Az üzleti elismerés valóban hiánypótló terméknek, egy minden korábbinál komplexebb írásfejlesztő tollnak szólt. Régóta létezik ergonomikus íróeszköz, ahogy több speciális formájú, vagy balkezeseknek gyártott is, de az UO toll világszerte egyedi: a kisiskolások diszgráfiai problémáitól a súlyos kézremegésig segíti az írást, fejleszti az írásképet. Az ötlet pedig azokból a történetekből állt össze, amelyeket Ákos a környezetében látott, és fejlesztőpedagógus édesanyjától hallott. Úgy mondja, nézegette otthon a szakkönyveket, ez nagy hatással volt rá. „Amikor kitaláltam, még dizájntermékként címkéztem magamban, de hamar rájöttem, hogy hasznos is lehet, nemcsak szép. Részben ezért is lettem rehabilitációs szakmérnök a formatervezés mellett. Anyukám összegezte a problémákat, én megrajzoltam, gyógypedagógusokat, egyesületek vezetőit kértünk arra, hogy teszteljék. Több prototípust készítettem, a szakvélemények pedig nagyon dicsérőek voltak.” Hozzáteszi, megesett, hogy fél éven át rendszeresen kapott kézzel írt levelet egy érettségi előtt álló fiútól egy nyugat-magyarországi városból. Olyan erős eredményeket mutatott, hogy szülői értekezletet hívtak össze az iskolában az esetre, lám, sosem késő fejlődni.
A jövő fiatal vállalkozója érthetően nagy publicitást kapott, interjúkat, cikkeket nemcsak az akkor szorgosan dolgozó PR-csapata taposott ki a tollnak, sok médium sajtós segítsége nélkül kereste meg Bagó Ákost: „Ez akkor nagyon működött, meg is éreztük az eladásokon.” Igyekszem finoman tenni szóvá, hogy a jelenlegi elnevezést körülbelül lehetetlen memorizálni. A mérnök mosolyog. „Marketingesek javasolták annak idején, hogy ezt a nevet tartsuk meg, épp elég fura ahhoz, hogy azonnal beüljön a fülünkbe. Az
Bagó Ákos úgy véli, abban, ahogyan a semmiből előbukkant, két szempontból is szerencséje volt. „Egyrészt még 2007 végén írtam meg a díjhoz a pályázatot, és ez az egy év is sokat számított, másrészt maga az írószerszektor nem is sínylette annyira meg a válságot, mint az építőipar, az ingatlanpiac, a pénzügyek. Úgy tapasztaltam, akinek szüksége volt a tollra, nem drágállta kiadni rá azt az ezerpárszáz forintot, amennyibe kerül. Hatalmas keresletet igazolt vissza az a rengeteg szülő, gyógypedagógus, tanár, rehabilitációs szakember, akik megrendelték.”
Rendhagyó módszerrel zajlott a piackutatás is: „Körülbelül tíz évvel ezelőtt részt vettem egy pályázaton a TV2 és a Stratéga Alapítvány szervezésében. Ugyanis érdekességeket, friss üzleti ötleteket kerestek közösen, és mivel az első tíz közé kerültem, kaptam néhány percet a tévében. Olyan telefon- és emailözön következett, hogy abból az látszott, egész tömegek könnyebbültek meg, végre tudnak segíteni a gyereküknek, végre nem fárad el a kezük. A jövő fiatal vállalkozója díjra már ennek hatására pályáztam, de a díjkiosztóra az esélytelenek nyugalmával mentem el. Kicsit zavarban is voltam, hogy öltöny helyett csak egy zakóban és farmerben vettem át, amikor a legnagyobb meglepetésemre elhangzott a nevem.”
A díjjal járó 3,6 millió forintból Bagó Ákos köteles volt céget indítani, akkoriban ez az összeg elég is volt az alapokhoz. „Közben az Életpálya Alapítványnál második lettem, egy másik dizájntermékemmel formatervezési különdíjat nyertem, annak is volt hozadéka, ez a plusz néhány százezer forint mind meglökte a terméket, de akkor már elszánt voltam, megcsináltam volna, ha törik, ha szakad, akár családi befektetésből. Annyi érdeklődést tapasztaltunk abból az egyetlen bemutatóból, hogy tudtuk, valami elindult, amit nem szabad annyiban hagyni. A féléves szaktanácsadást ingyen kaptam, ismeretségen keresztül pedig olyan gyártót sikerült találnom, aki nagyon sokat segített az indulásban, amelyeket aztán sokszor még mindig a család állít össze. Tehát indulótőke nélkül lábra állt a cégem. Aztán szerencsém volt, rövid időn belül kaptam egy-két olyan jelentős megrendelést, hogy az stabilizálta a forgalmat.”
Szó sincs erről, győz meg az ügyvezető. Több okból sem. Egyrészt nem létezett még ez a környezet, amikor az UO tolltoll elindult, bár utólag megtaláljuk a startup-jellegre valló részleteket az eseményekben. Másrészt bár megkeresték kockázati tőkések, nemet mondott az ajánlatokra. „Magyarországon túl könnyű így tönkre menni. Látom azokon a barátaimon, akik beleugrottak, hogy hiányzik a menedzseri szemlélet. Nekem anno elrettentő feltételeket szabtak. Naná, hogy Magyarország bővelkedik szuper ötletekben és okos emberekben, de jelen pillanatban a gazdasági környezet nem alkalmas a túlélésre. Egyszerűen nem vagyunk jó felvevőpiac. A legtöbb startupban rengeteg a munka, aztán még sincsenek eredmények.”
Problémásnak látja az inkubációt is, valójában a kis, induló cégek a szép szavak közepette teljesen magukra vannak hagyva. Elméleti segítséget kapnak, gyakorlatit nem. „Mi, magyarok, az elméletben vagyunk jók, a gyakorlati szakember hiánycikk. Az inkubáció is elméleti szinten zajlik. Néhány évfolyamtársammal másodikos egyetemista korunkban megalapítottunk egy formatervező stúdiót. A piacnak dolgoztunk, megismertük a működését, csupa olyat tanultunk menet közben, amiről az egyetemen semmit nem hallottunk. Pedig az nem feltétlenül oké, hogy még nem is volt diplomám, amikor már többet kerestem, mint nálam jóval tapasztaltabb, hasonló végzettségű szakemberek.
Bagó Ákos elmondja, az írásfejlesztés olyan komoly terület, hogy az UO toll mellé kifejlesztett ötféle társterméket, mely az írásfejlesztés más területeire, fázisaira koncentrál. Készül a ceruza is az első- és másodikosztályos gyerekek számára. Ezt a termékskálát szeretné arra a szintre fejleszteni – mert mindegyiken van még mit –, amellyel már nemzetközi sikerre esélyes. Azt mondja, a személyes helyzetével elégedett, de a hazai vállalkozói környezetben napról-napra csalódnak a szereplők. „Hiába csökkent az SZJA, ha egyszer a vállalkozói szektor van szénné adóztatva. Szívem szerint jócskán nyugatra mozdulnék tovább, ahol van értelme innovációban gondolkozni. Szeretjük azt hinni, hogy mindenki felkapja a fejét, ha egy termék magyar, mint a golyóstoll vagy a Rubik kocka esetében, de ez a mi nemzeti illúziónk, ez exportértékként nagyon kevés, a határon túl senkit nem érdekel. Az online marketing viszont kézzel fogható esély, bárki a világon látja, hogy ez egy profitábilis és hasznos termék, emiatt már most is sokan érdeklődnek külföldről, hamarosan kiderül, ezzel mire megyünk.”
Bagó Ákos szerint sokuk számára az elfogadható ipari környezet is ábránd még. „Nem gondoltam volna, de a gyártásban a rövid betét a szűk keresztmetszet. Tárgyaltam két ismert nagy papírcéggel, az egyik eleve elutasított, a másiknál sajnos olyan drága lett volna a darabár, és olyan sokat kellett volna vennem, hogy végül kénytelenek vagyunk Indiában készíttetni a tollbetétet.”
A termék elfoglalta hiánypótló pozícióját, a tervező megismerte a piaci sikert. Közeli tervei között szerepel, hogy még több megváltozott munkaképességű emberrel dolgozzon – vagyis bár paramétereit tekintve mikrovállalkozás, gondolkozik CSR-ban. Évente körülbelül 5-6 ezer darab toll fogy el, az országos piaci keresletet teljes mértékben lefedi a cég egymaga, bár vidéken még eléggé problémás az ellátottság. Nem volt megtorpanás, a minőség már marketingeli önmagát, egyre több iskola üzleti partner, egyben van még hová fejlődnie szakmailag. „Sokmindent elértem, és még mindig sok a lehetőség a teljes termékcsaládban. Ha el is adok üzletrészt, csakis amerikai típusú befektetőnek. Olyannak, aki nem hagy magunkra a tanulásban, a menedzsmentben és a kapcsolatépítésben. Ehhez a tárgyhoz engem a gyerekkori kreativitásom vezetett el. Azt szeretem benne, hogy hasznos. Hogy segít. Mi még mindig kézzel írt leveleket kapunk, ha azokat egymás mellé teszem, látszik a fejlődés, a változás. Különben is rengeteg bátorító, pozitív visszajelzést kapok. És bár sok egyébbel is foglalkozom, egyértelműen ez a toll a zászlóshajóm.”