Szeptember elsejétől még csak azok a jelzáloghitelesek kérhetik a csődvédelmet, akiknek a szerződését már felmondták. Ők azok, akik feje fölül gyakorlatilag bármikor elárverezhetik a lakást. A többieknek legalább 2016 októberéig kell várniuk, ha más kiutat nem látnak.
A csődvédelem célja, hogy megmentse a családokat az utcára kerüléstől, de
a csőd sem jelenti azt, hogy nem kell kifizetni a tartozást.
Sőt, az a célja, hogy a hitelező a pénzéhez juthasson, miközben az adós terhei csökkennek. Mindkét fél érdekeiben a csődbiztos jár el. Ő ellenőrzi, hogy a család megfelelően gazdálkodik, és próbál segítséget nyújtani a megegyezéshez.
Szó sincs tehát arról, hogy egy csapásra megoldódik a helyzetük azoknak, akik csődvédelmet kérnek: ez csak segítség az adósságrendezéshez. Azoknak érdemes elgondolkodniuk a lehetőségen, akik súlyos adósságcsapdába kerültek, de van még elegendő vagyonuk és/vagy jövedelmük ahhoz, hogy rendeződjön az anyagi helyzetük.
A védelem pedig annyit jelent, hogy nem indíthatnak ellenük végrehajtási eljárást, nem lakoltathatják ki őket a lakásból, és nem kapcsolhatják ki az alapvető szolgáltatásokat.
Ilyen például a víz, az áram. Ezért cserébe viszont komoly áldozatokat kell vállalniuk.
Jól össze kell húzni a nadrágszíjat annak,
aki magáncsődöt jelent. Nem költhet bármire, és a csődbiztos ellenőrzi majd a számlákat, illetve ő hagyja jóvá a kiadásokat. Az adósság csökkentéséért pedig több vagyontárgyat értékesíteni kell.
A szorosabb felügyelet azonban megérheti, hiszen ezért cserébe a bank könnyíthet valamit a tartozáson. Ez lehet a hitel elnyújtása, de akár adósságelengedés is.
Ha az adós az öt év alatt megfelelően törleszt, a bíróság mentesítheti a fennmaradó tartozásaitól. A lakás folyósításkori forgalmi értékének összegéig viszont biztosan vissza kell fizetni a hitelt, de ha van értékesíthető vagyontárgy, akkor a további fennálló tartozást is rendezni kell.
Egyéb tartozásokat, mint például a banki fogyasztási hiteleket 38 százalékos mértékig kell kifizetni minimálisan. Akiknek tehát nincs megfelelő vagyonuk vagy jövedelmük azok nagy engedményeket is kaphatnak az ezen a területen felhalmozódott hátralékokra.
Nemcsak a luxusról, de szinte minden pénzügyi önállóságról le kell mondania annak, aki családi csődvédelmet kér. Az eljárás megköveteli, hogy egy olyan számlára menjen a pénzünk, amire rálát a csődbiztos. Sőt, azt is megszabták, hogy mennyit lehet költeni.
Nem sokat. Az első három családtagig még fejenként 42 750 forintot fogadnak el, de a többiek ellátására már csak 28 500 forintot szán a törvény. Ebből kell fizetni a rezsit, és persze minden mást is. Ráadásul ezek rendezése kötelező. A megtakarításokat sem lehet felélni ilyenkor, sőt
az esetleges örökséget, nyereményt is a tartozás törlesztésére kell fordítani.
Az eljárás során a család értékeit is el kell adni. Nem nyúlnak viszont a mindennapi élet szokásos használati tárgyai körébe eső háztartási gépekhez. Mint például a mosógép, hűtőszekrény, fűnyíró. Jogszabályban tételesen rögzítették, hogy mely használati tárgyak azok, amelyekre a csődbiztosok nem tehetik rá a kezüket.
Nem viszik el például a haszonállatokat sem, tehát
maradnak a tyúkok vagy a tehenek és a disznók is.
Meghagyja továbbá a csődbiztos az akváriumban élő halakat és a téli tüzelőt is.
A csődeljárás nem a bíróságon kezdődik. Az adósnak kérelmet kell beadnia a főhitelezőhöz, ahhoz a bankhoz, amelynek a jelzálogbejegyzése első helyen van a földhivatali papírokon. A kérelem befogadásakor 30 ezer forintot is be kell fizetni. Némi vigaszt jelenthet, hogy ez után csökkenhet a törlesztőrészlet.
Amíg nincs egyezség, addig elég a minimális törlesztőt fizetni, ami az ingatlan folyósításkori értéke 7,8 százalékának a 12-ed része.
Az MNB példája
Ha a hitel folyósításakor az ingatlan forgalmi értéke 15 millió forint volt, akkor ennek 7,8 százaléka: 15 000 000 * 0,078=1 170 000 forint, ennek az egy tizenketted része: 97 500 forint. Tehát az egyezség jóváhagyásáig folyamatosan teljesítendő törlesztési kötelezettség legalább 97 500 forint minden hónapban.
Ha ilyenkor nem egyeznek meg a bankkal az adósok, akkor kerül a bíróságra a dolog.
Ha nincs főhitelező, akkor egyből a csődbiztos részvételével kezdődik a bírósági szakasz. Itt is hasonlóak az elvek, mint az első szakaszban, meg lehet tartani az ingatlant, ha erről meg tudnak egyezni a felek, de az sem kizárt, hogy a bírósági döntés szerint majd el kell adni, és egy kisebb vagy kevésbé értékes lakásba kell költöznie a családnak.
A csődbiztos a család nyakán ül, amíg vissza nem fizetik a tartozásukat. Ez maximum 5+2 év lehet, de addig a fentieken felül csak a biztos jóváhagyásával költhetnek. Ha bármilyen váratlan bevételhez jut a család, azt is a helyzet rendezésére kell fordítaniuk.
A folyamat kedvező azoknak, akik más kiutat nem találnak. Hiszen ez a szoros felügyelet a legjobb garancia a hitelezőknek, hogy végül a pénzükhöz jutnak. Ez teszi lehetővé, hogy könnyítsenek az adósok terhein, és ők minél hamarabb tiszta lappal kezdhessék újra az életüket.
A Magyar Bankszövetség a napokban kiadott közleménye szerint támogatja a családi csődvédelem koncepcióját, de elsietettnek tartja a szeptemberi bevezetését. Álláspontjuk szerint több év is kellhet ahhoz, hogy a rendszer kiforrjon. Számításaik szerint
25 ezer belépő lehet, hosszabb távon pedig 40 ezer családot is érinthet a magáncsőd.
A lebonyolításban részt vevő intézmények több fórumon próbálják segíteni a tájékozódást: az Igazságügyi Hivatal, amely egyben a Családi Csődvédelmi Szolgálatok központi szerve, elindította a szolgálat hivatalos kommunikációját szolgáló honlapot, ahol a legfontosabb információk megtalálhatók. Az első öt napban Rétvári Bence, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnökének tájékoztatása szerint ötezer kattintást regisztráltak az oldalon, ebben visszatérő és új érdeklődők voltak, az új érdeklődők aránya kétharmadra tehető.
Sorra születnek mindemellett azok a jogszabályok is, amelyek a nyitott kérdéseket rendezik: múlt pénteken megjelent a Magyar Közlönyben az a kormányrendelet, ami meghatározza a méltányolható lakásigényt – ami ahhoz szükséges, hogy az adós a lakásban maradhasson –, valamint hogy mekkora lakásbérleti vagy lakáshasználati díjat lehet figyelembe venni az adósságrendezési eljárásban.