A hazai munkaerőhelyzetet mostanában különös előszeretettel írják le a munkanélküliségi adatokkal. Különösen szépen festenek a munkanélküliség csökkenésének adatai. De ezek a számok nem írják le a valós helyzetet.
A munkanélküliségi adatok elrejtik a több százezer közfoglalkoztatottat, és azokat is, akik nem regisztráltak munkakeresőként. Azokat is foglalkoztatottnak tünteti fel, akik részmunkaidőbe kényszerültek, annak ellenére, hogy dolgoznának többet.
Az Eurostat legfrissebb adatai szerint 2014-ben csak a munkaképes lakosság kétharmadának volt állása. Ez az arány már jóval az uniós átlag alatt van. Magyarországon a 20 és 64 év közötti lakosság 66,7 százaléka dolgozik. Bár ebben az a 170 ezer közmunkás is benne van, akiket tavaly foglalkoztatott az állam havi átlagban. Az uniós foglalkoztatási ráta 69,2 százalék, míg Svédországban 5-ből 4 embernek van állása.
De még nem is ez a legrosszabb, amit el lehet mondani a hazai foglalkoztatottságról, hiszen a nyugdíjhoz közeliek helyzete különösen rossz itthon. Ez ugyan a nők esetében a negyven év munkaviszony utáni nyugdíjkedvezménnyel magyarázható, de a férfiak közül is elkeserítően kevesen dolgoznak a nyugdíjasévek előtt.
Magyarországon az 55 és 64 év közötti lakosság mindössze 41,7 százalékának van állása.
A férfiak között 49,6 százalék ez az arány. Az Európai Uniós átlag 51,8, illetve férfiak esetén 58,9 százalék.
Korábban arról is írtunk, hogy a 261 ezer magyar részmunkaidős több mint harmada dolgozna többet, ha lenne rá lehetősége. Sokan tehát csak kényszerből választják a négy- vagy hatórás munkarendet, mert nem kapnak más lehetőséget. A nyugati országok többségében a részmunkaidőt valóban azok választják, akik nem akarnak többet dolgozni.