Mi a tüntetés célja, egy mondatban?
Egy mondatban: a legnagyobb tisztelettel azt kérjük a kormánytól és annak gombnyomogató képviselőitől, hogy ne fogadják el a jövő évi költségvetést, mert az szerintünk végtelenül káros. A hárommillió szegény országából még néhány millió szegény országát csinálnak, olyanokra költenek, amire nem lenne szabad költeni, olyan helyekről vesznek el, ahonnan nem lenne szabad elvenni, olyan helyekre pedig nem adnak, ahova eddig adtak.
Hogy egy példával éljek, ez a költségvetés olyan, mintha egész évben azt ígérném a feleségemnek, hogy felújítom a fürdőszobát, aztán veszek egy motorbiciklit abból a pénzből, sőt össze is töröm a tükröt a fürdőszobában. Eljött az igazság pillanata, lehet itt beszélni felzárkózásról, több pénzről az önkormányzatoknak, esélyteremtésről, lehet szlogeneket bedobni, de a költségvetésben nem ezek látszanak.
Mekkora az esélye annak, hogy a megmozdulás sikeres lesz?
Az eddigi tapasztalatok alapján a kormány nem hallgatja meg a szakmai véleményeket. Ugyanakkor olyant már láttunk, hogy tüntetés hatására meghátráltak, például a netadó ügyében. A remény hal meg utoljára, de nagyban mernék arra fogadni, hogy meg fogják szavazni a költségvetést. Ha elfogadják, akkor további lépéseket kell tennünk.
Mik lennének a további lépések?
Valami olyan erőt kell mutatni, aminek hatására a kormányzat mozgástere drasztikusan leszűkül. Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a kormány akarata szembemegy a társadalom egészének akaratával. Az egész társadaloméval, nem csak egyes csoportok akaratával, akikkel külön-külön meg lehet egyezni.
A vasárnapi demonstráció több szervezet közös akciója lesz. Felmerült esetleg, hogy közös pártot alapítanak?
Én már néhány hónapja tagja vagyok egy pártnak, a XVI. kerületben polgármesterjelöltje voltam, most pedig önkormányzati képviselője vagyok az Együttnek. Vannak olyan civil barátaim, akik ebben, vagy akár a Szolidaritás mozgalomban való aktivitásomban látnak problémát, de szerintem nincsen. Mi ezt most civilként csináljuk. Pártalapításban senki nem gondolkodik, az most nem szolgálná az ügyet, azt, hogy a költségvetést ne fogadják el. Egyébként, ha jól érzékelem a közvélemény-kutatásokat, az emberek most nem is erre vágynak. A Fidesz rengeteg választót veszít, de ők nem mennek sehova, egyik párthoz sem.
Vajda Zoltán
1997-től a Világbanknál dolgozott, ahol részt vett a hárompilléres rendszer magyarországi bevezetésének előkészítő munkáiban. Utána a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél vállalt munkát, ahol a második és harmadik pillér (magán- és önkéntes pénztárak) felügyelete volt a feladata. Később dolgozott az OECD-nél, ott nyugdíjrendszerek összehasonlításával foglalkozott nemzetközi szinten.A kormány át akarja alakítani a magánnyugdíjpénztárak szabályozását, az önök csoportja ez ellen jött létre. Mi a probléma a kormány terveivel?
Úgy tűnik, fel akarják számolni a magmaradt négy pénztárat is, mert kell nekik az a 200 milliárd forint, ami még náluk van. Olyan követelményt akartak bevezetni a pénztárakkal szemben visszamenőlegesen, ami tudottan nem teljesült. A tagok 1-2-3 százaléka fizet tagdíjat, a kormány pedig 70-et vár el. Ekkor szerveztük az első tüntetést. Aztán már azt mondták, mi értelmeztük rosszul a törvényt, nem akarták ezt visszamenőlegesen bevezetni. A tüntetés nagy győzelmeként értékelem, hogy csak 2015 szeptemberétől ellenőrzik, megvan-e a pénztáraknál a tagdíjfizetők 70 százalékos aránya.
Miért baj, ha fel akarják számolni a magánnyugdíjpénztárakat?
Mert ez a pénz magántulajdon. Lehet játszani a szavakkal, de ha valami örökölhető, az magántulajdon. Én magánnyugdíjpénztár-tag vagyok. A pénzemről egyszer már nyilatkoztam, elslattyogtam 2010 decemberében a hidegben. Akkoriban 100 ezren nyilatkoztunk, mára maradtunk bő 60 ezren a rendszerben. Mi már egyszer mondtuk, hogy nem akarjuk, hogy állam bácsi megvédje a nyugdíjunkat. Azt a 3000 milliárdot is jól megvédték, elégették az egészet.
A kormány érve szerint tagdíjbefizetések nélkül a pénztárak felélik a tagok pénzét.
Ugyan. A tagdíjakból a pénztárak amúgy is csak minimálisan tudják finanszírozni a működést. Olyat lehetne mondani, hogy tessék működési támogatást fizetni, de könyörgöm, miért akar az állam olyasmibe beleszólni, ami a pénztár és a tagok ügye? A négy megmaradt pénztár azt mondja, évekre elég működési tartalékuk van. Ha szerintük nincs probléma, és a tagok szerint sincs probléma, akkor az államnak itt nincs dolga. Azok az indoklások, amiket a kormányzat részéről kaptunk, hogy is mondjam, nem fedik tökéletesen a valóságot.
Mi a véleménye arról a kiskapuról, hogy a pénztárak minimális, akár 5 forintos tagdíjat is kérhetnek, így könnyen elérhető a 70 százalékos arány?
Ha abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy ez működőképes megoldás, az olyan, mintha leeresztenénk a védelmünket. Ezt a kiskaput ugyanis akár még simán bezárhatják. Arról nem beszélve, hogy játékelméleti szempontból az 5 forintot talán nehezebb beszedni, mint a nem 5 forintot: minden tag arra számíthat, hogy majd a többiek befizetik, neki nem kell.
Mi az ön javaslata? A jelenlegi helyzetben mit kellene kezdeni a magán-nyugdíjpénztári rendszerrel?
Mi világosan megfogalmaztuk szakmai javaslatunkat, leegyeztettük a pénztárakkal és informális úton megküldtük a kormányzati apparátusnak. A javaslatunk az, hogy a magánnyugdíjpénztár-tagokat át kell engedni az önkéntes pénztári rendszerbe. Azt totálisan elfogadom, hogy hatvanvalahány ezer emberért, 200 milliárd forint miatt nem érdemes fenntartani egy külön intézményrendszert. Ez nem hatékony. Ha már kinyírták a magánnyugdíjpénztárakat, akkor ez a legjobb megoldás. Azzal a feltétellel, hogy az átvitt pénzt és a hozamait csak a nyugdíjkorhatár betöltése után, és csak havi járadék formájában fizetheti ki az önkéntes pénztár.
A teljes nyugdíjrendszerrel vannak problémák?
A legnagyobb probléma a társadalom elöregedése. A felosztó-kirovó rendszerben, vagyis az első pillérben a folyó bevételekből fizeti az állam a nyugdíjakat. De miért higgyem én azt el, hogy az egyre öregedő társadalom mellett lesz, aki fizeti a nyugdíjamat 2040-ben? Az államnak olyan szabályozási környezetet kell teremtenie, hogy az emberek félre tudjanak és akarjanak tenni, és higgyenek abban, hogy a pénzüket megkapják, miután nyugdíjba mentek.
Az öngondoskodásra a megoldás a kötelező magán-nyugdíjpénztári pillér visszaállítása lenne, vagy az önkéntes pénztárak felé kellene eltolni a rendszert?
Be kell látni, hogy Magyarországon nem lehet visszaállítani a magán-nyugdíjpénztári pillért. Lehetett volna és talán még lehetne is rendes szakmai vitát folytatni a magánnyugdíjpénztárakról, mert voltak, vannak problémák: mi továbbra is nyitottak vagyunk az egyeztetésre, reméljük, egyszer a kormányzat is nyitottságot fog mutatni.
Akkor marad megoldásnak az önkéntes pénztár?
Öngondoskodásra szükség van, ennek az önkéntes pénztár jó formája, de vannak más megoldások is. Például a nyugdíj-előtakarékossági számla, amit pont ez a kormány talált ki. De ehhez olyan szabályozási környezet kellene, hogy az embereknek ne az adózott jövedelmükből kelljen félretenni, mert akkor semmi nem marad a zsebükben. És természetesen szükség van egy olyan felosztó-kirovó első pillérre, ami a szegénységi küszöb fölött tartja a nyugdíjasokat. De a felosztó-kirovó rendszer hosszú távon önmagában nem képes működni.
Arra tud valamilyen becslést mondani, hogy a felosztó-kirovó rendszer mikor válik fenntarthatatlanná?
Erre nem merek dátumot mondani. Más adókból mindig ki lehet pótolni a nyugdíjjárulékból, illetve most már adóból, befolyó bevételeket. Ez csak döntés kérdése. De ingyenebéd nincsen, akkor valahonnan el kell venni. A demográfiai helyzet nemcsak nálunk, egész Európában romlik. Nálunk azért súlyosabb a helyzet, mert nagyon nagy a feketegazdaság aránya, és félmillió ember elment az országból. Ők külföldön fizetnek járulékot, nem itthon. Ez olyan probléma, amiről igazán érdemes lenne végre komolyan beszélni.