Az olaj árfolyamának esésére reagálva egyre több olajfúró tornyot állítanak le, múlt héten újabb 12-vel csökkent az aktív egységek száma Amerikában. 813 működő tornyot legutóbb 2011. márciusban mértek, ami ráadásul nagyjából fele annak az 1600-as darabszámnak, amit még hónapokkal ezelőtt közölt a Baker Hughes, olajpiaci szolgáltatásokat kínáló vállalat.
A híradások szerint az olajár hirtelen és igen nagymértékű esésével párhuzamosan első körben a várhatóan gyengébb hozamú olajmezőkön állítják le a munkálatokat, aztán ahogy mélyült az áresés, úgy a költségesebb mezőkön is leállt a munka, azokon, ahol a nyomott olajár mellett már veszteséges lenne a kitermelés.
Bár a működésben levő olajfúrók száma nagyot zuhant, az amerikaiak olajkitermelése újabbnál újabb csúcsokat dönt ennek ellenére is, hiszen az olaj árfolyama még nem kellően alacsony, hogy a működő kutakon is leállítsák a termelést.
Nem csoda talán, hogy az olaj árfolyama nem tud tartósan emelkedő pályára állni, és a WTI az 52 dolláros magasságokból már sokadik alkalommal fordult ismét lefele. A folyamatosan bővülő amerikai termelés mellett ráadásul a lehetősége adott annak is, hogy az elmúlt években embargóval sújtott iráni olaj is visszatérjen a piacra. A világ vezető hatalmai a napokban Iránnal tárgyalnak az ország atomprogramjával kapcsolatban, és bár korábban már sok hasonló megbeszélés kudarcba fulladt, nem lehet kizárni, hogy a felek álláspontjai közelednek, ami idővel az ország olajexportjának felfutását jelentheti. Mivel jelentős mennyiségű olajról van szó, ez egy újabb olyan tényező, ami a nyomott szintekhez tapaszthatja az olaj árfolyamát.
Rövid távon legalábbis. Mert idővel a keresleti oldal is alkalmazkodik majd az alacsony árfolyamokhoz a nagyobb fogyasztáson keresztül (sőt, várhatóan a kínálati is, hiszen a fúrótornyok számának csökkenése a jövőbeli kitermelésre hat majd negatívan), ami a Reuters által készített elemzői konszenzus szerint az év második felében az árfolyam stabilizálódásához, majd jövőre annak emelkedéséhez vezethet.