Egy héten át mindent angolul

A játékosság oldja az egész napos kemény szellemi munkát

Bátor utat választott a nyelvtanításban az Angloville: mint arról korábban beszámoltunk, a bemerítéses módszer évtizedek óta ismert, de Magyarországon még nem foglalkozott vele senki.

Az Angloville nyelvi tréning pozitív visszajelzései között gyakran szerepel, hogy valaki sok, esetenként 20-25 év után végre valahára meg mer szólalni mások előtt is. „Volt résztvevőnk, aki a program után ment nyelvvizsgázni, korábban sokat szenvedett tanulással, aztán egy hét múlva jelezte, hogy mind a szóbeli, mind az írásbeli vizsgája sikerült – meséli Horváth Alex, a magyar-lengyel vegyesvállalat magyar ügyvezetője. – Ennek persze a mentora is, mi is nagyon örültünk! Másnak az a legnagyobb siker, hogy egy korábban alig értett akcentust a hét végére már egészen megszokott, gond nélkül megértett. Olyan is akadt, aki a legjobban azt élvezte, hogy egy hétre teljesen kikapcsolódott a munkahelyi, otthoni gondjaiból, teljesen felüdült szellemileg. Nem is csoda, hiszen a 100 százalékos koncentráció mellett nem is juthatott másra figyelme, mint az angolra. Olyan emberekkel találkozott, akikkel enélkül valószínűleg soha nem találkozott volna, izgalmas és érdekes életutakat ismerhetett meg.”

A játékosság oldja az egész napos kemény szellemi munkát Forrás: Angloville

Tandem és partner

Az általános és üzleti angolt kétféleképpen kínálja a bentlakásos, szuperintenzív módszer: a Tandem programon két résztvevő gyakorol párbeszédeket a mentorral, a Private programbanviszont mindenkinek éppen abból kell kihoznia a legtöbbet, hogy ő kapja a száz százalékos figyelmet, így a beszélgetést is saját érdeklődése szerint tudja alakítani. A hallgatók naponta sőt minden órában új témalistát és szókészletet kapnak mind az általános, mind az üzleti angolhoz kapcsolódóan, ezeket a szavakat, kifejezéseket, idiómákat azonnal el is tudják kezdeni használni. A témaskála színes, társadalmi kérdések épp úgy felvetődnek, mint a rendhagyó háziállatok különleges igényei. Ráadásul a Private+ csomagba még a speciális érdeklődésnek megfelelő –pénzügyi, jogi, egészségügyi – tematikát is beépítik.Fontosak a gyakorlati helyzetek: mit tegyünk és mondjunk külföldön, ha a taxiban hagytuk a pénztárcánkat, hogyan találjuk meg a kiszemelt éttermet egy városban, ahol először járunk, hogyan telefonáljunk, hogyan tárgyaljunk, ha lakást akarunk bérelni, ha reklamálunk egy pénztárnál, ha valamilyen problémánk van a szállodában.

Az, amit a Junior programban tanulnak meg a fiatal hallgatók, külföldi tanulmányokban vagy munkában kamatozhat igazán Forrás: Angloville

Junior

A Junior program olyan 12-19 év közötti ambiciózus fiataloknak szól, akik akár azért fejlesztik angol tudásukat, mert magabiztosabban szeretnének kommunikálni, ha utaznak vagy csereprogramon nyelvterületen töltenek néhány hetet, akár mert külföldön terveznek továbbtanulni, vagy csupán mert tudják, hogy később, amikor majd dolgoznak, erre a tudásra lesz szükségük. Sokan nyelvvizsgára készülnek, mások külföldi ösztöndíjat pályáznak meg, és vannak, akik az iskolai és magánórák kiegészítéseként szeretnének rövid idő alatt szintet ugrani.

A külföldi továbbtanulást segítendő a Junior program anyanyelvi mentorai olyan jelenlegi vagy nemrég végzett diákok, akik neves angolszász egyetemekről érkeztek, és az ott szerzett tapasztalataikat meg is osztják az Angloville résztvevőivel, akik így első kézből kaphatnak információt a felvételi folyamat, a diákélet, a tanulmányok felől.

Az Üzletrész felkeresett három résztvevőt, aki a saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent a nyelvi környezet, még ha csak mikrováltozatban is.

A mélypontot túl kell élni

Joós István azt meséli, minthogy korábban is boldogult az angollal, az Angloville-ben eltöltött héttől nem várta, hogy azonnal magasabb sebességbe kapcsoljon, inkább az tetszett meg neki, hogy több különböző kiejtéssel is megismerkedhet. „Vonzó volt az is, hogy ennyire töményen, ilyen óriási dózisban, nem elaprózva tanulunk – mondja. – Érdekelt, mi a vége annak, ha telenyomják a fejem angollal, mi marad meg, miben fejlődhetek. Kísérletnek tekintettem, a fő célom az volt, hogy el tudjak beszélgetni anyanyelviekkel. Sikerként könyvelem el, hogy a kurzus végére valamennyi kiejtéssel boldogultam.”

István számára a harmadik napon elérkező mélypont volt a legnehezebb. „Az nagyon kimerítő, azt túl kell élni – meséli. – Azután a kurzus második felében minden a helyére kerül. Szükség van erre a terhelésre.” Az a fontos, hogy a bemerítéses kurzus beszédcentrikussága, mint mondja, a falakat ledönti, a gátlásokat lebontja, a passzív tudást pedig előhívja. „A hagyományos nyelvórákon faljuk a szavakat és a nyelvtant, lehetőleg minél többet minél rövidebb idő alatt, de nem rakjuk össze, mert nincs elég alkalmunk megszólalni. Itt viszont ez volt a legfontosabb. Az utolsó napon a prezentáció nagyon komoly feladat, még ha otthonos témát választunk is. Emberek elé kiállni és megszólalni még magyarul is nagyon kellemetlen tud lenni. Itt viszont azt figyeltem meg, hogy mindenkinek csillogott a szeme, miközben érthetően és idegen nyelven előadta a mondókáját.”

Naponta többször elugrottunk Új-Zélandra

Nagyon fárasztó, rendkívül élvezetes, garantáltan sikerélményt adó – így foglalja össze a Magyarországon töltött egyszerre angliai, amerikai és új-zélandi hét élményeit Vlaszák Mihály, aki közel negyven évvel ezelőtt randizott először az angol nyelvvel, de úgy érzi, azóta sem jutottak túl az ismerkedés fázisán. „A mentoraink vagy segítőink az együtt töltött hét végére már a barátainkká váltak – meséli. – Sokszor kezdtem már neki tanfolyamnak, de most rázódtam bele igazán a kommunikációba a sok játékkal, gyakorlattal, beszélgetéssel. Mindannyian lelkiismeretesen adtuk elő a prezentációnkat is.”

Ez volt a nyaralás is

Sárdi Mariann arról számol be, hogy tűrhető állapotban volt a nyelvtudása, de „szunnyadófélben”, ezért meg akarta erősíteni az alapokat. Őt a bentlakásos tanulás varázsa vitte el Angloville-be, annak lehetősége, hogy egy héten át native speakerek között fog lakni. „Nagyon szűk időbeosztással élek, nekem akkor ennyi időm volt arra, hogy intenzíven foglalkozzak az angoltanulással, heti 2-3 alkalmat nem tudok beiktatni – kezdi Mariann. – A férjemmel mentünk el Fülére, de úgy tértünk haza hat nappal később, mintha külföldön jártunk volna.” Elmondja, nem tapasztalta meg a harmadnapi összeomlást, bár tagadhatatlanul nagyon fárasztó időszakról van szó. „Nagyon szerettem, hogy angolul beszéltünk, pedig én nem voltam ahhoz elég elvetemült, hogy a magyarokat is angolul szólítsam meg. Döbbenetes volt és nagyon sok erőt adott, amilyen élethelyzetekből érkeztek a tanárok, ez óriási plusz. Most is úgy gondolom, ez volt számomra az Angloville legnagyobb hozama. A munkám bezár egy speciális világba, ehhez képest felüdülés volt ezekkel a sorsokkal megismerkedni. Az pedig külön szerencsém, hogy a mentorom nem csak anyanyelvi, de ráadásul nyelvtanár volt. Meg is kértem nyomatékosan, hogy soha ne kíméljen, gátlás nélkül javítsa a mondataimat, ha kell. Szintet ugyan nem léptem, de nem is ez volt a célom. Hanem hogy ami jó, az erősödjön meg. Ezt meg is kaptam a kurzuson.”