Azon felül, hogy több belengetett adócsökkentés nem vagy csak részben valósult meg, az államháztartási hiány szabályozásában voltak érdekes változások. A jövő évi költségvetési hiány ugyanis nem volt összeegyeztethető az alkalmazott, Matolcsy-féle adósságképlettel. A törvénykezés ezt annyival módosította, hogy ha a tervezett infláció és GDP növekedés együttesen nem éri el a 3 százalékot, akkor az államháztartási hiánynak legalább 0,1 százalékkal csökkennie kell (azaz ilyen helyzetben kell alkalmazni az adósságképletet).
Ez azért érdekes, mivel ha a fiskális rendszer gazdaság stabilizáló szerepet kívánna betölteni (recesszióban gyorsít, túlfűtött állapotban visszafog), épp ellentétes intézkedéseket kéne hozni. Fellendüléskor leépíteni az adóssághegyet, míg visszafogott növekedés vagy recesszió esetén nem még jobban behúzni a kéziféket, de legalább ösztönözni a gazdaságot – írja legújabb blogbejegyzésében HozamVadász.
A másik érdekesség a magyar adórendszerben a kvázi regresszív adózás. A fogalom alatt önmagában azt kell érteni, hogy a magasabb jövedelemmel rendelkezők alacsonyabb adókulccsal adóznak. Bár nálunk ez elméletileg nem áll fenn, a gyakorlatban mást lehet látni. Alapvetően arra a sokat hangoztatott alapelvre gondol HozamVadász, hogy „Magyarországon nem a jövedelmet, hanem a fogyasztást terhelik igazán adók”.
Míg a tervezet szerint az SZJA kulcson így is vágtak egy százalékot, úgy a fogyasztási adók, például ÁFA (kivéve a sertéshús) maradnak a régen megszokott, világbajnok 27 százalékon. Ezt úgy érdemes összevetni a vagyoni helyzettel, hogy egy alacsonyabb jövedelmű háztartás keresetének magasabb hányadát költi el (itthon), mint egy magasabb jövedelemmel bíró társa.
Tehát a valóságban az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők magasabb adóhányaddal rendelkeznek jövedelmükhöz viszonyítva.
Az ugyancsak a stabilizáció ellentéte (de legalább összhangban van a költségvetési gondolkodással), ha nő az átlagkereslet, csökken az effektív adókulcs; amikor recesszió van, magasabb effektív adókulcsot alkalmaznak az adózókra.
Monetáris oldalon a magyar jegybank június 2-ai bejelentésével az állampapír-piaci hozamok csökkentését célozta meg. A kéthetes betéti állományát aukciós alapokra helyezi át, a hozamot pedig a mindenkori alapkamat (ami ezentúl a 3 hónapos betét hozamát jelöli) és az overnight lábak minimuma között (alapkamat mínusz 100 bázispont) közé szorítják be. Ezzel jelenleg a hazai bankoktól szeretnének mintegy 4000 milliárd forintot átterelni a kéthetes betétekből, preferáltan állampapírokba.
Ez a hozamok további csökkenését eredményezné, leginkább a rövid oldalon, ami megszűntetheti a magyar papírok carry trade (azaz hozamkülönbségre játszó) lehetőségét, pláne ha hozzávesszük az újra elinduló globális kötvényhozamok emelkedését.
Ez forint eladási hullámot indíthat meg
– ahogy ezt láthattuk is június első hetében -, tehát a stabilitás itt sem érhető tetten, bár az exportőrök nem feltétlenül szomorkodnak emiatt.
Ugyanakkor egyre inkább úgy tűnik, hogy sem infláció, sem deviza, sem kibocsátási rés, sem más szempontból nem érdeke a jegybanknak a stabilitás. Inkább mint a kormány meghosszabbított keze működik, és végtelenítve ösztönöz, akkor is, amikor inkább megfontoltságra lenne szükség – zárja aktuális blogbejegyzését HozamVadász.