Több nagy elemzőház is akad, amelyik szerint az olaj nyári hónapok óta látott 20 százalék feletti zuhanása túlzó. A piacon leginkább figyelt Goldman Sachs szerint szó sincs arról, hogy a többletkínálat ellepné az olaj piacát, ezért rövid távon már az olajár emelkedésére számítanak. Fontos persze azt is hozzátenni, hogy a hosszabb távú pesszimista olajpiaci kilátásaikon ennek ellenére sem változtatnak.
Nemcsak a Goldman szerint vált túladottá a piac, a BNP vagy a Merrill szakemberei szerint is felfele kör jöhet. Ők úgy érvelnek, hogy a világ olajkitermelésének 40 százalékát adó OPEC országok hamarosan lejjebb csavarják majd a kitermelésüket, ami támasztani fogja az árfolyamot. Vannak is egyébként ilyen irányba mutató hírek, állítólag a szaúdiak és a kuvaitiak egy közös mezőn már csökkentették a felhozatalt, és bár kézzelfogható jelei eddig nincsenek, de állítólag az iráni elnök is elkezd majd lobbizni a magasabb árakért.
Ettől függetlenül a passzátszelet a szaúdiak fújják az olajpiacon, márpedig ők láthatóan komfortosan érzik magukat az alacsonyabb olajárszintek mellett. Sőt, lényegében az ő (piacszerzést célzó, nagyobb árkedvezményt biztosító) lépésük lökte még lejjebb hetekkel ezelőtt az olajpiacot. Egyelőre igazából nem látni tisztán a szándékaikat, de az OPEC november végi üléséhez közeledve talán tisztul némileg a kép.
Addig viszont nehéz azt megmondani, hogy vajon az olajár képes lehet-e tartósabb emelkedést felmutatni. Mert az nem vitás, hogy rövid távon a túladottság jelei mutatkoznak már a piacon, ami miatt egy pattanás bármikor benne lehet a pakliban. Viszont fontos (90 dolláros) szintet tört le a Brent nemrég, vagyis egyelőre technikailag is maximum egy letörés-visszateszt, majd újabb csökkenés formáció tűnik a leginkább esélyes forgatókönyvnek hosszabb távon. Merthogy azt se felejtsük azért, hogy bár csökken a spekulatív vételi pozíciók száma az olaj piacán, a nettó vételi állomány még így is magasnak mondható több éves összehasonlításban.