Dúzsi Tamás dolgozott állami borászatban, de később sörgyárban is. Saját gazdálkodásba kényszerből fogott bele, hiszen munkanélküli volt, de kárpótlási jegyekből az utolsó pillanatban sikerült megszereznie egy területet a szekszárdi borvidéken.
1992-ben kékfrankossal indultak, a rozéval - ami később híressé tette - csak évekkel később kezdett foglalkozni. Meggyőződése, hogy „az a jó bor, ahol egy pohár elfogyasztása után az ember nem tud szabadulni a gondolattól, hogy meg kellene inni még egyet.”
Dúzsi Tamás a díjjal járó megtiszteltetés mellé különdíjként most egy magyar startup értékes szerkezetét, a SmartVineyard szőlőőr-rendszert is megkapta.