A milliárdosainknál a szálak egészen 1978-ig nyúlnak vissza, amikor Kína kétszámjegyű gazdasági növekedése kezdetét vette. Akkoriban még csak az emberek 20 százaléka élt nagyvárosokban, ez az arány azonban mostanra több mint felére nőtt - olvasható a Financial Times írásában. Az elmúlt 30 évben nemcsak a kínaiak döntő többsége - sokszor családját hátrahagyva - költözött be városokba, hanem az egész ország bámulatos gazdasági fellendülésen ment keresztül.
Úgy tűnik, hogy az ázsiai ország elérte a maximumot. A belső migráció kezd alábbhagyni, Kínában is munkaerőhiány fenyeget, így a bérek elkezdtek felfelé kúszni. Az ország elérkezett az úgynevezett Lewis-fordulóponthoz, amikor az olcsó vidéki munkaerőből kifogyott a gazdaság, és az elkezd fokozatosan lassulni. A három milliárdos ebben a hektikus időszakban volt képes a semmiből felemelkedni. Vitatják, hogy a mostani körülmények között sikerülte-e volna nekik.
Lewis-fordulópont
Arthur Lewis Nobel-díjas közgazdász által megfogalmazott fordulópontot. Lewis elmélete szerint egy fejlődő ország ipari szektorának bérei jelentős emelkedésbe kezdenek azután, hogy a gazdaság felszívja a vidéki, elmaradott régiókból érkező olcsó munkaerőt, mely a termelési versenyképesség csökkenéséhez, és ezáltal a növekedés mérséklődéséhez vezet – márpedig Kínában pontosan ezen tendenciák érhetők tetten.Zhou Chengjian Kína legnagyobb ruházati üzletláncát birtokolja.
A Metersbonwe Group az ország egyik legismertebb márkája, és négyezer bolttal rendelkezik országszerte.
A ma 50 éves Zhou egy kelet-kínai hegyi kisfaluból származik Zhejiang tartományból. Gyerekkorában rizst és szójaszószt árusított, hogy a szüleinek besegítsen. A milliárdos álllítja, hogy ebben az időszakban kóstolt bele és értette meg egy vállalkozás működésének alapjait.
A feltörekvő titán 12 évesen abbahagyta az iskolát, és először ácsnak, majd szobafestőnek állt, végül kitanulta a szabómesterséget.
Az első kisebb vagyon 14 évesen tett szert, ezüst pénzérme-kereskedelemből 29 ezer dollárt (7,9 millió forint) gyűjtött össze. Kínában azonban akkoriban a pénzkereskedelem illegális volt, így hatóságok a gyűjteményt elkobozták, a fiú helyett - tekintve, hogy kiskorú - az apját zárták egy évre börtönbe.
Tizennyolc éves korára talpra állt, több mint száz szabót alkalmazott. Egy 21 millió forintos megrendelésnél azonban nagyot bukott. A vevő nem fizetett, Zhou pedig nyakig ült az adósságban.
Csak a tudatlanok nem félnek"
- emlékezik vissza az akkor elkövetett hibájára. A tehetős üzletember azóta megtanulta, hogy a bátorsághoz elengedhetetlen a tudás. Időközben gazdasági diplomát szerzett, és 1995-ben megalapította Metersbonwe-t, Kína legismertebb ruhamárkáját. AZhou becsült vagyona 550 milliárd forint volt 2014-ben.
Liu Yonghao jelenleg Pekingben és Csengdu városában is birtokol egy házat, de ez még csak a jéghegy csúcsa. Az általa alapított New Hope Group 80 ezer alkalmazottat foglalkoztat, és a 64 éves üzletember becsült vagyona 1300 milliárd forint.
A hatvanas éveit taposó milliárdos még lejjebbről kezdte, mint Zhou. Bár városi gyerek volt, a Kulturális Forradalom idején leküldték egy kis faluba a földekre dolgozni, hogy tanulja meg, milyen a földműves élet. Yonghao ekkor mindössze 15 éves volt. Mao Ce-tung uralma alatt nem volt apelláta. A négy éves "tanulópénz" után Liu próbált a saját lábára állni. Hangszórókészítő gyárat akart nyitni, amihez a tőkét a manapság divatos "crowdfounding" (közösségi finanszírozás) egy kezdletegesebb formájában kívánta megszerezni a helyi tanácstól. De sem a közösségi finanszírozás, sem a gyárépítés ötlete nem tetszett a város vezetőjének, túlságosan kapitalista kezdeményezésnek tekintette.
Liu a baromfitenyésztés felé vette az irányt, ami nem volt "annyira" kapitalista tevékenység a 70-es évek Kínájában. Eleinte csirkét és fürjet tenyésztettek, az utóbbira meglepően nagy volt a kereslet.
Eleinte néhány millió jüant keresett a fürjeken, azóta milliárdos üzletággá nőtte ki magát.
A gazdagság ellenére sem feledte el Liu, honnan jött: megjelenése és beszéde szerény, és fenntart egy kertet, amit kizárólag ő művel.
A 47 éves Wang Wen yin ugyancsak szegénységből építette fel magát, akit a nagyapja inspirált. Felmenője sikeres üzletember volt, csak rossz időben. Az 1966-ban meghirdetett Kulturális Forradalomban a magántőke elfogadhatlan volt.
Nagyapám gyárigazgató volt, de a változások idején rásütötték a kapitalista bélyeget, ez pedig közmegszégyenítéssel járt együtt. Arra kényszerítették, hogy addig térdeljen a földön, amíg azok tönkre nem mentek"
- meséli Wang, akinek semmi sem maradt a családi vagyonból gyermekkorában. Hiába nyert irodalmi díjat az iskolában, nem tudta azt átvenni, mert nem volt ünneplő ruhája, amit felvehetett volna. A kínai fellendülés hullámait a 90-es években lovagolta meg.
Wang 1993-ban Sencsenbe költözött 17 ezer forintnak megfelelő összeggel a zsebében, és az első estét az utcán töltötte.
Az első években mindféle munkát elvállalt, ami az útjába akadt, így néhány év alatt sikerült összehozni pár milliónyi tőkét. Ebből a pénzből alapította meg az Amer International kábel és rézipari cégét, amelyre mára akkorára nőtt, hogy a Fortune Global 500-as listáján a 247. helyet foglalja el a vállalatok között.
Mind a mai napig nagyon szeret olvasni, évente kb. 100 könyvet fogyaszt el, imádja az ókori Kína, illetve filozófiai témájú könyveket.
Wang szerint ha a mai fiatalok jó ötletekkel rendelkeznek, akkor sokkal gyorsabban ki lehet törni, akár 4-5 év alatt is sikeres vállalkozást lehet felépíteni a semmiből, köszönhetően a modern kor vívmányainak és az internetnek. De a kemény munkát így sem lehet megúszni, és lehet, hogy sokaknak ezért nem sikerül, mert baj van a hozzáállással.
Ugyanakkor nehezen megjósolható, hogy mit hoz a jövő. A kínai gazdaság útja is egy kicsit kiszámíthatatlan, de az ottani viszonyok sem tervezhetőek előre. Lehet, hogy aki ma milliárdos, pár év múlva eltűnik a süllyesztőben, vagy akár börtönbe is kerülhet. Nem is beszélve arról, hogy a részvénypiaci kilengések (amelyek az elmúlt hónapokat is jellemezték) gyorsan tudják porlasztani a virtuális vagyonokat.