Míg Ausztriában már az álláshirdetésben feltüntetik a fizetéseket, addig hazánkban a legtöbb embernek elképzelése sincs, hogy az adott pozícióban mennyi a reális bérigény. Szatmári Sándor HR-szakértő szerint Németországban is teljesen átlátható a rendszer: a képzettség és a szakmai tapasztalat mátrixa alapján pontosan lehet tudni, hogy ki mennyi bért kaphat, pontosabban, hogy mennyinél nem kaphat kevesebbet. A szakértő szerint Magyarországon ilyesmi azért nem alakulhatott ki, mert
sokszor teljesen különböző végzettségű emberek vannak ugyanabban a munkakörben,
míg Németországban az emberek többsége olyan pozícióban dolgozik, amelyre a képzettsége és tapasztalata predesztinálja.
Rengeteg feszültséget okozhat, ha egy vállalatnál nyilvános, hogy kinek mennyi a munkabére. A fő feszültségforrás az lehet, hogy ki mennyit dolgozik és ehhez képest mennyi fizetést kap. Valójában mindkét félnek,
a munkaadónak és az alkalmazottnak is érdeke a feszültség elkerülése, amely elégedetlenséggel, motivációvesztéssel és felmondások sorozatával járhat.
A bérek megszellőztetése mindig azoknak érdeke, akik elégedetlenek a helyzetükkel. Ha ilyen történik, fontos, hogy a vezetőség komolyan vegye és kezelje a feszültséget. „Olyan is előfordulhat, a főnöke elé áll és azt mondja, hogy kapott egy jobb ajánlatot, de ha itt megkapja ugyanazt az összeget, akkor marad. Ilyenkor nem érdemes feszegetni, hogy létezik-e az ajánlat, jobb elengedni az illetőt, és nem engedni a zsarolásnak, mert ha a cégnél azt látják, hogy ez működik, sorozatossá válhat” – tette hozzá Szatmári.
A Google-nél is volt feszültség
Az amerikai kultúrában is bizalmas információnak számít a fizetés: a házaspárok 43 százaléka nem tudja pontosan, hogy társának mennyi a keresete. Ha pedig valaki véletlenül egy fizetési listát felejt a nyomtatón, az kirúgással is járhat. De ez a titkolózás önként vállalt, mert a szövetségi törvények megengedik a munkakörülmények megbeszélését, beleértve a bérekét is.Lerf Andrea, a Coaching Team szakértője szerint a magyar emberek többségének van egyfajta szemérmesség a bérekkel kapcsolatban:
akinek magas, annak azért kínos beszélni róla, akinek alacsony, annak pedig azért.
„Az én generációm több tagja emlékszik még arra, hogy a szülőknek is nehéz volt elmondani a bérünket, mert az ő keresetüknek a többszöröse is lehetett. Ha már generációkat nézünk, akkor a fiatalabbak szerintem nyíltabban beszélnek azért erről a témáról. Ők elvárják az átláthatóságot és a korrektséget” – véli a szakértő.
Egyébként is van egyfajta növekvő bérfeszültség a fiatalok és az idősebbek között. A pályakezdők letörik az árakat, mert őket nem kell annyira megfizetni. „Több szférában látom azt a tendenciát, hogy azért nem veszik fel a tapasztalt szakembert, mert meg kéne fizetni. Ez persze nem újdonság, régebben is volt erre példa, de az utóbbi időben nagyobbra nyílt az olló.” – tette hozzá Lerf Andrea. A cégek ezért szakmai tapasztalat hiányában is felveszik és fél év alatt betanítják a fiatal munkaerőt.
Cégkultúrától is függ, hogy milyen a hozzáállás a bérek nyilvánosságához. A multiknál a bérek megosztása óriási konfliktusokat okozhat, és a vezetőség is nagyon rossz szemmel nézi. Itt gyakran szerepel is a munkavállalói szerződésben vagy külön titoktartási nyilatkozatban, hogy tilos a bért elmondani egymásnak. Minél nagyobb egy cég, annál jobban figyelnek erre. A közszférában azonban a bértáblázatnak köszönhetően átlátható a rendszer. Kisebb vállaltoknál pedig a folyosói pletykák alapján nagyjából tudni lehet, hogy ki mennyit keres. Tehát már a szféra is meghatározó, de teljesen eltérő lehet a bérkérdéshez való hozzáállás egy-egy cégnél.