Amerikában az olajkészletek hétről hétre új csúcsokat döntögetnek, vagyis hiába az alacsony árak, a palaolaj forradalomnak köszönhetően a kitermelés lendülete cseppet sem lankad. Annak ellenére, hogy a túlkínálat továbbra is jelen van az olajpiacon, a WTI árfolyama meglehetősen erősen tartotta magát az elmúlt napokban. Ez mindenképp figyelemre méltó jelenség, pláne úgy, hogy közben a dollár erősödött, és az iráni tárgyalásokkal is tettünk egy lépést az olajembargó jövőbeli feloldásának irányába. „Minden” az olaj ellen szólt, az mégis emelkedett, ez pedig technikailag a termék mögötti erőre utal.
A WTI grafikonja is hasonlót súg egyébként, az elmúlt hónapokban egy egyre jobban kivehető dupla alj formáció van kibontakozóban. Ha sikerülne legyűrni az 54 dolláros ellenállásokat, úgy az alakzatból 65 dollár körüli célszint adódna. A pozícióba lépéssel érdemes megvárni a kitörést, bár kockázatkedvelőbb stratégiát választva már akár most is piacra lehet lépni.
Egy szép emelkedő trendvonal mentén kerül ugyanis egyre feljebb az árfolyam, ráadásul már az 50 napos mozgóátlag is alulról segíti az olaj árfolyamát. Az RSI alapján sincs szó túlvettségről, és az MACD is támogatja a hegymenetet. Ha lefele venné az irányt az árfolyam, meglehetősen szűken, a támaszok alatt 49 dollárnál lehetne stop loss megbízást elhelyezni.
A heti grafikon szintén jól fest, 42-43 dollárnál már erős támaszok húzódnak, miközben egy sikeres kitörést követően a következő fontosabb megállók 67-70 dollárnál húzódnak. 67 dollárnál a 38,2 százalékos Fibonacci szint húzódik, 70-nél pedig gyengébb ellenállások.
Nagyon jól fest az MACD hetekkel ezelőtti vételi jelzése, és az, hogy az RSI-nek is sikerült maga mögött hagynia a meglehetősen túladott szinteket. Ezek alapján lehet, hogy rövid távon megtalálta az alját az olajpiac, bár a kockázatok között mindenképp számon kell tartani a 40 dollár alatti elemzői célárfolyamokat, amiket több neves befektetési ház fogalmazott meg az elmúlt hetekben.