Ilyen kollégákkal rémálom a munkanap

Lehet, hogy nem old fel mindent a bohóckodás

Tapasztalta már, milyen együtt dolgozni olyan emberekkel, akik folyton kioktatnak, mindent kritizálnak, vagy megállás nélkül panaszkodnak? Nem csak a munkatársaik mindennapjait keserítik meg, de saját magukat is hátráltatják.

Egy vállalatnál sokféle ember dolgozik: minél nagyobb a cég, annál többféle. Egyesek megkönnyítik a munkát, míg másokkal képtelenség együttműködni. Bizonyos viselkedésfajtákkal nemcsak a körülöttünk lévők dolgát nehezítjük meg, hanem a sajátunkat is.

Jeff Haden újságíró a LinkedInen összeszedte a 10 leggyakoribb ilyen típust. Ha magunkra ismerünk, ideje változtatni.

Túl büszke

Ha bizonytalannak érezzük magunkat vagy félünk, elkövethetjük azt a hibát, hogy igyekszünk határozottnak mutatni magunkat, és foggal-körömmel ragaszkodunk az álláspontunkhoz. Mindig jó érzés, ha elérjük a célunkat, akkor is, ha segítség nélkül nem ment volna. Mindig a cél lebegjen a szemünk előtt, és tartsuk fejben, hogy a túlzott büszkeség nem segít, sőt, akadály lehet.

Mindig másokat hibáztat

Az emberek hibáznak, ezt el kell fogadni. Előfordul, hogy egy feladat nem készül el a megadott határidőre, vagy a forgalmazó nem szállítja időben az árut. Mielőtt automatikusan másokat hibáztatunk, gondoljuk át, hogy nekünk mekkora a felelősségünk. Lehet, hogy túl sokat kértünk túl hirtelen, vagy nem volt elég pontos vagy konkrét a kérésünk. A saját felelősségünk elismerése nem macho dolog, hanem arra sarkall, hogy legközelebb jobban végezzük a munkánkat.

Örökké panaszkodik

A szavainknak erejük van, és ránk is visszahatnak: a panaszkodástól csak rosszabbul érezzük magunkat. Ahelyett, hogy erre pazaroljuk az időt, keressünk megoldást a problémára, és cselekedjünk minél előbb. A barátokat és a kollégákat is erre bíztassuk. A barátok nem hagyják egymást túl sokat panaszkodni, hanem segítenek helyre tenni a dolgokat.

Kontrollmániás

Még ha vezető pozícióban is vagyunk, ne felejtsük el, hogy főleg saját magunkat kell kontrollálni. Ha úgy érezzük, túl nagy teher mások irányítása, talán mások céljai és véleménye fölé helyeztük a sajátunkat, ami általában nem jó. A túlzott kontrol együtt járhat olyan jelenségekkel, mint az autoritás, a félelem és az elnyomás különböző formái. A legjobb stratégia, ha olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akikkel közösek a céljaink. Ők keményebben fognak dolgozni, jobban is élvezik, és hatékonyabban építik személyes kapcsolataikat. Végeredményben mindenki boldogabb lesz.

Mindent kritizál

Mindig lesznek körülöttünk kevésbé tanult vagy tapasztalt emberek, de ettől még nem vagyunk okosabbak vagy jobbak náluk. Lehetünk egyéniek, különlegesek, profik, kivételes tehetségek, de főleg önmagunk vagyunk. Körülvesznek minket más emberek, akik szintén önmaguk. Nem jobbak, nem is rosszabbak, legfeljebb mások. Értékeljük a sokféleséget ahelyett, hogy folyton kritizálunk, és a rosszat látjuk mindenkiben.

Lehet, hogy nem old fel mindent a bohóckodás Forrás: AFP

Fél belevágni

Mindig van okunk arra, hogy féljünk valamitől. Lehet, hogy valami nem úgy történik, ahogy elterveztük, vagy, hogy csalódunk valakiben. Jó megoldásnak tűnhet mindennel a tökéletes pillanatot várni, de közben napok, hetek, hónapok szállhatnak el, és azokkal együtt az álmaink is. Bármit tervezünk, az a legjobb, ha még ma elkezdjük. A tétlenséggel töltött idő az egyetlen dolog, amitől félnünk kell.

Sokat okoskodik

A szamárlétra tetején hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mindent jobban tudunk másoknál, és kioktatóan beszélünk velük. Ha mindig a miénk az utolsó szó, és kéretlenül osztogatunk tanácsokat, az emberek kevésbé figyelnek arra, amit mondunk. Vegyük észre, hogy miben tudunk igazán segíteni, és ne legyünk kioktatóak.

Folyton közbevág

Félbeszakítani valakit beszéd közben nem egyszerűen illetlenség: azt jelezzük, hogy nem a másikra figyelünk, hanem arra, hogy mi mit szeretnénk mondani. Ha azt akarjuk, hogy az emberek kedveljenek, figyeljünk oda rájuk, és figyelmesen hallgassuk meg őket. A legjobb, ha kérdéseket is felteszünk, hogy biztosan megértsük őket.

Nem tanul a hibákból

A múltunk egyfajta tanulási folyamat, de nem határoz meg minket. Gondoljuk át, hol hibáztunk, de ne emésszük magunkat hosszú ideig. Fontos, hogy tanuljunk a hibáinkból, és másokéból is, de miután levontuk a tanulságot, engedjük el a dolgot. Mondani sokkal könnyebb, mint csinálni, de az egész koncentráció kérdése. Ehhez az is hozzátartozik, hogy amikor valaki hibát követ el, legyünk vele kedvesek, megértőek és megbocsátóak.

Felszínesek a kapcsolatai

Senkit sem lehet szeretni csak a ruháiért, az autójáért és az értéktárgyaiért, sőt még a teljesítményeiért sem. Ha valaki ezeket értékeli bennünk, akkor nem is kedvel minket igazán. Az őszinte kapcsolatok boldogabbá tesznek, és ez a munkahelyre is igaz. Javítja a kapcsolataink minőségét, ha önmagunkat adjuk, ahelyett, hogy másoknak próbálunk megfelelni.