Vajon ettől kijózanodik Amerika?

Előtérben Obama amerikai elnök, háttérben Summers, mint az elnök gazdasági tanácsadója 2008-ban

Kemény, de jogos kritikát fogalmazott meg Larry Summers korábbi amerikai pénzügyminiszter, aki szerint az USA eddig homokba dugta a fejét, rosszul reagált Kína növekvő szerepére, és a most formálódó kínai kezdeményezés akár komoly csapást jelenthet az amerikai dominanciára. 

2015 márciusa úgy vonulhat be a világtörténelembe, amikor is az Amerikai Egyesült Államok elvesztette a világgazdaságban betöltött irányító szerepét, ugyanis eddig 47 ország jelezte, hogy ott akar lenni a kínai kezdeményezésre létrejövő és általuk dominált Ázsiai Infrastruktúra-fejlesztési Bankban (AIIB), köztük olyan nemzetekkel, mint Németország, Nagy-Britannia, Svájc vagy akár Ausztrália (de hazánk is ott van a jelentkezők között).

Mi a célja az AIIB-nek?

A hivatalos indoklás szerint azért szükséges ezen intézmény létrehozása, mivel 2010-2020 között közel 8 000 milliárd dollárnyi rés van aközött, hogy mekkora infrastrukturális beruházásra lenne szükség Ázsiában a gazdasági növekedés fenntartásához és a fejlődéshez, illetve hogy mennyi pénz áll rendelkezésre.

A burkolt cél is nyilvánvaló lehet, tudniillik Kína diktáló szerepkörbe akar kerülni Ázsiában, át akarja szabni az ottani gazdasági és geopolitikai erőviszonyokat. Kínának elege lett abból, hogy semelyik gazdasági világszervezetben nem ismerik el növekvő befolyásukból és gazdasági hatalmukból eredő nagyságukat. Jól példázza ezt azt is, hogy az IMF-en belül is csak alig 4 százaléknyi szavazati joguk (ezzel 6. helyet foglalják el) van szemben az amerikai 17 százalékkal szemben, így egyértelmű, hogy az amerikai érdekek érvényesülnek a döntéshozatalokban.

Hasonló a helyzet az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) esetében is, ahol az USA és Japán a fő döntnök, az ő érdekeik határozzák meg azt, hogy milyen területeken és mely országok kaphatnak fejlesztési hitelt.

Így adta magát a megoldás, hogy Kína létrehozza az AIIB intézményét, és mi sem bizonyítja jobban Kína egyre nagyobb legitimációját a világban betöltött szerepéről, hogy még az amerikaiakat támogató nagyhatalmak is felsorakoznak az alakuló szervezet mögött. Persze az egész üzletről és befolyásszerzésről szól, de ezen nincs is mit csodálkozni a globális piacok korában.

Az AIIB alapító tagjai 2015. március 31-én Forrás: Ministry of Finance China, Reuters

Mit hozhat az új rendszer?

Summers - aki 1999 és 2001 között volt pénzügyminiszter - szerint az elmúlt hosszú évtizedek legfigyelemreméltóbb gazdasági lépése lehet az AIIB, illetve az, hogy az USA-nak nem sikerült lebeszélnie meghatározó szövetségeseit (köztük a briteket) a csatlakozásról.

Ez súlyos csapást mérhet az amerikai érdekekre, és előrevetíti azt, hogy az USA-nak komolyan felül kell vizsgálnia eddigi gyakorlatát. Nem is tehetne másképp, hisz Kína bizonyos kimutatások alapján már most megelőzte őket a gazdasági hatalmak rangsorában, ráadásul a fejlődő országok is egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a globális termelésben. Obama volt gazdasági tanácsadója szerint visszaüthet, hogy az Egyesült Államok nem akarta megreformálni az IMF-ben uralkodó súlypontokat és szavazati viszonyokat, tükrözve Kína és India egyre nagyobb szerepét a világgazdaságban.

Larry Summers Forrás: AFP/Nicholas Kamm

Három szempontot kellene figyelembe vennie az amerikai döntéshozóknak

• Amerika kétpártrendszerre épül, amelynek mentesnek kellene lenni a képmutatástól és mérsékeltnek a saját érdekek erőltetésében. De ameddig az egyik meghatározó erő ellenzi a nélkülözhetetlen szabadkereskedelmi megállapodások létrejöttét, a másik pedig nem hajlandó feltőkésíteni a különféle nemzetközi intézményeket, addig az Egyesült Államok nem lesz abban a helyzetben, hogy alakítani tudja a világgazdaságot. Így az sem fog működni, hogy az amerikai akaratot és elveket ráerőltessék más országokra, kényszerítve őket bizonyos szabályozások átvételére. Ha nem sikerül ebben valamilyen megegyezésre jutni, a dollár elvesztheti elsődleges szerepét a nemzetközi pénzügyi rendszerben.
• Mind globális, mind belföldi szinten meg kell erősíteni a középosztályt. Nem lehet mindenben az elit szempontjait figyelembe venni, mert minden olyan intézkedés, amely figyelmen kívül hagyja a dolgozó középosztály, valamint a fejlődő országokban az egyre inkább városiasodó rétegek igényeit, hosszútávon nem lehet fenntartható.
• Olyan világ körvonalazódik, ahol van elég tőke, egyre érezhetőbb a defláció jelenléte, valamint a kereslet nem tud lépést tartani a kínálattal. A várakozások szerint a fejlett országokban alig lesz valamivel nulla fölött az irányadó jegybanki kamatráta 2020-ig és akár az infláció is alatta lehet a középtávon megcélzott szinteknek. Így a jövő egyik fő célkitűzése pont a beruházások elősegítése kell, hogy legyen, nem pedig a bezárkózás vagy megszorítás. A jelenlegi rendszer a legnagyobb alkalmazkodást a hitelfelvevő országoktól várja el(ahol a külkereskedelmi mérleg negatív), holott sokkal jobb lenne, ha a szimmetrikus kockázatok elvén a hitelt nyújtó országok (pozitív külker mérleggel rendelkezők) is részt vállalnának ezen változásokból

- írja Larry Summers a The Washington Post hasábjain közzétett írásában.

Zárásként abbéli reményét fejezi ki a gazdasági szakember, hogy az elmúlt hónap történései sokkal inkább kijózanító pofonként fognak hatni, mintsem hogy egy korszak végének legyünk szemtanúi.