Az üzlet abban áll, hogy az utcán senki sem meztelen

A USE oda lépett be, ahol magyar tervező nem járt előttük: a luxusmárka és az utcai márka közti piaci résbe

Tíz évvel ezelőtt a magyar divatszcénában fehér folt terjengett a hétszámjegyű szalonmunka és a könnyed utcai márkák között. Ebben a területben látta meg a potenciált a USE Unused. Betörtek, meghódították, új mozgalmat indítottak el. A márka nemcsak nemzetközi hírnevet szerzett, azt is elérte, hogy a fiatal tervezők immár második generációja tolongjon az ágazatban. Az interjú második része Tóth Andrással, a márka alapítójával, tervezőjével, ügyvezetőjével.

Az interjú első része itt olvasható.

Beszéljünk kicsit erről a forradalmasításról. Miről maradtunk le a young designerek előtt?

Éppen annak nem volt jószerivel mozgástere, akit érdekelt a divat: besétálhatott a drága, kongó, magázó szalonokba, ahol a habos költeményekre ide művirágot varrtak, oda csipkét, kész is, másfél millió forint, köszönjük, várjuk máskor is. Ezen kívül létezett Zara és H & M, de még mindig nem itthon, aki valamennyire kreatívan akart öltözni, annak maradt a Benetton, a Jackpot és a Mexx. Contemporary designer – ez a fogalom nem létezett Magyarországon. A luxusmárkánál ismered az arcot mögötte, a fast fashionnél nem – viszont a kettő fúziója a young designer. Nem Dalma és Tibi, hanem Je suis belle, nem Sándor Szandra, hanem Nanushka, és mi sem vagyunk Eszter-Attila-András. A young design árban közelebb áll a Benettonhoz, mint a Guccihoz, viszont ugyanúgy van kihez kötni, mint a luxusbrand esetében. Ez a kategória 20-30 éve létezik a világon, Magyarországon pedig ismeretlen volt a USE előtt. A mi reformunk ébresztette rá a vásárlókat, nem attól lesz jó divattervező valaki, hogy működtet egy szalont, ahol pöttyös kosztümöt rajzol a politikusfeleségeknek, hanem hogy szezonról szezonra értékesíthető, végiggondolt, jó árú, jó minőségű kollekciót ajánl saját márkanévvel, és adja hozzá az arcát. Sokan hibáztatnak is minket, hogy felpattintottuk a palackot, kiszabadult a szellem, negyven tervező kicsit sok egy kétmilliós fővárosban, ahol 2-3 ezer nő vásárol.

A USE oda lépett be, ahol magyar tervező nem járt előttük: a luxusmárka és az utcai márka közti piaci résbe Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ti kerestetek befektetőt, vagy ők kopogtattak?

Mi kezdeményeztük, mert már nagyon időszerű volt. 2012 elején röpke néhány héten át napi tizennyolc órában, beleértve a hétvégéket, elkészítettük az üzleti tervünket. Ha nem állt volna mögöttünk nyolc év szakmai tapasztalat, amerikai, európai és ázsiai értékesítési pontokkal, valószínűleg még keményebb lett volna. Az eredmény nemcsak azt írta le, mennyibe kerülnek majd 2017 áprilisában a kasmír kabátok, hanem azt is, hogy mindenünk megvan a növekedéshez, a volumentermeléshez, ahhoz, hogy lejjebb menjen a gyártási költség, kivéve a tőkét. Pénzt csak pénzből lehet előállítani, a divat világában ez hatványozottan igaz. Nem zárom ki, hogy aki felszabdalja a lepedőt, kihoz belőle három blúzt és híres lesz, de ez a legritkább fajta karrier.

Hány tárgyalás kellett a sikerhez?

Nagyon sok tőkealapnak prezentáltunk, de az egyetlen, ahol nem „Egyébként az én lányom is szívesen válogat anyagokat”-szerűen üdvözöltek, ahol azonnal működött a kémia, a Venturio volt. Tegyük hozzá, a falat a Nanushka törte át. Hogy a Portfolio egy évvel korábban beszállt hozzájuk, ráébresztette a befektetőket, hogy a divatipar mégiscsak a világ harmadik legjövedelmezőbb iparága a gyógyszer- és a fegyvergyártás után. Elvégre az utcán senki nem meztelen.

A divat a világ harmadik legjövedelmezőbb iparága, ezt végre itthon is felismerte a kockázati tőke Fotó: Szabó Gábor - Origo

A kémia azóta is sistereg?

Nagyon jók a tapasztalataink. Átadtunk üzletrészt, de ez nem változtatja meg a hétköznapokat. Mindenre kapunk pénzt, amit mini üzleti tervvel alá tudunk támasztani. Meg tudjuk győzni őket, hogy ha Anna Dello Russót, a japán Vogue főszerkesztőjét fel akarjuk öltöztetni, ennyibe kerülnek a ruhák, a repülőjegy, a szálloda, a díszcsomagolás. Ez soha nem lesz alacsony összeg, de ha ő megjelenik valahol USE-ban, és arról kilő egy fotót az Instagramra, ahol 150 ezren követik, máris hárommal több bolt rendel. Ha ezt levezetjük, ha az egész logikus és reális, megkapjuk rá a pénzt.

De kinek van erre pénze?

A luxusmárkák gyakran létrehozzák a saját utcai, a high fashion vonalnál jóval olcsóbb almárkájukat. Bár a USE nem trendszetter, hanem fast fashion, almárkát ő is bevezetett. A USE Bag táskái és a USE Temporary sportos darabjai évente kétszer voltak elérhetők, de két héttel a megjelenés előtt még senki nem tudta, melyik üzletben kaphatja meg őket. Óriási marketingértéket kölcsönzött ezeknek a daraboknak a „Ha most nem szerzed be, sosem lesz ilyened”-hangulat, mindig sorállás volt és némi pozitív hisztéria, ám a tervezőknek ugyanannyi munkájukba került, mint a főmárka. András szerint ez a konstrukció New York vagy Párizs nagyságú felvevőpiacon működik, a harmadik kaland után összegezték, hogy nem tudott növekedni a vásárlóerő, elérték a limitet.

USE Unused | Create Infographics

Hogyan osztjátok be a munkát?

Mindhármunknak van erőssége. Eszter karakán, céltudatos, ő a gyártatást viszi, négy alkalmazott dolgozik alatta. Attila szabászseni, ezt badarság volna nem kihasználni, ő a mintakollekciókat modellezi és felügyeli, van négy varrónője és két modellezője. Én vagyok a vizuálfelelős: minden, ami arculattervezés, tehát a website, a névjegykártya, kollekció lookbookja, a textilminták, a megrajzolt kollekció. Még mindig egyszemélyes zenekarként dolgozom, most keresek asszisztenst. De a kezdet kezdetén ugyanez volt a beosztásunk.

Hogyan épül fel egy USE kollekció?

A szezonkészlet magját a „mindig is” fazonok adják. A USE esetében ez a derékban szűkített ruha, az amfórasziluett, ez 10 év alatt minden kollekciójukban benne volt, csak mindig más előadásban. Az állandó tényezők hozzák a biztos eladásokat. Egy másik vastag szeletet képeznek az aktuális trendek. A tervezők megnézik, melyik kompatibilis a márkával, mit érdemes átemelniük. Hiába divat a kapucni, a USE nő sportol, de nem öltözik sportosan, nem venné fel. De a műszőrmének már léteznek olyan textúrájú és színű variációi, amelyek megjelenhetnek az új ruhákon. Ami ebből beletrafál és népszerű lesz, azt átemelik az első blokkba, ami nem, elmúlik a szezonnal. A harmadik, ezeknél jóval karcsúbb szelet neve image, ez a kísérletezésé. Az ilyen ruháknak sokszor áruk sincs, András szerint gyakorlatilag a kukának tervezik, de tesztelhetik velük az addig kihasználatlan ötleteket. Az egy-egy kampányban, celebeken, vörös szőnyegen megjelenő darabok általában eladhatatlanok, túl nehezen tisztíthatók, kényelmetlenek, esetleg annyira szignifikáns a fazon vagy a szín, hogy csak egy alkalommal lehet felvenni. Ezeket a ruhákat a legkevésbé gazdaságos megvarrni, összességében mégis építik a márkát.

Hová szeretnétek bővülni?

Egyfajta csúcspontot jelentene, ha zászlóshajó üzletet nyitnánk Magyarországon, amelyben a brand teljes arculatát megjelenítenénk fizikai térben. Aztán szeretnénk eljutni a neves hálózatokba, nagy álmom a Barney’s, elég régóta kerülgetik is a kollekcióinkat. Az is szintlépést hozna, ha jelen volnánk a szignifikáns online boltokban, a Net a porter-ban, a Louisa Via Román, a Maria Teresán és a Cornerben: aki ott árul, annak anyagilag meg van oldva a jövője. Végül nagyon örülnénk egy szép, minimál saját hálózatnak.