A bank nem támasztja a kölcsönök feltételéül például állami javak privatizációját, és a Világbanknál többféle fejlesztési projektet is hajlandóak támogatni, köztük kormányzati fejlesztéseket – adta hírül szerdán a Reuters.
Az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) megalakulását idén áprilisban jelentették be hivatalosan. A bank, célja szerint a washingtoni központú Világbank egyfajta keleti alternatívája lenne, elsősorban ázsiai állami fejlesztésekre adna hitelt.
Az AIIB alapító tagjai közé (vagyis azok közé, akik később hitelt kaphatnak a banktól) a korábbi várakozásoknál jóval több állam csatlakozott. Az 57 alapító között megtalálhatók az Egyesült Államok legközelebbi szövetségesei is, köztük Nagy-Britannia, Ausztrália, Izrael, Dél-Korea, Németország és Franciaország is, Magyarország szintén jelezte, fontolgatja a csatlakozást.
Bár az Egyesült Államok óva intette a szövetségeseit a csatlakozástól, rajtuk kívül csak egy nagyobb gazdaság, Japán nem maradt távol a kezdeményezéstől.
Amerikai döntéshozók azt mondták, nem ellenzik az új fejlesztési bank létrehozását, de szerintük aggasztó a bankban a kínai állami tőke túlsúlya. Emiatt attól tartanak, a bank valójában a kínai politikai célok egyik eszközévé válhat.
„A privatizáció nem lesz feltétele a kölcsönöknek” – idézi a Reutres az egyik, az AIIB-hez közeli forrását.
A dereguláció szintén nem lehet feltétel. Az AIIB minden országhoz a helyi igényekhez igazított feltételeket vállal.
Nem fogja kívülről megmondani, mit csináljon az adott ország.” Elmondásuk szerint a bank olyan beruházásokat támogat majd, amelyek elég átláthatóak és „nem okoznak társadalmi és környezeti károkat”.
A privatizációt és a gazdaság szabadabbá tételét feltételül szabták például a Görögországnak nyújtott hitelekhez. Júniusban az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is privatizáció, adóemeléseket és kiadáscsökkentések mellett adott újabb mentőövet a görögöknek.
Maga a Világbank szintén régóta a privatizáció és a minél szabadabb piac szószólója,
amely sokszor hitelpolitikájukban is megmutatkozott. Előfordult, hogy ez a politika komolyabb botrányt is okozott: a 90-es években Csehország a Világbank segítségével privatizált számos ipari vállalatot, miközben az egyik – a Világbank álalt igazolt, Václav Klaushoz is közel álló – befektető, Viktor Kozeny saját holdingjai alá szervezte az eladott cégeket, majd az összegyűjtött vagyont a Bahamákra menekítette.
2015 elején Görögországban a vízszolgáltatás privatizációja keltett heves vitákat, amelyet a görög parlament az újabb mentőcsomag feltételeként fogadott el. Korábban a Thesszalonikiben tartott népszavazáson a lakosság 98 százaléka a vízprivatizáció ellen szavazott, más vélemények szerint az eddigi, hasonló privatizációk arra mutatnak, hogy az állami vízszolgáltatók sokkal hatékonyabbak és megbízhatóbbak, mint a privatizáltak. A Világbank saját adatbázisa a világon 1990 óta lezajlott vízügyi privatizálások 34 százalékát kudarcként értékeli.
Idén a Világbank némileg lazított a deregulációhoz, piacgazdasághoz és megszorításokhoz való ragaszkodásán. 2015-ös "Elme, társadalom és viselkedés" című jelentésükben már arról írtak, hogy a hitelezési politika során elfogadható, ha az állam beavatkozik egyes piaci folyamatokba,
ha azok a szegénység leküzdését, a hosszú távú növekedést szolgálják,
vagy környezeti problémákat akarnak megoldani.
Míg a AIIB ezzel szemben kevésbé ragaszkodik majd kizárólag a szabadpiacos gazdaságok támogatásához – állítják a Reuters forrásai.
Úgy vélik, ez nekik adhat egy nagyobb szabadságot
abban, milyen beruházásokat tudnak majd támogatni. Például, ha egy magáncég víztisztító beruházását támogatnak, a legtöbb fejlesztési bank azt kérheti, hogy a szolgáltató emelje meg az ivóvíz árát. Az AIIB ezzel szemben beérheti azzal, ha a profitot az adott állam kormánya pótolja a cég vagy üzletág állami támogatásával.
Ezzel együtt a bank egyelőre várhatóan óvatos lesz, hiszen kezdőtőkéje viszonylag kevés, a 100 milliárd dolláros tőke elmarad a Világbank, vagy akár az Ázsiai Fejlesztési Bank tőkéjétől. Vagyis kezdetben valószínűleg csak olyan projektekre ad majd hitelt, amelyek várhatóan vissza is hozzák a beléjük fektetett pénzt, főként infrastrukturális és energetikai fejlesztésekre adhatnak pénzt. Később azonban akár állami oktatási vagy egészségügyi beruházásokra is adhatnak hitelt.
Az AIIB-vel kapcsolatban különös érdeklődést mutatnak egyes afrikai országok, akik a Világbanktól vagy az IMF-től eddig nehezen kaptak hitelt. A Reuters szerint
több afrikai állam is lobbizott azért, hogy később hitelt kérhessen tőlük.
Az elmúlt évtizedben a kínai befektetők minden más országnál nagyobb részesedést szerzetek a fekete-afrikai piacokon, egyes előrejelzések szerint 2030-ra már az afrikai országok külkereskedelmének fele az úgynevezett BRIC-országokkal (Brazília, Oroszország, India, Kína) zajlik majd.