Nem készült tervezet a családi pótlék munkához kötéséről, mondta az Origónak Novák Katalin. A család- és ifjúságügyi államtitkár szerint a „munkavállaláshoz kötött családi pótlék valóban felmerült a legutóbbi Fidesz-frakcióülésen, azonban ez nem jelenti azt, hogy jelenleg a kormány célja lenne egy hasonló törvénymódosítás". Ez azonban nem jelenti azt, hogy jövőre ne alakulna át a családtámogatási rendszer. „A minisztérium szándéka, hogy a 2015-től elinduló kötelező óvodáztatáshoz igazítsuk a családi pótlékot is, vagyis, hogy az előző, iskoláztatással kapcsolatos törvényhez hasonlóan az óvodába járáshoz kössük a családi pótlékot” – mondta Novák Katalin.
A kormánypárti képviselőcsoportok tanácskozásán felmerült, hogy valamilyen módon kössék munkavállaláshoz a családi pótlékot – mondta Rogán Antal a múlt héten. A Fidesz frakcióvezetője szerint kérték, hogy a kormány vizsgálja meg a lehetőséget.
Novák Katalin a Kossuth Rádióban azt mondta: „Nincs olyan családtámogatási forma, amely a jövő évben csökken, a gyermekek után kapott támogatások nőnek majd”, azonban „a szociális támogatások rendszere ezért úgy alakul át, hogy mindenkinek munkahelyet kell biztosítani, a segély helyett munkát elv mentén.”
„A felvetést még nagyon alaposan végig kell gondolni. Meg kell vizsgálni, hogy az valóban a gyerekek érdekeit szolgálná-e, és nem büntetne olyanokat, akik önhibájukon kívül nem tudnak munkát vállalni” – mondta Novák Katalin. Az államtitkár szerint ezzel együtt reformok várhatók a családtámogatási rendszerben, amelyek a felelős gyerekvállalást- és nevelést támogatnák.
„Nem tartom szerencsésnek, hogy legyenek olyan generációk, akik egyszer sem látták a szüleiket munkába menni. Emiatt arra törekszünk, hogy aki akar, az tudjon is munkát vállalni, beleértve a közmunkát is. Emiatt előnyben részesítjük azokat a modelleket, amelyek kiemelten tudják támogatni a dolgozó családokat, és emellett a munkavállalási kedvet is ösztönzik” – mondta Novák Katalin az Origónak. Az államtitkár példaként említette a családi adókedvezményeket, amelyek lényege, hogy „a munkából származó jövedelmekből minél többet tarthassanak meg a családok.”
Novák Katalin támogatja azt az elvet, amely az elmúlt négy évben vezérelte a családtámogatások átalakítását, vagyis azt, hogy „ösztönözzük és elvárjuk a családtámogatásokért cserébe a felelős szülői magatartást.” Szerinte erre utal, hogy az előző ciklusban a kormány az iskolalátogatáshoz kötötte a családi pótlékot: ha egy gyerek 50 óránál többet hiányzik igazolatlanul az iskolából, felfüggesztették a családi pótlék utalását. A szakember ezt egy rendkívül sikeres programnak nevezte, mint mondta, a törvény hatására 40 százalékkal csökkent az 50 órát meghaladó igazolatlan hiányzások száma. "Hasonló célt szolgál majd az óvodáztatáshoz kötött családi pótlék is.”
„A jelenlegi rendszerből kiindulva, van egyfajta logika a döntésben, hiszen a kötelező óvodáztatás bevezetésével a közoktatási rendszer elvileg már hároméves kortól teljessé válna” – mondta az Origónak Gábor András szociológus, a Tárki kutatója. „Azonban jelenlegi állapotában az óvodarendszer nem alkalmas arra, hogy minden hároméves gyermeket fogadni tudjon. Az óvodák jó része már most túlterhelt. Az óvodába járó gyermekek aránya magasnak mondható: a háromévesek között az arány 75 százalék körüli, a 4 évesek között 93 százalék, míg az 5 évesek között már 95 százalék feletti. A részvételi arány növelése és a minőségi ellátás biztosítása csak jelentősebb, mind a fizikai infrastruktúrát, mind pedig a pedagógusi állományt érintő bővítés mellett mehetne végbe.”
Az iskoláztatás, óvodáztatás és a munkavállalás mellett Novák Katalin fontosnak tartja a gyermekvállalás ösztönzését. „A jelenlegi demográfiai adataink riasztóak, prioritásnak tartjuk, hogy egy fenntartható népesedési fordulatot hajtsunk végre. Felmérések szerint a családok átlagosan kettő vagy több gyermeket szeretnének, ennek ellenére a gyerekszám nagyon alacsony, jelenleg 1,34 az átlag. Ezen a családi adókedvezményekkel, illetve a nők munkaerő-piaci helyzetének javításával próbálunk javítani.”
Azonban jelenleg vita tárgya a kutatók körében, hogy a pénzbeli támogatások önmagukban ösztönzik-e a gyermekvállalást. „A jelenlegi magyar családtámogatási rendszer viszonylag összetett és bőkezű, ennek ellenére a gyerekvállalási kedv alacsony” – mondta Gábos András szociológus, a Tárki kutatója. „Általánosságban elmondható, hogy a nők munkaerő-piaci részvételét segítő intézmények fenntartása és a gyereknevelés költségeinek kompenzálása ösztönzi a gyerekvállalást, főleg azok körében, akik alapvetően több gyermeket terveznek, de anyagi-egzisztenciális okokból végül ezt nem tudják vállalni. Ilyen hatással volt például a gyed bevezetése Kapitány Balázs (KSH NKI) kutatása szerint.”
A statisztikák szerint a magyar szülők átlagosan kettőnél több gyermeket szeretnének, a valós gyerekszám azonban ettől bőven elmarad. Gábos szerint a pénzbeni támogatások mellett – és részben helyett – nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a kora gyermekkori intézményrendszer fejlesztésére.
„A skandináv államok családtámogatási rendszerét sokan tartják követendő példának, és az erre fordított kiadások Magyarországon is hasonlóan nagyok: mind a skandináv országokban, mind nálunk a GDP 3-4 százalékát teszik ki a családtámogatások, ennek ellenére az előbbi államokban jóval magasabb a gyerekvállalási hajlandóság" – mondta Gábos András. A kutató szerint a skandináv országok sikerességének titka egyszerre vezethető vissza a társadalomszerkezetre, a társadalmi egyenlőtlenségek és az intézményi megoldások sajátosságaira. „Az északi országokban sokkal elterjedtebbek a bölcsődék és a hasonló funkciójú intézmények, például a munkahelyi vagy családi napközik. Magyarországon ehhez képest a bölcsődei ellátás alacsony szintű, a két-három éves gyermekeknek csak valamivel több mint egyötöde kerül bölcsődébe vagy családi napközibe. A gyerekvállalási hajlandóságnak jobban kedvezne egy rugalmasabb, a készpénzes támogatásokat és az intézményi ellátást hatékonyabban ötvöző rendszer.”
Az intézményi hiányosságok mellett a kutató kiemelte a társadalmi egyenlőtlenségek szerkezetének különbségeit is: „Magyarországon azt látjuk, hogy az alacsony végzettségű és szociális státuszú rétegek körében magasabb a gyerekvállalási kedv, és alacsonyabb a munkaerő-piaci részvétel, míg az érettségizettek vagy a diplomások esetében ez pont fordítva van. Az északi országokban ezzel szemben lényegesen kisebb különbség van ezek között a mutatók között: a szegényebbek gyerek- és munkavállalási mutatói nem térnek el nagyon a módosabbak mutatóitól.”
„A családtámogatásoknak sok területre van hatása: a háztartások jövedelmére, a szegénység kockázatára, a gyermekvállalásra, valamint a munkaerő-piaci részvételre is” – mondta Gábos András. Mint mondta, a jelenleg alanyi jogon járó családi pótlék a családtámogatási rendszer legjelentősebb eleme, még mindig számottevő részét teszi ki sok család jövedelmének, bár az ellátás indexálásának elmaradása és a családi adókedvezmények felfuttatása csökkentette a jelentőségét. „A változtatások azt a szándékot tükrözik, hogy az állam – nagyon leegyszerűsítve – célzottan támogassa a munkavállalók és a középosztály gyerekvállalását.”
Kérdésünkre, hogy a családtámogatási rendszer kiemelten támogat-e bizonyos társadalmi csoportokat, Novák Katalin azt mondta: „A rendszer nem diszkriminál helyzet, jövedelem vagy végzettség alapján. Csupán olyan dolgokhoz kötjük a támogatásokat, amiket bárki tud teljesíteni, mint a gyerekek óvodába és iskolába járatása. Cél a felelős szülői magatartás ösztönzése, erre szolgálnak a Biztos Kezdet gyerekházak is, ahová a hátrányos helyzetű szülők gyermekeikkel együtt fordulhatnak segítségért és szakmai tanácsadásért.”