Ennyiért sokaknak már meg sem éri olajat termelni?

Csökkentette az idei évre vonatkozó olajkeresleti várakozását a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA), bár az olajár eddigi nagy esését és a gazdasági lassulástól való félelmeket elnézve ez már talán nem akkora meglepetés. Van viszont a jelentésnek egy érdekesebb része. 

A havi rendszerességű IEA jelentésben 0,2 millió hordóval csökkentették az idei éves olajfogyasztásra vonatkozó várakozást (92,4 millió hordós napi szintre). Nagy meglepetést azonban ez a lépés nem jelent, hiszen az elmúlt hetekben felerősödtek a globális növekedési félelmek, az IMF is lefele húzta a globális növekedési várakozásait, lényegében ezekre reagálhatott most az Ügynökség lépése is. Az mindenesetre nem fest túl szépen, hogy 2009 óta a leglassabb mértékű keresletbővüléssel számolnak a szakemberek.

Másrészt már arról is sok cikket lehetett olvasni, hogy miközben a keresleti oldal gyengül, a kínálat egyre erősebb képet fest az olaj piacán. A jelentés is ráerősít erre, hiszen 13 havi csúcstermelést mért szeptemberben a világkitermelés 40 százalékát adó OPEC országokban. A kartell legnagyobb tagját, a szaúdiakat egyelőre nem zavarja a csökkenő olajár, sőt inkább arra törekszenek, hogy piacot szerezzen magának.

A havi jelentésből kiolvasható folyamatok azonban már vastagon szerepet játszhattak abban, hogy az olajár az elmúlt hónapokban lényegében folyamatosan szakadt. Ennek ellenére tegnap újabb komoly eladói hullám söpört végig a piacon, amiben hangulati elemek is nagy szerepet játszhattak. Egy igen pesszimista hangulatra ugyanis a rossz, kedvezőtlen hírek jó adaggal rátehetnek még egy lapáttal, még ha óriás meglepetés egyébként nincs is bennük. Ezzel viszont a tőzsdei pszichológia terepére tévedtünk, miközben az IEA jelentésének azért vannak még érdekes részei (amihez a Reuters leírása alapján jutottunk hozzá).

A Brent heti grafikonja Forrás: Amibroker, Investor.hu

Az Ügynökség számaításai szerint ugyanis a világ olajkitermelésének 3 százaléka 80 dolláros olajár felett termel csak profitot. Vagyis sok olyan (jellemzően új és költségesebb technikákkal operáló) projekt fut Kanadában, Angolában, Brazíliában vagy éppen Norvégiában, melyeket már a mostani árszintek mellett is érdemesebb lenne egyszerűen leállítani.

Kanadában például a nagymennyiségű olajhomoknak köszönhetően a kitermelés 25 százaléka (negyede!) lenne negatív nettó jelenértékű, ha az árfolyamok tartósabban is a mostani szinteken ragadnak. A nagy kitermelésbővülését látva az elmúlt időszakban az amerikai olajkitermelésről is sok szó esett, érdemes azonban itt is fejben tartani, hogy a nagymennyiségű palaolaj kitermeléséhez is kellenek a magas árfolyamok. Az IEA szerint az ilyen jellegű projektek több mint 4 százalékának van szüksége 80 dollár feletti olajárhoz, hogy megtérülést érjen el. Hasonló módon a mélytengeri mezők 8 százalékának van szüksége magasabb olajárhoz, hogy megtérülő legyen.

Ahogy az IEA kalkulációiból is látjuk, középtávon a jelenlegi szinteknél már nem biztos, hogy sokkal olcsóbb lesz az olaj (feltételezve persze, hogy közben a kereslet nem omlik össze). Egyszerűen azért, mert minél lejjebb esik az árfolyam, annál több mező éri majd el azt a pontot, ahol a pénzügyi racionalitás a kitermelés leállítását fogja diktálni.

Rövid távon persze ennek ellenére is csúszhatunk még lejjebb. Egyrészt a mezők leállítására vonatkozó döntések nem egyik pillanatról a másikra dőlnek el, másrészt attól, hogy a projektek közül egyre többnek kérdőjeleződik meg a megtérülése, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a munka során felmerülő költségeken felül ne tudnának alacsonyabb olajár mellett is profitos működést felmutatni.

Addig is a jó hír, hogy az Investor Trader rendszereiben az olajár emelkedését és esését is kereskedhetjük számos terméken keresztül.

(Alábbi ábra azt szemlélteti, hogy a különféle kitermelési technológiák költségei között nagyságrendileg milyen különbségek vannak. Ez a Rystad Energy kalkulációja, ami természetesen eltéréseket mutathat a cikkben említett IEA várakozásokhoz képest.)

Forrás: Investor.hu