Az Egyesült Államokban, ahol a fogyasztói társadalom megszületett, már több gazdasági válságon keresztül minden rosszat elmondtak maguk a fogyasztók erről a működési modellről. Érthető, hogy éhesek voltak a friss, életképes, fantáziadús, kicsit utópisztikus alternatívára. Az új szemlélet a használatra helyezi a hangsúlyt a vásárlás és birtoklás helyett. Rachel Botsman, a témában született alapmű szerzője – aki kezdetben együttműködő fogyasztásnak nevezte a módszert – úgy vélte,
az „útközben valahol elkallódott emberséget” találjuk meg újra.
Mintha az ősközösségi szellem köszönne vissza huszonegyedik századi köntösben.
Sharing economy
A közösségi gazdaság (sharing economy) olyan alternatív közgazdasági rendszer, amely közösségi hozzáférést ad termékekhez, szolgáltatásokhoz, adatokhoz és tudáshoz. Az erre szerveződött közösségben a felhasználók akkor juthatnak hozzá az erőforrásokhoz, amikor épp szükségük van rá, azok megvásárlása nélkül. A használatért fizetnek, nem a tulajdon megszerzéséért.A kollektív lelkesedés azonban nem ért el a fogyasztói döntésekig. Aki ujjongott a közösségi gazdaság hallatán, az is nyugodt derűvel elment és megvette a fúrógépet. De akkor sem a sharing startupok applikációit bújta, amikor épp nem volt kedve kiadni ennyi pénzt – inkább döngölt egy lukat a falba a csillagcsavarhúzóval.
2011-ben legalább nyolc olyan startupról írtak a lapok és a blogok, amelyek a közösségi megosztásra épültek. Mára a NeighborGoods kivételével mind kidőlt, ott a 42 ezer felhasználóból 10 ezer aktív. Az Airbnb és az Uber topcéggé nőtték ki magukat, de az egyszerűnek és gyorsnak tűnő fúrókölcsönzés nem bírja berúgni a motort.
A sharing economy címke azonban egyre szélesebb, olyan cégek is aláférnek, amelyek eredendően alig hasonlítanak egymásra: az akciós vásárlási lehetőségeket kínáló Grouponban legfeljebb a tippeket osztják meg a felhasználók egymással, az Airbnb ugyan szobát oszt meg, de csak azzal, aki fizet érte, mint egy szállodában, a Handy pedig, amelynek csalódástörténetét az Üzletrész is megírta, takarítókat közvetít, aminek aligha van köze a közösségi gazdasághoz.
Az Airbnb és az Uber azért ugrik ki a mezőnyből élesen, mert arra fókuszál, hogy a tranzakció minél kényelmesebb és barátságosabb legyen a felhasználónak. A folyamat így hatékony és egyszerű. Nekik nemcsak az üzlet jött be elképesztően – 2009-es indulása óta az Uber összesen 2,5 milliárd dollár befektetést ért el, ezzel rekorder, az Airbnb-t ma 10 milliárd dollárra értékelik, tavaly az év cégének választotta az Inc.com –, de a pálya világítótornyaivá nőtték ki magukat.
Az ígéretes startup ma onnan ismerszik meg, hogy a médiában az adott iparág Uberjeként vagy Airbnb-jeként említik.
Részben ezért nevezi halottnak a közösségi gazdaságot a Fast Company. A szépen hangzó ötlet tömegeket ragadott meg, akik aztán teljesen passzívak maradtak a gyakorlatban. Ekkor megoldásnak tűnt, hogy megjelentek azok a cégek, amelyek az egy környéken lakók közösségét akarták kialakítani. Valamennyien a saját körzetükben élőket tekintették célcsoportnak, valamennyi rakétastartot vett, nem ritkán heti 2000, havi 30 ezer feliratkozóval. De a gyakorlat kapujában ezek a startupok is megbicsaklottak: kiderült,
arra fürgék a felhasználók, hogy kölcsönadják a tárgyaikat, abba azonban, hogy innen is szerezzék be, amire szükségük van, nem fektetnek energiát.
A használati tárgyak megosztására fókuszáló NeighborGoods alapítója, Micki Krimmel például azonnal változtatott, amint ezt felismerte: attól kezdve tárgyak helyett csak segítséget és szívességeket lehetett kivenni-kiadni az oldalon. Krimmel kifejezetten úgy véli, a közösségi gazdaság nevű hajó elment.
Egy másik környékstartupper, Ron Williams, a SnapGoods alapítója ezt így vezeti le: ha egyszer a nagyteljesítményű fúrógép 30 dollár az Amazon Now kínálatában, és New York-iaknak egy órán belül házhoz is szállítják, ugyan ki fog 25 percet pepecselni azért, hogy 15 dollárért használja egy napig, majd még azt is elintézze, hogy visszajusson a tulajdonoshoz?
A Lyft az Uber kisebb, lokális, megosztásalapúbb verziójaként indult, de most már csak árban szeretné lenyomni. A Parking Panda szintén a környékre fókuszált, az eredeti ötlet szerint a parkolóhelyeket osztották meg a felhasználók, de most már reptereken, szállodákban, parkolóházakban, éttermek előtt ügyködik ugyanezen.
A Rent the Runwaynek sikerült megteremtenie a hétköznapi ruhakölcsönzés műfaját, de itt sem a szomszédoktól kérjük el a flitteres maxiblézert egy estére, hanem egy 65 ezer darabot számláló raktárból.
Mi gyűlöltük a sharing economy kifejezést – nyilatkozta Williams. – Ezer nap hevével gyűlöltük.”
Mivel a közösségi gazdaságon alapuló startupok esetében nem a vállalkozás, hanem a közösség tagjai nyújtanak szolgáltatást egymásnak – a startup csak szervezi ezt –, nem teljesen kielégítőek a hagyományos fizetési módok. Annak a fizetési szolgáltatónak, amelyik a vásárló bankkártyájáról levonja a szolgáltatás árát, fel kell készülnie arra, hogy a beszedett összeget nem egyetlen, hanem több szereplő számláján írja jóvá, de csak bizonyos feltételek teljesülése esetében. Erre kínál megoldást a PayPalhez hasonlóan e-pénz kibocsátással foglalkozó Barion, amellyel közvetlenül harmadik félnek lehet utalni.
A Barion úgynevezett befoglalásrendszere úgy működik, hogy a kereskedő nem azonnal kapja meg a befizetett összeget, ha a vásárló így rendelkezik. A véglegesítés pillanatában a befoglalt összeg vagy annál kevesebb megy át a kereskedőhöz, de akár az egész visszatéríthető a vevőnek. Ez a rendszer alkalmas például foglalások kezelésére vagy szállítás utáni fizetés megvalósítására, de akár csoportos vásárlások lebonyolítására is.
A Yummber például a regisztrációkor indít egy 100 forintos befoglalást, majd a pénzt vissza is adja. Ezután a vevőnek soha többé nem kell az adatait megadni. A kártyaadatok a kereskedőhöz soha nem jutnak el.
A hazai palettán a Miutcank.hu állt bele a vásárlás helyett kölcsönzés ötletébe. Az Oszkár és a Bla Bla Car telekocsi-szolgáltatók, a Rukkola tagjai a birtoklás élményéről lemondva inkább az olvasásét élvezik. A Piqniq ételmegosztó, ahol nemcsak az ételek fotóit és receptjét oszthatjuk meg másokkal, de magukat a kulináris élményeket is. A 30 km.hu segítségével feltérképezhetjük, sőt meg is rendelhetjük a környékünkön élő termelők, kézműves mesterek friss, minőségi áruit. Azok a szabadúszók, akik egy-egy napra irodai környezetre vágynak, leülhetnek a Loffice, a Thehub és a Kaptár asztalaihoz dolgozni, míg a Kreanod grafikusokat és megrendelőket hoz össze. A Tasclr feladatokat és segítséget közvetít, a Járókelőnél pedig bejelenthetjük, ha jártunkban-keltünkben a közösség életét befolyásoló történést, meghibásodást tapasztalunk, hogy helyettünk a rendszer értesítse az illetékeseket.
Egyébként egy Nielsen-felmérés szerint 30 ezer megkérdezettnek még mindig 23 százaléka szívesen odaadná a fúrógépét a szomszédjának.