerületi Banktech Center által üzemeltetett coworkingiroda, az i-Office ügyvezetője ugyanígy nem kis részben lelkesedésből ajánlotta az irodaházat vezető édesapjának, hogy az egykor autószerelő műhelynek használt, különálló épületet alakítsák közösségi irodává.
Az ipari ingatlan melléképületében kialakított i-Office teljesen más hangulatot képvisel, és teljesen más közönséget is vonz, mint a belvárosi coworkingirodák.
„Tisztában vagyunk vele, hogy senki nem fog a város távoli pontjairól idejönni, hogy irodát béreljen, ám a XI. kerület önmagában is van akkora, hogy kényelmesen eltartson egy közösségi irodát” - mondja Vásony Nóra. Az i-Office a rugalmasságot tekintve a középutat képviseli a két korábbi helyszín között: napijegyet nem, de heti bérletet válthatnak náluk az érdeklődők. Legnépszerűbb csomagjuk azonban az egy hónapon belül bármikor felhasználható 15 napos bérlet.
„Az, hogy a szabadúszók nem feltétlenül akarnak minden munkanapot az irodában tölteni, teljesen természetes, hiszen egyrészt szeretnék kiélvezni a rugalmas időbeosztás előnyeit, másrészt pedig gyakran előfordul, hogy a munkájukból adódóan utazniuk kell” - magyarázza Vásony Nóra azt, hogy a 15 napos jegynél alig 1500 forinttal drágább havi bérlet miért kevésbé kelendő.
Az iroda berendezésénél egyébként kimondottan a praktikus szempontokat és a költséghatékonyságot tartották szem előtt. Az alapító szerint nem akartak túlságosan dizájnos, túlságosan trendi teret létrehozni, de fontos volt, hogy a kényelmes irodai léthez és a „munkahelyfeelinghez” minden infrastruktúra rendelkezésre álljon.
A szolgáltatás árai is ehhez igazodnak: talán azért is, mert az i-Office nem különálló gazdasági egységként, hanem egy irodaház kiegészítő szolgáltatásaként üzemel, a bérleti díjak messze elmaradnak a belvárosi helyszínek asztaláraitól. Az általunk megkérdezett coworkingirodák közül az i-Office volt az egyetlen, amelyik nem kutyabarát, ám Vásony Nóra szerint eddig egyszer sem merült fel az igény arra, hogy kutyát is fogadjanak, ezért meg sem fordult a fejükben, hogy ezen változtatnának.
Az összes eddigi irodától eltérően nem saját tulajdonú, hanem az önkormányzattól bérelt ingatlanban rendezett be coworkingirodát a Kubik háromfős csapata. A Jászai Mari téri, utcai portálos, ám üzlethelyiségnek vagy vendéglátóhelynek nem igazán megfelelő ingatlan első látásra szerelem volt a társalapító Rövid Levente számára.
„A helyszín a Kubik első számú vonzereje” - mondja Rövid, aki egy nemzetközi iroda ügyvédjeként gyakran az A-kategóriás, Szabadság téri irodájából is a saját bérlőit irigyli. A vonzerő pedig működik: az egy évig tartó előkészületek után idén februárban nyílt Kubik mára csaknem teljes kihasználtsággal üzemel.
A Kubik ugyan árul napijegyet, de a többség legalább egy hónapra bérel itt asztalt, az alapító szerint pedig ezen belül is egyre gyakoribb, hogy a bérlők a több szolgáltatást magába foglaló, drágább csomagokat választják. A nyitott irodatérben lévő, saját, fix asztal – ami a Kubik legnépszerűbb csomagja – egy hónapra 40 000 forintba kerül. „Természetes, hogy a közönségünk elsősorban a környéken lakó vállalkozókból áll össze, ám a Margitsziget közelsége és a XIII. kerületi „életérzés” távolabbról is bevonzza a bérlőket” - mondja Rövid Levente.
Ami a közösségszervező erőfeszítéseket illeti, a Kubik havonta egy közös reggelit és egy ismerkedő estet szervez a bérleteseinek, és bár egyelőre az alapító szerint is nagyon az elején járnak, a visszajelzések rendkívül pozitívak voltak.
Az általunk megkérdezett vállalkozók egyetértettek abban, hogy a coworkingirodákat nem feltétlenül a hatalmas profit reményében érdemes alapítani, ám az is közmegegyezésnek tűnt, hogy a megfelelően célzott és racionálisan üzemeltetett irodák meg tudnak élni a piacon.
Bár az elmúlt évben több budapesti coworkinghelyszín is megszűnt, ezek azonban vagy nem voltak megfelelően átgondolt, vagy nem voltak elég jól üzemeltetett vállalkozások.
„A képlet nagyon egyszerű – mondja Oláh László. – Meg kell nézni, hogy mennyibe kerül egy-egy munkaállomás kialakítása, és hogy mennyiért lehet őket kiadni. Ha kockás papíron nem működik, akkor a valóságban sem fog.” Rövid Levente szerint az időzítésen és a helyszínen is sok múlik. Minthogy szerinte az igazi piaci robbanás még csak most várható, lehetségesnek látja, hogy a mára tönkrement helyek egyszerűen túlságosan megelőzték a piacot.
„A Loffice úttörő kommunikációja az egész iparágnak sokat segített, ám a coworking koncepciója még mindig a kezdeteit éli” – ért egyet Vásony Nóra, aki szerint ugyanilyen fontos az egyes irodák pontosan meghatározott célcsoportja is. Egyelőre tehát van hely a piacon, és a nemzetközi trendek is ebbe az irányba mutatnak: a 3,5 millió lakosú Berlinben jelenleg csaknem 40 coworkingiroda üzemel.
Aki pedig új cég alapításán gondolkozik, vagy szabadúszóként nem szeretné egyedül, a nappalijában tölteni a munkaidejét, javasoljuk, hogy nézzen körül ezen a térképen.