Tíz kérdés, mielőtt munkahelyet vált

Ha az emberben megérik az elhatározás és új lehetőségek felé fordul, előbb-utóbb eltűnődik, kit ismerhet a HR-es baráti köréből, melyik blúz vagy nyakkendő sugall inkább profizmust, mikor hozza szóba a legelőnyösebb tulajdonságait az interjún. De vajon önmagunkat is meginterjúvoljuk?

Mi a helyzet a jelenlegi állásommal?

Lehet az a benyomásunk, hogy ahányszor körülnézünk, csak azt látjuk, még mindig zöldebb a szomszéd tehene. De ha leszámítjuk a változatosság gyönyörűségét, a fejlődés és a remélhetőleg magasabb fizetés reményét, tulajdonképpen mi az uralkodó érzésünk a munkában? Mi minden változott ahhoz képest, amikor beléptünk? Ebből minket mennyi érint pozitívan, mi zavaróan? Írjuk össze, mi szól amellett, hogy maradjunk, illetve menjünk.

Forrás: Thinkstock

Mi a hosszú távú terv?

„Hol látja magát öt év múlva?” – szól az interjúk egyik kedves kérdése. Ha a jelölt felkészül arra, hogy beavassa az elképzeléseibe azokat, akiket aznap lát először, tartozik magának annyival, hogy őszintén és objektíven elbeszélgessen saját magával ugyanerről a kérdésről. Mi most a fontosabb, haladni vagy fejlődni? Feljebb szeretne lépni, vagy köztes megoldást keres, mert inkább képezné magát? Melyik út vezet ahhoz a sikerhez, amelyet megérdemel? A jelenlegi ösvény hol helyezkedik el ahhoz képest?

Mi a szenvedélye? Miben kiváló?

A nagyon sikeres emberek szeretik megemlíteni, hogy bár a világ szemében napi 14 órát foglalkoznak a dédelgetett vállalkozás-gyermekükkel, valójában egy percet sem töltenek munkával ébredéstől elalvásig, mert a foglalkozásuk a szenvedélyük, a szerelmük, a hobbijuk. Gondolkozzon el, hogy viszonyul egymáshoz a passziója és a pozíciója? Milyen feladatokból szeretne többet csinálni? Melyekből kevesebbet? Mindenki kiragyog valamiben. Önnek mi volna ez? Ott, ahol most dolgozik, erről ismerik? Vagy csak a legközelebbi munkatársai tudják, mert a következő pozícióra tartogatja egyéni tehetségét? Mi kellene ahhoz, hogy azzal foglalkozzon elsősorban, amiben a legjobb, és ami igazán szívügye?

Melyik vezetői stílusra reagál?

Nem mindenkinek jön be a mikromenedzselés, de nem is mindenkit zavar. Sokan úgy érzik, csak akkor kapnak levegőt, ha a célig egyetlen mérföldkőről sem kell számot adnia, mások úgy érzik, az irányítás hiányában csak kalimpálnak a levegőben. Mit szeret? Ha naponta el kell számolnia minden órájával, vagy ha engedik függetlenül dolgozni? Képes összefogni a folyamatokat akkor is, ha otthonról dolgozik? Saját magának mennyire szigorú főnöke?

Hogyan szeretne balanszírozni?

Bár az ipszilon generáció egyáltalán nem szeretné egyensúlyba hozni a magánéletét és a munkát – inkább az életüket építik, ahol sok más fontos elem mellett helyet kap a karrier is –, azért ez egy fontos hívószó. Akkor is, ha nem hisszük, hogy valaha képesek leszünk egészségesen lavírozni a bent és az otthon vagy más dolgunkon töltött órák között. Írja le saját magának az ideális helyzetet pontról pontra. Hol kezdődik a szabadság jogos védelme? Ha home office-ban csap a lovak közé? Ha el tudja érni, hogy minden áldott nap ugyanabban az órában áll fel az asztaltól? Ha a gyerekek minden vizsgájára, versenyére és előadására el tud kéredzkedni? Ha akármi történik is, hétvégén nem kell dolgoznia? Szokott álmodozni két hónap fizetés nélküli szabadságról?

Milyen környezetben érzi igazán jól magát?

Egy introvertált embernek, akinek megremeg a térde a gondolatra, hogy prezentálnia kell, a sales munkakör kínszenvedés. Az extrovertált alkat szenved ott, ahol egész nap csendben kell dolgozni. Hol az a pont, ameddig megéri, hogy uralkodjon a valódi természetén? Ha megéri, miért éri meg?

Melyek az erős és gyenge pontjai?

Szintén közkedvelt téma az interjún, ilyen vagy olyan formában általában felvetődik. Gyakran ugyanaz a pozíció kívánja meg mindkettőt: egy vezetőtől például egyaránt elvárás lehet, hogy értsen a könyveléshez és a pénzügyekhez, mint az, hogy ő legyen a legaktívabb az ügyfélkapcsolatokban. Az egyik döntéshozó delegál, a másik minden műveleten rajta tartja a szemét. Melyik az a feladatsor, amelyik a leginkább kedvez az erősségeinek?

Az ember alapvetően kerüli a változást, korunk azonban egyenesen megköveteli – véli Lerf Andrea coach. – Ezért kezdünk hozzászokni, a fiatalabb generáció tagjainak többsége pedig már keresi is a lehetőségeket a váltásra, változásra. Mindig érdemes azonban számolni az úgynevezett gumikötél effektussal: ha nincs meg bennünk a kellő elköteleződés az új irány felé, akkor a megszokás visszaránt minket a korábbi működésünkbe. Ha tudjuk is, hogy az nem az igazi, legalább ismerős. A váltás mindig ugrás az ismeretlenbe, még akkor is, ha tudjuk, hogy előnyünkre válik.

Ezért is érdemes a munkahelyváltásánál tisztázni magunkban, miért jutottunk erre a gondolatra, mit várunk az újtól. Valóban nem tudunk már tovább fejlődni jelenlegi pozíciónkban, vagy csak a csábítás nagy, mert a felkínált csomag olyan vonzó?

Sokan anélkül robognak át az egyik cégből a másikba, hogy tisztáznák az okát. Pedig ez a helyzet jó lehetőség, hogy ránézzünk arra, hol tartunk, mit szeretnénk elérni. Érdemes célokat, mérföldköveket meghatároznunk. A világ olyan gyorsan változik, hogy egyre nehezebb hosszú távú terveket megfogalmazni, de ha nem tudjuk, hova szeretnénk eljutni, akkor azt sem tudjuk jól megítélni, hogy az adott lehetőség előrébb visz-e minket, vagy éppen zsákutca. Nagy segítség tehát a tudatosság, az önismeret és a határozott cél.

Mekkora váltást ér meg egy új állás?

Hajlandó volna kétszer olyan hosszan közlekedni reggelente? Más műszakban dolgozni? Éjszaka? Hetes váltásban? Hajlandó akár több napot is utazni havonta? És ha épp az optimális pozíciót találta meg? Meddig menne el érte?

Milyen a híre a neten?

A küldés gomb előtt futtassunk egy gyors guglit a nevünkre. Nem lehet elégszer leírni, hogy a közösségi médiaprofiljainkat biztosan megnézik ott, ahová komolyan esélyünk van belépni. Nem szégyen elrejteni a nyilvánosság elől azokat a fotókat, amelyek egyébként is leginkább a barátainknak viccesek, és nem butaság fontos részleteket – projekteket, cikkeket, tanulmányokat – kiemelni az önéletrajzunk mellett. Tehát míg a Facebookon és a Twitteren zárat cserélünk, a LinkedIn profilunknak ültessünk virágot az ablakába.

Mennyit szeretne keresni?

Kisebb probléma, ha a fizetésünk még integetni sem tud az anyagi céljainknak, mint ha nincs tervünk arra, hogy hogyan fognak egyszer összeérni. A havi bérezés társasági témaként betontabu, de azért lehetséges utánanézni, mennyire érdemes számítani a miénkhez hasonló feladatkörökben. Ha a következő fizetésünk nem újabb lépés az ideális állapot felé, talán megéri megvárni a következő lehetőséget. Vagy legalább felmérni, hogy bírnánk-e mellette egy másodállást.