Az alábbiakban Sarkadi-Szabó Kornél, a Shark Vision ügyvezetőjének és piaci szakértőjének legfrissebb blogbejegyzését olvashatja.
Viszonylag éles határvonalat lehet húzni a 2008-as pénzügyi válság előtti és utáni fejlődés között, hisz a Lehman-csőd után 2008-tól Kína adta a világgazdaság növekedésének csaknem felét a stimulusainak és a hozzá kapcsolódó feltörekvő blokkok bővülésének köszönhetően. Amerika teljes magán- és államadóssága a GDP közel 330 százalékára rúg (a Lehman-csődnél 360 százalék fölé ment), míg ez a mutató Kínában 280-300 százalék között van.
Csakhogy Kínában a hitelek növekedési üteme elképesztő, 2008 óta az arány duplázódott és a szerkezet is más.
2008-ig talán nem volt akkora a baj, mivel a hitelek mértéke egyenes arányban nőtt a tartalékok és a jövedelmek szintjével. Ám az egyensúly az előző években felborult, hiába próbálta meg a tervutasításos rendszer (ha tetszik, kvázi-diktatúra) vezetése bármi áron fenntartani az életszínvonal korábban megszokott javulási ütemét - írja Sarkadi-Szabó Kornél.
Egyrészt túlfűtött lett az ingatlanpiac. Hiába szigorúbbak a lakosság hitelfelvételi kondíciói (például jelentős, 35%-os önerő szükséges), míg
Amerikában a lakosság vagyon elemei között az ingatlanok csak 28 százalékot tesznek ki, addig Kínában ez a ráta 75 százalék.
Az ingatlanárak pedig egy éve meredek esésnek indultak.
Igaz, Kínában a likvid, készpénztartalék is magasabbra rúg, a lakosság és a vállalatok kezében a GDP 50%-a (mintegy 5 200 milliárd dollár) van, és a devizatartalék is legnagyobb a világon, 3 700 milliárd dollár, bár ennek is jelentős része főleg 2011-ig képződött.
Ám mindez szembeállítva a 28-30 ezer milliárd dolláros hitel volumennel (összehasonlításképpen Magyarország teljes éves GDP-je kb. 120-130 milliárd dollár),
kétséges, hogy fedezi-e a hitelek mennyisége és mögöttes fedezet, a projektek valós értéke közötti különbséget
- írja Sarkadi-Szabó Kornél blogbejegyzésében.
Másrészt a magánszféra, a lakosság tartaléka a bizonytalan jövő finanszírozására, az alacsony színvonalú egészségügyi rendszer és szinte nem létező szociális háló pótlására szolgál. Ráadásul a jelenlegi folyamatok csak megerősítik a lakosságot azon hitében, hogy érdemes a jövőre megtakarítani. Így maximum abban az esetben lenne felhasználható a tartalék, ha a kínai kommunista párt ösztönözné, kötelezné az állampolgárokat például „béke kötvények” jegyzésére, mint az történt Magyarországon az 50-es évek elején. Ez azonban szinte biztos, hogy lázadásokhoz vezetne.
Harmadrészt talán a túlárazott ingatlanpiac a kisebbik baj. A hitellufi problémásabb része az egyre kevésbé hatékony, egyre sekélyesebb megtérülést felmutató, érdemi cash flow-val, profittermeléssel nem rendelkező beruházási buborék. Elméletben a beruházások a jövő növekedési lehetőségeit teremtik meg. Azonban csak akkor, ha produktív a megvalósítása és nem csak a volumen növelésére, a hitelezés ürügyére szolgál, hanem reális üzleti terven alapszik. Márpedig ezen a téren óriási túltengés alakult ki, a gazdaság 50%-át teszik ki a beruházások (ez a ráta Európában és Amerikában 20% alatt van, igaz ott meg a túl alacsony szint miatt panaszkodnak.)
Előbb-utóbb ezeket a veszteséges beruházásokat be kell nyelni, a bebukott hiteleket le kell írni, szembe kell nézni a következményekkel,
a csökkenő versenyképességű exporttal és a begyorsuló tőkekivonással.
Ezen túl a beruházások volumenében is látszódik törés. Az év első hónapjában a új iroda beruházások volumene a korábbi évhez képest mintegy 15 százalékkal esett vissza. A kínai vezetés persze még mindig ragaszkodik a 7 százalékos gazdasági növekedés fenntartásához ebben az évben.
Az a tény, hogy szinte naponta jelentenek be újabb és újabb tőkeinjekciót, egyéb intézkedést (sőt számos hatósági vizsgálat indult spekulánsokkal, ‘rossz’ hírek terjesztőivel szemben), pontosan mutatja az elkeseredett küzdelmet, hogy ha véres verejtékkel, foggal-körömmel is, de valahogy visszahúzzák a tényleges pályát a most már illúziónak tűnő tervekhez, egyben tartsák a kínai sárkányt. Ez pedig nem csak a beruházási adatok tükrében tűnik lehetetlen vállalkozásnak (Kínában inkább irányított beavatkozásnak) immár, hanem a fogyasztási számok is döbbenetes lassulásról szólnak: az okostelefonok piacán az értékesítők ebben az évbe már csak 1,5%-os bővülést várnak a tavalyi év 20%-os növekedése után.
A szellem tehát kiszabadult a palackból. Legfeljebb egy ideig még a palack közelében tartható rendkívüli intézkedésekkel - zárja gondolatait a Shark Vision elemzője.