Ha innovációról beszélünk, a Google nemcsak a technológiában világelső. A HR-szakma képviselőit a legritkább esetben ismerjük névről, akkor is, ha világcégeknél dolgoznak. Laszlo Bock, a Google szenior HR-alelnöke az abszolút kivétel. A magyar származású férfi, aki gyerekkorában emigrált Romániából a családjával, harminchárom évesen, 2006-ban igazolt a keresőóriáshoz. A legtehetségesebb fejlesztőket, mérnököket, technikusokat, üzletembereket kellett megszereznie a világ minden tájáról.
Bock belépése után egy évvel, 2007-ben a Google felkerült a Fortune magazin száz legjobb munkahely-listájára. A cég mint márka ma már annyira erős, hogy évente 3 millióan jelentkeznek ide, annak ellenére, hogy egy jelentkezőnek csak 0,2 százalék esélye van a bekerülésre. Bock vezetése alatt a Google a HR-szakma úttörőjévé vált azzal, hogy statisztikát és kutatási eredményeket is felhasználja a mindennapi munkában. Szinte mindenki ismeri a történeteket a szilícium-völgyi mérce szerint is magas fizetésekről, a sztárséfek által készített ingyen ebédről és a csúszdával felszerelt irodákról. Tényleg profi HR-megoldások, gondolhatjuk, de ez valójában csak a jéghegy csúcsa.
A Google egyedi HR-stratégiájának a része, hogy nemcsak HR-szakemberekből áll a csapat, sőt ők vannak kisebbségben: tízből hárman HR-szakemberek, mindenki más tanácsadó, piackutató vagy pszichológus.
A HR-megoldásokban Bock az elemzésre esküszik. A Google külön divízióban foglalkozik HR-kérdésekkel, a PiLab (People and Innovation Lab) szakértői azt kutatják, hogy mitől lesznek boldogok az alkalmazottak, milyen jutalmazási formát értékelnek a leginkább, mi kell a vezetői fejlődéshez. Minden szervezeti döntésben, így a HR-ben is tudományos módszereket alkalmaznak.
Bock másik alapszabálya, hogy a munkáltató mindig olyan munkaerőt válasszon, aki okosabb nála, akkor is, ha rengeteg idő, amíg ilyet talál. A Google-nél nem a vezetők döntik el, kit vegyenek fel, hanem egy toborzási bizottság, méghozzá a cég saját statisztikáira és kutatási eredményeire támaszkodva. Ennek az az egyik oka, hogy a vezetők gyakran hozzájuk hasonló embert keresnek, illetve nem feltétlenül hosszú távon gondolkodnak. A Google arra jutott, hogy a konvencionális tesztekből és a trükkös kérdésekből csak körülbelül lehet sejteni, hogy teljesítene a vállalatnál a jelölt.
„Ha úgy gondoljuk, hogy elég szabadságot adunk a munkavállalóinknak, akkor is van még hová fejlődni” – vallja Bock. A Google megengedi az alkalmazottaknak, hogy a munkaidő 20 százalékát hobbiprojektekre fordítsák és innovatív projekteken dolgozzanak. Így azok a kollégák is könnyedén együttműködnek, akik különböző feladatokat látnak el. A belső mozgást is támogatja a cég: a Magnet rotációs program lehetővé teszi, hogy a dolgozók három hónapig más területen is kipróbálhassák magukat. A három hónap leteltével, ha a csapat is hozzájárul, végleg is válthatnak.
Bockot azért ismerik sokan, mert nyíltan beszél az ötleteiről akkor is, ha azok durván szembemennek a standard HR-es alapelvekkel. Legutóbb azzal a kijelentésével keltett nagy médiavisszhangot, hogy a gyakori tévhittel szemben a diploma nem jelent semmit. Kezdetben a Google is a legelőkelőbb egyetemeken szeretett halászni. Bock és csapata azonban kikutatták, hogy a munkahelyen nyújtott teljesítményre nem ad garanciát, hol végzett az illető. Viszont az okos és érdeklődő munkavállalóval, aki szívesen és könnyen tanul, rengeteg pénzt spórolhat meg a cég, már a betanításnál is.
Ha egy cég kitűnik a tömegből, általában igyekszik megtartani a titkát, féltik piacvezető helyzetüket a versenytársaktól. Pedig valójában a tudás önmagában nem fegyvertény, az a fontos, hogy tudjuk használni. Ezt valószínűleg Bock is így gondolja: szívesen beszél a Google HR-módszereiről, és az álláskeresőknek is rendszeresen ad tippeket arról, hogy hogyan írjanak jó cv-t, és hogyan készüljenek fel egy interjúra. Idén áprilisban megjelent az első könyve Work Rules! címmel. A szóviccnek csak az egyik jelentése utal a munkahelyi szabályokra. Az is benne van, hogy a munka óriási öröm lehet.