A távolsági munka öt gyilkos hatása

A kertvárosi életforma egyik nagy ára a sok utazás, gyakran idegölő közlekedési dugóban

Bár minden alternatív munkavégzési mód gyorsan terjed és fejlődik, rengetegen ismerik az a fából vaskarika törekvést, hogy a városi munkavégzés mellett a kertvárosi életformáról se kelljen lemondaniuk. Szemben a távmunkával, amely alternatív és huszonegyedik századi, a távolsági munka azt jelenti, hogy minden áldott hétköznap reggel városrészt vagy várost váltunk kilenc-tíz órára. Ez pedig több fronton stresszes.

1998 óta minden évben megrendezik az autómentes napot. A rendezvény célja, hogy mind a városlakókat, mind a városvezetést érzékenyítse azokra a problémákra, amelyekkel a napi gyakoriságú hosszú autóutak terhelik a környezetet. Az angolul European Car Free Day vagy In Town Without My Car! Day egyik hosszú távú célkitűzése az, hogy a munkába, iskolába vagy kikapcsolódni rendszerint autóval járó polgárok figyelmét az alternatív közlekedési lehetőségekre irányítsa.

A mindennapos utazgatást azonban nem csak a bolygó sínyli meg. Mi mindenünk bánja, ha nap mint nap kétszer legalább egy órát ülünk volán mögött?

A kertvárosi életforma egyik nagy ára a sok utazás, gyakran idegölő közlekedési dugóban Fotó: Polyák Attila - Origo

Egy: hát- és nyakfájdalom

A Gallup egy öt évvel ezelőtti, több mint 170 ezer munkavállalót megkérdező felmérése szerint három távolsági dolgozó közül egynek rendszeresen tiltakozik a gerince az életformája ellen. Bár merész kijelentés volna, hogy csak azért fáj a hátuk és a nyakuk, mert sok időt töltenek az autóban – az például egészen biztos, hogy a monitor előtt töltött idő sem barátja az egészségünknek –, azok körében, akik negyed-fél órát utaznak a munkába, jóval kevesebb az ilyen panasz.

Kettő: elhízás

Nem lehet büntetlenül 900 perccel megnövelni az üléssel töltött órák számát hetente, és itt nem csak a mozgás hiányáról van szó. Akinek az autós életforma ennyire szorosan kapcsolódik a mindennapjaihoz, vélhetőleg sajnálja az időt – vagy csak nincs türelme – a tudatos vásárlásra, inkább a gyorsételeket választja. Ezt természetesen súlyosbítja, hogy a sportot sem veszi elég komolyan. A negatív spirál könnyen beindul: jelentkeznek az alvás-, a súly- majd vérnyomásproblémák, és a városi életforma vészforgatókönyveire sem kell sokat várni.

Három: válás

A svéd Umea egyetemen végzett 2011-es kutatás szerint egy 90 perces reggeli út a különélés és válás felé tereli a párkapcsolatokat. Részokok is szerepet játszanak: ha a távolsági dolgozó férfi és kicsi gyereke van, az aszimmetrikus családi szerepvállalás megterheli a kapcsolatot, ahogy az anyagi stressz is.

Négy: depresszió

Bár mindig zöldebb a fű a kisvárosban, a peremkerületben vagy a Pest környéki helységekben, egy bremeni és egy georgiai egyetem közös kutatásából az derül ki, hogy a befogadhatatlanul sok utazgatást még a házimunkánál is kevésbé szívesen művelik az emberek. Aki többnyire hosszas mérlegelés után úgy dönt, kiköltözik, elsőre általában nem látja át ezt a hatást, nem számol vele. Pedig az elszigeteltség érzése valamilyen formában jelentkezik: kevesebb helyre jut el, a barátai ritkán látogatják meg, esti programot pedig csak súlyos lemondás vagy alváshiány árán szervezhet. Az autós életforma egyszerűen stresszes döntésekhez vezet.

Öt: a bolygónk szétrombolása

Hát a Föld nevű lakhelyre egyhamar nem lesz alternatíva, a huszonötödik óráról szóló tanulmányoknak pedig se végük, se hosszuk. A felmérések szerint már azzal is könnyítjük a környezetünkre rótt szörnyű terheket, ha összefogunk néhány kollégával, és nem egyedül ülünk kocsiba. Vagyis ha akár csak heti háromszor egy út lesz abból a négyből. Az anyagi könnyítésről nem is beszélve.

De azért, ha tehetjük, válasszuk azt, hogy az úton a kormány szorongatása helyett regényt vagy emailt olvasunk, hogy átgondoljuk a napunkat, esetleg kibámulunk az ablakon és ábrándozunk. Mármint a vonaton, a HÉV-en vagy a távolsági járaton.