"Az adóelkerülés az államok adótörvényei közötti különbségek miatt fordul elő néha. Magunk is előidézhetünk ilyen helyzetet (…), ezt pedig el kell kerülnünk. Nemzetközi, globális szinten, együtt kell fellépnünk az adóelkerülés ellen” – mondta Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az ausztráliai Brisbane-ben tartott G20-as (a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő szervezet) csúcstalálkozón.
Az ülés egyik fő témája volt a nemzetközi adóelkerülések elleni fellépés, azonban ebből a szempontból sokan megkérdőjelezték az EU-t képviselő Juncker hitelességét, mondván, miniszterelnöksége alatt ő is elnézett hasonló gyakorlatokat.
A napokban nyilvánosságra került, úgynevezett Luxembourg Leaks nevű dokumentumegyüttes szerint az Európai Unió több tagállama, köztük Luxemburg is rendkívüli adókedvezményekkel igyekszik az országba csábítani a befektetőket, valamint nem teszi átláthatóvá a bejegyzett cégek adózását. Luxemburggal kapcsolatban a dokumentumok a 2002 és 2010 közötti időszakot fedik le, részben ekkor volt Juncker miniszterelnök (1995-2013).
Az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma által összeállított Luxemburg Leaks felidézi, hogy a nagyhercegség a 90-es években vezette be az EU útmutatása alapján jelenlegi adópolitikáját, amely lehetővé tette, hogy multinacionális cégek máshova adózhassanak, mint ahol a leányvállalataik működnek. A dokumentum szerint ez a döntés egy versengést indított el, elsősorban a kisállamok között: azokban az országokban, ahol a legkedvezőbb az adópolitika, szívesebben jelentkeznek be a hasonló cégek. Vagyis egyes kisállamok lényegében adóparadicsomokká váltak. (Magyarország 16 százalékos általános társaságiadó-kulccsal vesz részt az adóversenyben, számos ágazatban persze ehhez különadók járulnak.)
Bár Luxemburg elvileg az EU más országaival együtt egyezményt kötött, ebben vállalta, hogy nem viszi 29 százalék alá a társasági adó mértékét, azonban az egyezmény könnyen kijátszható bizonyos trükkök segítségével. Luxemburgban például 80 százalékos kedvezmény jár a szerzői jogdíjak után fizetendő adókra, például amit egy márkanév használatáért kell fizetni. Ezért a cégek először Luxemburgban nyitnak egy leányvállalatot, amelynek aztán „átadják” az eredeti márkanevet, és a leányvállalatok már papíron a név használatáért fizetnek jogdíjat, ezért a profitért pedig Luxemburgban adókedvezményeket kap a márkanév-tulajdonos. Emellett Luxemburgban a befektetései veszteségei visszaírhatók a későbbi nyereségek után fizetendő adóból.
Szintén népszerű volt az úgynevezett adómegállapítási szerződések kötése a luxemburgi kormányokkal, különösen, mivel ezek nem nyilvánosak. A jelentés szerint 2002 és 2010 között közel 340 multinacionális vállalat kötött titkos adóügyi megállapodást Luxemburggal adóminimalizálás céljából, köztük olyan óriáscégek is, mint a Pepsi, az AIG, a Deutsche Bank, az Apple, az Amazon vagy az IKEA. A titkos szerződések ügyében az Európai Bizottság is vizsgálódott, júniusban hivatalosan is felszólították az országot, hogy mutassák be az adómegállapodások részleteit, azonban ezt eddig csak részben teljesítették.
Juncker november 1-jei kinevezését az ügyben illetékes EB élére sokan kockázatosnak tartották, attól tartva, hogy ő leállítja majd a Luxemburg ellen folyó vizsgálatot. A Luxemburg Leaks nyilvánosságra kerülése után a radikális baloldali Európai Egyesült Baloldal-Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL) elnevezésű EP-frakció aláírásgyűjtésbe is kezdett Junckers lemondatásáért, hiszen a jelentés szerint Luxemburg legnagyobbrészt az ő irányítása alatt vált adóparadicsommá. "Az ügy nem csak Junckerről szól. A luxemburgi kormány viselkedése megmutatja, miről szól valójában az egységes piac; a tagállamok a polgárok többségének rovására versengenek a gazdag nagyvállalatokért" – kommentálta az indítványt Gabi Zimmer, a frakció vezetője.
Juncker nyilatkozataiban nem cáfolta a visszaélések megtörténtét, de azt mondta, nem volt tudomása visszaélésekről. A Luxemburg Leaks egyébként nem utalnak közvetlenül Junckerre, azonban nehéz elképzelni, hogy valamilyen módon ne lett volna fogalma a visszaélésekről, hiszen az adómegállapodásokat elvileg a kormánnyal kötötték a cégek.
Az EB számára nyilvánosságra hozott adómegállapodásokat, többek között az Amazonnal kötött szerződést egyébként szintén nem találta az EU-s jogszabályokat sértőnek a (még Juncker elnökséges előtt vizsgálódó) bizottság. Juncker ciklusa végén mintha lépéseket is tett volna az adóelkerülések ellen, 2013 áprilisában bejelentette, támogatja azt a törvényjavaslatot, amelyek a banktitkok feloldására köteleznék a luxemburgi pénzintézeteket – igaz, a titkosítások feloldásával Luxemburg az utolsók között volt Európában, jelenleg csak Ausztria védi továbbra is banktitkait. A Luxemburg Leaks nyilvánosságra kerülése után Juncker azt ígérte, személyesen tesz majd érte, hogy a hasonló adóelkerülések ne folytatódhassanak, kritikusai azonban attól tartanak, hogy az általa bejelentett EU-s szintű átalakításból Luxemburg kimaradhat.
Juncker EB-elnöki kinevezését korábban két állam, Nagy-Britannia és Magyarország ellenezte leginkább. Orbán Viktor nem Juncker adózással kapcsolatos ügyeit kifogásolta, hanem például azt, hogy luxemburgi: „A luxemburgiak részéről delegált európai uniós biztos (Vivian Redding) Magyarországnak csak ártott az elmúlt időszakban. Miért is kellene nekünk egy Luxemburgból érkező európai biztost támogatnunk ezek után?” - tette fel a kérdést a tévéműsorban. Emellett azt is szóvá tette, hogy szerinte az eurózóna pénzügyminisztereinek elnökeként nem volt elég kemény Gyurcsány Ferenccel 2006-ban.
Cameron ezzel szemben Junckers szerinte túlságosan centralizációpárti politikáját bírálta, valamint a már ismert adóügyi botrányt emlegette fel. Igaz, sokan azt is megkérdőjelezték, hogy Cameron hitelesen szólalhat-e meg a témában, hiszen, ahogy azt két éve a Guardian nyilvánosságra hozta, a Cameron-család vagyona szintén panamai és svájci adóparadicsomokból származott.
Elemzők arra számítottak, hogy Cameron a G20-csúcstalálkozót is kihasználja majd Juncker támadására, meglepetésre azonban a találkozón megvédte az EP-elnököt a lemondását sürgető, hitelességét firtató kritikáktól. „Nem szeretnék ebbe belemenni. Számomra az fontos, hogy az olyan szervezetek, mint a G20 elősegítsék, hogy a különböző államok igazságszolgáltatási szervei megosszák egymással az adózással kapcsolatos adatokat.”