Már májusra kész volt egy tanulmány a közmunkások helyzetéről. Ezt később frissítették. Tehát a költségvetés tervezésekor a kormány már kézbe vehette, már akkor is pontos képük lehetett a program helyzetéről és hatásáról, amikor újabb közel 40 milliárdot irányoztak elő a közmunkaprogramra. Ez közel 50 ezer új közmunkás egész éves bérére elegendő. Molnár Györggyel, a kutatás vezetőjével beszélgettünk.
Kis arányban vannak azok a közmunkások, akik úgy kerülnek a rendszerbe, hogy eddigi életükben csak segélyen éltek, soha nem dolgoztak, és nem is láttak más életformát. A többségük mindig is keményebben dolgozott, mint ahogy azt el tudnánk képzelni – kezdte Molnár György. Azzal folytatta, hogyan kerülhetünk be a közmunkaprogramba szinte észrevétlenül, és hogyan ragadhatunk ott évekig, csekély eséllyel arra, hogy valaha értelmes munkát végezhessünk.
És még nem is beszélünk itt azokról az önkormányzati vagy önkormányzati intézményi alkalmazottakról, akiket kirúgnak az állásukból, majd közmunkában újrafoglalkoztatnak. A Szegénységellenes Hálózat felmérése szerint az ilyen pórul járt emberek adhatják a közalkalmazottak 20 százalékát – mondja Molnár György.
Az Eurostat adatai szerint ez a magyarok 33,5 százalékával meg is történhet, hiszen ma ennyi embert fenyeget itthon az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés. Ellátórendszerek hiányában pedig nem marad más csak a közmunka.
Gyakran jobb anyagi helyzetből kerülnek a közmunka közelébe. Aki elveszíti a munkahelyét, három hónapot kap az államtól arra, hogy újat találjon. Ha ez nem sikerül, akkor a saját pénzéből tud tovább keresni. Ez nem elég idő – mondja Molnár György. Átlagosan is, de a hátrányos területeken legfőképp egy elfogadható állás megtalálása akár fél év is lehet. Ha valakinek nincs tartaléka, vagy fél felélni, akkor csak egy lehetősége marad, elfogadni a közmunkát. Sokan tehát azért teszik ezt, mert azt remélik, hogy miközben ott dolgoznak, tudnak tovább keresni.
Molnár szerint egyébként is négyszer nagyobb az esélye annak, hogy közmunkát kapjunk, mint egy rendes állást, ahol bejelentenek minimálbérrel. Mivel a bérkülönbség nem óriási, sokan inkább arra törekednek, hogy bekerüljenek a biztosabbnak tűnő közmunkaprogramba, és nem is próbálkoznak már máshol. Nem is tehetik, hiszen a helyi vezetők kegyeit keresni is sok időbe telik.
A vezetők aztán gyakran még egy-két napra sem engedik el az embereket máshova dolgozni. Molnár György szerint az is előfordult, hogy egy munkás kapott volna két napra munkát, de a vezetője nem engedte erre az időre sem. Ha nem vette volna fel a munkát, akkor többet nem kellett volna közmunkásnak, és akkor a 22 800 forintos, foglalkoztatást helyettesítő támogatást sem kaphatja.
A közmunkaprogramokat vezetők szinte bármit megtehetnek a rájuk bízottakkal. A beszámolók szerint minden azon múlik, hogy milyen egy vezető. Van önkormányzat, ahol értelmes munkákat végeznek jó feltételek mellett, de sok helyen a legértelmetlenebb feladatokat kapják a közmunkások, és embertelen körülmények között dolgoznak. Abból, hogy nemigen van átmenet a kettő között, jól látszik, hogy ennyire a helyi vezetők képességein vagy akaratán múlik, mi történik az emberekkel.
A közmunkák kétharmadát szervezik az önkormányzatok, pedig főleg itt akadnak gondok a munkakörülményekkel. Akad olyan település, ahol próbálnak értelmes munkát adni, amiből még tanulhatnak is a közmunkások, de ezzel gyakran még nagyobb kárt tehetnek. Ahol például kertekben dolgoznak, és termelnek, ott elsajátíthatják ugyan a földművelés alapjait, de olcsó munkaerejükkel épp azokat a kisvállalkozásokat teszik tönkre, amelyeknél később elhelyezkedhetnének.
Hasznos az lenne, ha ezek a munkák és képzések össze lennének kötve például a földprogrammal, és azok, akik a közmunka keretében belerázódnak a földművelésbe, lehetőséget kapnának a bizonyításra. De ehhez se hitelt, se földet nem kapnak – mondta Molnár György.
Képzéseket sokszor csak az uniós pénzek miatt szerveznek gyorsan, aminek meg is van az eredménye általában. Kapkodva készített, átgondolatlan és sokszor sértő tananyagok kerülnek ki ilyenkor. Ezek csak segítik a közmunkásokról kialakult téves kép terjedését, miszerint ostoba, soha nem dolgozó emberek, akik eddig csak segélyből éltek. Pedig a legtöbben nagyon keményen dolgoznak. A tűzifa begyűjtése és a házimunka egy áram és víz nélküli lakásban nagyon időigényes és kimerítő. A közmunka mellett tehát sokan még egyszer annyit ledolgoznak a ház körül.
A közmunkásoknak nem marad idejük munkát keresni. Támogatást nem is kapnak erre. De olyan esetről is számoltak már be, hogy megtiltották a munkaidő alatti telefonálást, ami eléggé korlátozza a munkakeresési lehetőségeket.
Ha még több pénzt tesznek a rendszerbe, akkor még többen még több ideig lehetnek a közmunkában. A fenti tapasztalatok alapján pedig ez azt is jelenti, hogy még többen kerülnek hasonlóan kilátástalan helyzetbe. Még nagyobb hatalmat kapnak a helyi vezetők. Még több kisvállalkozás kerülhet veszélybe. Jelenleg a közmunkások 13 százaléka talál ténylegesen magának munkát a program után.
A kutatás teljes szövegét itt érheti el!