A klasszikus beruházási hiteleket a bankok már releváns működési múlttal – legalább 2 lezárt évvel rendelkező cégek számára kínálják, az alaptevékenységükkel összefüggő beruházási célokra. A vállalatnak bizonyos önerővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy banki segítséget kapjon a finanszírozásban, ennek mértéke bankonként és ügyletenként eltérő lehet.
Az általános hitelképességi vizsgálat mellett a bank az üzleti tervre helyezi a legnagyobb hangsúlyt a hitelbírálat során – emelte ki Szabó Péter, a Sberbank KKV-területének vezetője. Elmondása szerint a legfontosabb, hogy a cég olyan árbevétel- vagy eredmény-előrejelzést készítsen, amely összhangban van a tervezett beruházás kapacitásaival és a piaci lehetőségekkel. „A beadott tervnek reálisnak kell lennie, és a lehető legtöbb feltételezését érdemes alátámasztani akár szerződésekkel, akár üzemgazdasági számításokkal. Kapacitásbővítő beruházások esetében az árakat és az értékesítési volumeneket érdemes igazolni, míg hatékonyságjavító fejlesztések esetén a költségmegtakarítás pontos bemutatása a hangsúlyos” – emelte ki Szabó Péter.
A banki hitelből finanszírozott beruházásnak mindig összhangban kell lennie a vállalkozás alaptevékenységével. Mezőgazdasággal vagy belföldi fuvarozással foglalkozó cég biztos nem kap beruházási hitelt ahhoz, hogy tengeri jachtot vásároljon. Más a helyzet, ha egy utaztatással vagy utazásszervezéssel foglalkozó vállalat saját szolgáltatásához szeretne jachtot, ebben az esetben lehet szó banki finanszírozásról.
Jól felkészült banki tanácsadó felhívja ügyfele figyelmét az olyan előre nem várt extra költségek lehetőségére, mint például értékbecslések, szakértői riportok díja, ügyvédi költségek, engedélyezési eljárások, költségtúllépés. Ezért azt javasolja, hogy a vállalkozások kellő tartalék betervezésével vágjanak neki egy-egy beruházásnak. Váratlan kiadásokkal mindig számolni kell – hangsúlyozta Szabó Péter, különösképpen ideértve a kapacitásbővítő beruházások által generált extra forgóeszköz finanszírozási igényt.